Hidrológiai Közlöny 1969 (49. évfolyam)
5. szám - Dr. Zsuffa István: Az árvízcsökkentő tározók hidrológiai kérdései
Dr. Zsuffa I.: Az árvízcsökkentő tározók Hidrológiai Közlöny 1969. 5. sz. 205 6 AJ A PATAK, FEHERVARCSURGO, VASKAPU a-m Ho-150,50mA.f. L = 10 m it= lóra ar'=töm 3/s=m n Q t tározóba érkező mérték' adó árhuHómkép Vi=ia b-l0a=3-10 Bm 3 ^C*=35m 3/s ü a tározót elhagyó árhuHómkép H 0= 150i5mA.fi • L= 10 m • 3 10 11 Torozott vízmennyiség, V [.~10 em 24 Idő [óra] 8. ábra. A Sorrensen-féle szerkesztés menete Abb. 8. Gang der Sorrensensehen Konstruktion mális átbukási magasság. Az öt összetartozó értéket megadó egyetlen ábrát az árvízi tározó teljesítőképességi ábrájának nevezzük. Az összetett ábra a Sorrensen módszer néhány szerkesztéstechnikai sajátossága miatt viszonylag gyorsan rajzolható meg. Az összetett szerkesztés ismertetése előtt röviden vázoljuk a Sorrensen módszert, Mohos Ottó kéziratos tanulmánya alapján [11]. 1. Megszerkesztjük a Q a=f(V a) kapcsolatot mutató ábrát, ahol Q a az árapasztón lebocsátandó víz (nyilván a küszöbszint feletti vízállás függvénye) es V A a tározó küszöbszintje fölötti tározótérnek, az árvízi tározótérnek a nagysága (ugyancsak a küszöbszint feletti magasság függvénye). A Q a=f( V„) görbe a =/(/») = 1,86 M 3/ 2 bukóképlet (fixküszöbű, egyenesbukó esetén) és a V=f(h) „tározótér-elzárási magasság" görbe alapján könnyen megszerkeszthető. 2. A szerkesztéshez a Q a—f(V a) összefüggést és a belépő vízhozamok Qb=f(t) árhullámképét közös függőleges koordináta tengellyel ábrázoljuk. 3. Felveszünk egy At időegységet, pl. egy órát. 4. A Q a=f(Va) összefüggés koordináta tengelyrendszerében két segédvonalat húzunk, amelyek a függőlegessel At a = arc tg — szöget zárnak be, pozitív és negatív irányban. 5. A leeresztendő vízhozamok idősorának legelső értékét megbecsüljük. Ezt a vízhozamértéket felrajzoljuk az árhullámkép ábráján, és a pontot A jellel jelöljük. 6. A következő, második órában érkező vízhozamok középértékét (azaz a második óra felezőpontjában leolvasható értéket) a B pontot és az előbb említett A pontot vízszintes egyenessel a Qa—J{ Va) ábráig kivetítjük. 7. Az A pontból kiinduló vízszintes és a Q a= f(V a) görbe metszéspontjából a hajlású egyenest indítunk, amely metszi a B pontból érkező vízszintet. Ebből a pontból —a dőléssel húzunk egy egyenest. Ez metszi újra a Q a=f(V a) görbét. 8. A fenti metszéspontból vízszintest húzunk az árhullámképek ábrája felé, és ez a vízszintes kimetszi a második óra végén az alvízi vízhozamidősort ábrázoló görbe megfelelő ordinátáját. 9. A Q a=f(V a) görbe legutóbb kapott metszéspontjából a szöggel újabb szerkesztési vonalat hiizunk, és ezt a szerkesztési vonalat a 3. óra közepes érkező vízhozamának megfelelő vízszintessel hozzuk metszésbe. Ebből a metszéspontból újra —a szöggel húzunk szerkesztési vonalat, így kapjuk a 3. óra végpontjának megfelelő Q a értéket. És így tovább. Amikor a távozó, alvízi árhullám vízhozama már nagyobb, mint a következő óra átlagos érkező vízhozama, a szerkesztési metszéspontok a Qa=f( V a) görbe alatt helyezkednek el. A szerkesztés menetét azonban ez nem zavarja, az alvízi árhullám apadó ágának szerkesztése teljesen hasonló lépésekben történik. A Q a=f(V a) görbén az a c pont, ahol a szerkesztési vonalak a görbéhez viszonyítva oldalt váltanak, megadja az alvízi vízhozam tetőző értékét, az ehhez tartozó V a érték pedig az árvízi tározáshoz szükséges biztosítandó maximális tározóteret (8. ábra). A fenti közismert szerkesztési mód használható föl az árvízi tározótér teljesítőképességi nomogramm megszerkesztésében. Ez a következő lépésekben történik (9. ábra). 1. Megrajzoljuk a Q a=f(h, L) = pLh 3 ,*^g
