Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
5. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 240 la. A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (Dr. Stelczer Károly igazgató.) lb. A hordalékviszonyok hatása a folyószabályozási módszerek kialakításánál. (Sabathiel József egyetemi tanár.) 2a. A hordalékmozgás határállapotainak elmélete. (Dr. Rákóczi László tud. főmunkatárs.) 2b. A hordalékviszonyok hatása a meder alakulására. (Dr. Ivicsics Lajos tud. osztályvezető.) 3. Vízfolyás és állóvizek feliszapolódása. (Dr. V. Nagy Imre egyetemi tanár.) A referátumok teljes szövegét a Vízügyi Közlemények 1969-ben megjelenő külön száma adja közre. A Szimpoziont dr. Csanádi György akadémikus, közlekedés és postaügyi miniszter nyitotta meg, a három kérdéscsoport vitáját pedig dr. Bogárdi János akadémikus egyetemi tanár foglalta össze a harmadik napi ülésszak végén. A Szimpozion budapesti programjához a Budapesti Műszaki Egyetem hidraulikai laboratóriumainak ós tanszékeinek, valamint a VITUKI V. főosztály hidraulikai laboratóriumának megtekintése, továbbá városnézés és opera előadás tartozott. A negyedik napon, október 11-én a részt vevők egésznapos tanulmányi kirándulást tettek. Ennek során Győrben Putz József igazgató ismertette az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság tevékenységét. Ezután a társaság tovább utazott Nickre, a VITUKI ottani új folyószabályozási kísérleti telepére. Ott két előadás hangzott el: Zorkóczy Zoltán az ÉVIZIG csop. vezető főmérnöke a Rába szabályozásáról, dr. Rákóczi László a kísérleti telep berendezéséről és tevékenységéről tartott tájékoztatót, majd működés közben bemutatta a kísérleti folyószakasz kis mintáját. Laczay István a kísérleti folyószakasz méréseinél alkalmazott műszereket, mérőeszközöket és berendezéseket ismertette. A tanulmányi kirándulást a fertődi Esterházy kastély megtekintése, valamint hangulatos búcsúvacsora zárta le. A 16 országból összegyűlt 139 szakember a vita során a folyószabályozás, hordalékmozgás számos, igen fontos problémáját vetette fel ós azok megoldásához mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozásban sok hasznos eljárást, módszert javasolt. Ezek alkalmazása a közeljövő kutatásainál feltétlenül közelebb visz e bonyolult kérdéscsoport megoldásához. Dr. Csorna János A békési vízlépcső 1. A létesítmény szükségessége, leírása A Körös menti területeken jelentkező vízhiány mértékének csökkentésére és a távlatilag tervezett vízpótlás, ill. vízbiztosítás elősegítésére létesült a békési vízlépcső. Ez a Kettős-Körös 116,6 fkm szelvényében épült, mederduzzasztóból, hullámtéri elzárásból és kezelőtelepből áll. A duzzasztómű kétnyílású, — egyenként 18,00 m-es nyílásközzel,— magasküszöbű, billenőtáblás elzárású gát, mely körtöltés védelme mellett a mederben épült. Az építés időszakában az érkező vizeket a bal parti szóles hullámtéren létesített megkerülőcsatornán vezettek le. A duzzasztómű főbb jellemző adatai: Duzzasztási szint jelenleg 85,50 m A. f. Duzzasztási szint távlatban . . . 87,10 (esetleg 87,60). Folyási fenékszint 81,70 m A. f. Küszöbszint 83,50 m A. f. Az alaplemez 27,14x 48,20 m 2 méretű monolit vasbetonlemez, erre épült a középső 5,0 m széles és a vékonyabb két szélső pillér. A középső pillér tetején gépház létesült, ebben helyezték el a mechanikus mozgatóberendezéseket. A három pillért egymással vb. kezelőhíd kapcsolja össze, melyről — pontonról előbb leemelve — helyezik el az ideiglenes felvízi elzárás bakos tábláit. Az alvízi elzárás provizórikus jászolgát. 2. A létesítmény kialakításának hidrológiai szempontjai A duzzasztót Békés határában telepítették, mert a békésszentandrási duzzasztás hatása e szelvényig ér fel. Emellett a vargahosszai belvízcsatorna is itt vezet a Kettős-Körösbe s indokolt volt a műtárgyat úgy építeni, hogy a belvízlevezetés még az alvízbe történjék. A végleges duzzasztási szint megválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy az magasabb legyen, mint az elavult, gyulai tűsgát duzzasztási szintje. Ily módon azt a békési duzzasztó pótolja és megszüntetését lehetővé teszi. A jelenlegi duzzasztási szint megválasztásánál az volt irányadó, hogy a duzzasztás következtében előálló mindenkori vízszintemelkedések csak az országhatáron belül jelentkezzenek. A duzzasztómű íves vonalozású magasküszöbű. A magas küszöb íves kialakítása biztosítja azt, hogy a küszöb és a leeresztett halhasalakú billentőtábla felett az árvíz jelentős önduzzasztás nélkül haladjon át: ez az önduzzasztás a mértékadó árvíznél mindkét nyílás nyitva tartása esetén kb. 6 cm. A tervezés során megvizsgáltuk azt is, hogy a távlatilag előirányzott létesítmények nélkül a duzzasztómű milyen vízmennyiség öntözési célokra való kiszolgáltatását tudja biztosítani, 87,10 duzzasztási szinttel. Ehhez az 1946—63. év hidrológiai adatait használtuk fel. Feltételeztük, hogy az évek 20%-ában vízkorlátozásokat léptetnek életbe. A 4 leginkább aszályos óv 1946., 1950. és 1952. volt. 0,275 1/see/kh vízigénnyel számolva — egy 5000 kh öntözésére vonatkozó s elfogadott agrárközgazdasági terv alapján — a legvízszegényebb években öntözhető lett volna Duzzasztás 87,10 nélkül duzzasztással 1950-ben 5 000 kh 10 000 kh 1952-ben 5 000 kh 10 000 kh 1946-ba n 10 000 kh 20 000 kh 1947-be n 15 000 kh 20 000 kh A duzzasztás által létrehozott tározás biztosítja azt a többletvízmennyiséget, mellyel a többletterületen öntözni lehet. A 78,10-es szint mellett a mederben és a hullámtéren 6,7 mió m 3 víz tározható; ez a mennyiség 85,50 szint mellett 3,2 mió m 3. 3. Az építés végrehajtása Az építési munkákat 1967. év nyarán kezdték meg és a duzzasztómű építése gyakorlatilag 1968 decemberében, az előirányzottnál fél évvel hamarabb befejeződött. Ezáltal elkerülhetővé vált az, hogy lényeges munkálatok 1969. óv tavaszára — esetleg árvizes időszakra — tolódjanak el, és lehetővé vált, hogy a műtárgyat már 1969. évben az öntözés rendelkezésére bocsássák. A duzzasztóművet 1969. április 20- án avatták fel. A létesítmény beruházója a Dunai és Tiszai Vízi Nagylétesítményeket Beruházó Vállalat, tervezője a Vízügyi Tervező Vállalat, kivitelezője a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat és a Ganz-Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár volt. Csecskedy Géza