Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

2. szám - Pálhidy Attila–Telekes György: A Fővárosi Vízművek felszínvíz tisztítóműve gyorszűrői a II. ütemben

78 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. Pálhidy A.—Telekes Gy.: Felszínivíz tisztítómű c) A szűrőfenék statikailag merev és megfelelően teherbíró legyen. Jól bírja az öblítővíz és öblítőlevegő alulról felfelé irányuló dinamikus lökéseit. d) A szűrőfenék és a résrendszer (pl. szűrőfejek) ne korrodeálódjanak. e) A rések akadályozzák meg a szűrőanyag átjutását a szűrőfenék alatti térbe, vagyis a rések szélessége fele legyen a szűrőanyag átlagos szemcseátmérőjének. A rések éles kiképzésűek legyenek, hogy a szűrőanvag ne tudjon a résekbe beszorulni. f) A résképző szerkezet (pl. szűrőfej) szívós, kopásálló és sima felületű anyagból (pl. műanyagból) készüljön. Ne törjön és lerakódások felvételére ne legyen hajlamos. <j) A szűrőfenék-megoldás a szűrőmedencék nagy méretéhez arányosan robusztus kivitelű legyenh) Kevés munkafázissal a szokásos építő- és szerelőipari módszerekkel, lehetőleg nem sokféle anyagból, egyszerűen kivitelezhető legyen. A műszaki viták és kísérleti tapasztalatok alapján kialakult „nagvszűrőfejes monolit vasbeton szűrőfenék" látszott leginkább kielégíteni az előbbiekben felsorolt sokrétű igényeket. A szűrőfenék szűrőfejes megoldású. A Hadai— Surányi féle „nagyméretű", gyűrűs, műanyag szűrőfejeket a helyszínen monolit betonozott alul-felül sík vasbetonlemezbe előre elhelyezett műanyag karmantyúkba csavarják be (3. kép). A vasbeton lemezt a szűrőház megépítése után, amikor az építési munka általi sérülés veszélye megszűnik, utólag betonozzák be a medence falából kiálló betonacél tüskézéshez csatlakoztatva. Az egyszerű sík zsaluzatot ±2 mm pontossággal vízszintesbe kell állítani. Erre csavarozzák fel a szűrőfejek menetes műanyag karmantyúit, elhelyezik a vasalást és a lemezt bebetonozzák. A zsaluzatot az előre elkészített búvónyíláson keresztül távolítják el. Ennél az építési munkánál a szokásosnál tízszerte nagyobb méretpontosságot kell elérni, ez azonban bármely más megoldásnál is ugyanúgy követelmény. Ugyanezt a pontosságot kell betartani pl. előregyártott megoldásnál is, mégpedig több ízben is a szűrőfenék készítése során. E megoldásnál viszont egyfázisban a szűrőfenék gyártás és elhelyezés elvégezhető, elmarad az előregyártás, az elemek tárolása, a sérülésmentes szállítás gondjai, az elemek szilárd és pontosan vízszintesbe való elhelyezése és az egyes elemek összedolgozása. Vita tárgyát képezte a nagyméretű szűrőfejek alkalmazása. Á fő ellenvetés a szűrőfejek közötti, a szokásosnál nagyobb távolság és amiatt volt, hogy az ez ideig általánosan használt 50—60 mm szűrőfej átmérővel szemben az új szűrőfejek átmérője eea 140 mm. Sikerült végül olyan megoldást találni, melynél nemcsak a korábbi kifogások okait lehetett kiküszöbölni, de véleményünk szerint a hagyományosnál jobb szűrőfenék konstrukció alakult ki. A nagyméretű szűrőfejek háromszöghálóban helyezkednek el és ezzel a szűrőfejek között megközelítően a kisméretű fejeknél szokásos távolság adódik. Fokozza az egyenletes réselosztást az is, hogy a nagyméretű szűrőfejeknél nemcsak a palást mentén, hanem a fej közepén egy kisebb gyűrű mentén is alkalmazunk vízátvezető rést. A tervezett megoldás nemhogy rosszabb, hanem jobb réselosztást tett lehetővé, mint a kis szűrőfejes fenekeknél. Ugyanis a kisméretű szűrőfejeket az eddigi gyakorlat szerint csak előregvártott betonlapokból összerakott megoldásban alkalmazták. Ezeknél viszont az egyes lapok összeerősítésénél és a lapok alátámasztásánál olyan 20—30 cm széles mezők maradnak, ahová szűrőfejet beépíteni nem lehet, ezáltal bár a lapok közepén a szűrőfejek sűrűn helyezkednek el, a lapok csatlakozásánál széles holt sávok keletkeznek. Erre számos külföldi és hazai példát láttunk. Üzemi szempontból azért ezek a szűrőfenekek is megfelelő eredményt adnak, nyugodtan feltételezhettük tehát, hogy a teljesen egyenletes elosztású nagyméretű szűrőfejes szűrőfenék is kifogástalan eredményt fog nyújtani, amit az eddigi üzemi gyakorlat igazolt is. 4. Öblítés A szűrőket szűrt tisztavízzel és levegővel öblítjük. A szűrőanyagon alulról felfelé átnvomott öblítővíz az egyes vályúkba bukik és ezeken keresztül folyik el az öblítővíz csatornába. Öblítés alatt a szűrőanvag fellazul és a homokréteg felső szintje megemelkedik. Ez szabja meg az öblítővályúk bukóélének magasságát a homok nyugalmi szintje fölött. Az öblítés a bukóktól csak egy bizonyos távolságig hatásos, ez korlátozza a medencék szélességét. Gyakorlatunk szerint ez max. 3,80 m lehet. Tervezésünknél ezt a méretet állandósítottuk és a medencék hosszának változtatásával állítjuk elő a szükséges szűrőfelületet. Az öblítőlevegőt a szűrőfejeknek a szűrőfenék alsó síkja alá nyúló szárai miatt kialakuló levegőpárna tökéletesen egyenletesen elosztja az egész szűrőfelületen. Kisebb szűrőknél elegendő az öblítőlevegőt egy ponton bevezetni a szűrőfenék alá. A légpárna az elosztást biztosítja. Hosszabb szűrőknél, mint jelen esetben is, a víz belengésének megakadályozására a medence hosszában 3—4 helyre elosztva célszerű a levegőt bevezetni. Az öblítőlevegőnek olajtól és egyéb tisztátlanságoktól mentesnek kell lenni, ezért a levegőt szállító kompresszorokat erre való figyelemmel választottuk ki. 5. Kezelőberendezés A szűrő mindössze két tolózár (NÁ 300) és egy szelep (NA 200) kezelésével üzemeltethető, mindhárom motorikus működtetésű. A két tolózár a szűrtvíz és az öblítővíz, a szelep pedig az öblítőlevegő vezetékét zárja el. A tolózárak Hidrelekt (Monori Vasipari KTSZ) típusú egyedi villamos hajtású, olajhidraulikus áttételezésű hajtóművel vannak felszerelve. A levegő elzárására külön erre a célra gyártott gumizárású szelepet alkalmazunk, Elektrom S-l700 (Monori Vasipari KTSZ) típusú, villamos hajtású, mechanikus áttételezésű hajtóművel. A közönséges tolózárak a levegő elzárására nem bizonyultak meg-