Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
2. szám - Bozóky-Szeszich Károly: Vízellátási csőhálózatok néhány különleges hidraulikai kérdésének vizsgálata elektronikus számítógéppel
Bozóky-Szeszich K.: Vízellátási csőhálózatok Hidrológiai Közlöny 196S. 2. sz. 67 A h 2-hez tartozó Q cs 2 illetőleg Q Í Z2 számítása után /S 2, majd /Í 3 = /9 2 A., nyomásveszteség számítható. Mindezt agép addig ismételi, amíg f! megadott határértékek közé nem esik. Elvileg ha /? = 1, akkor a munkapontot kaptuk meg, gyakorlatilag 0,98 < fi < 1,02 feltétel teljesülése elfogadhatónak látszik. Feltehető a kérdés, hogy a tényező matematikailag értelmezhető-e. Erre a kérdésre a 10. ábra ad választ. Az ábrán látható, hogy a H g geodéziai emelőmagasságot jelentő vonal és a függőleges tengely metszéspontjából a csőhálózat jelleggörbéjének hj-el jellemzett pontján keresztül egyenest húzva, ez utóbbi metszi azt a függőleges vonalat, amely az előbbiekben értelmezett Q s z\ értékhez tartozik. A metszéspont és a H g vonal közé eső szakaszt jelöljük h 2-ve 1. Ekkor a háromszögek hasonlósága alapján felírható, hogy Amennyiben a hálózatban több szivattyútelep van, akkor a gép ezt a számítást szivattyútelepenként elvégezve a feltételes munkapontot határozza meg. A valódi munkapont meghatározása a továbbiakban az előző pontban leírt eljárás alapján történik, azzal az eltéréssel, hogy a feltételes munkapontot nem kell megszerkeszteni. Az esetleg szükségessé váló szivattyútípus változtatást, illetőleg új szivattyú megválasztását nagy mértékben megkönnyíti, ha a gép nemcsak a legvégső eredményt írja ki, hanem az egyes részletszámításokat is (h l t h 2. . .hn, Qcsl, Qc»i- • Qam), mert ezek alapján a feltételes jelleggörbék megrajzolhatók. Több szivattyútelep munkapontjának közvetlen gépi számítása esetén háromféle iterációt kell végezni és ennek megfelelően a gép három ciklust indít. A fiktív gyűrűkre megadott h nyomásveszteséghez tartozó Qcs értékeket CVoss-módszerrel számítja, az egyes telepek feltételes munkapontjának számítása újabb ciklus, a telepek egymásutáni ismételt vizsgálata a harmadik ciklus. 1.5. A szivattyúk üzemi tartományának közelítő meghatározása A vízellátási szivattyútelepek szivattyúinak mind a nappali legnagyobb, mind az éjszakai legkisebb fogyasztás időszakában jó hatásfokkal kell üzemelniük. A két eltérő fogyasztási állapothoz két különböző hálózati jelleggörbe tartozik, melyek nemcsak a nyomásveszteségek, hanem a geodéziai emelőmagasságok eltérő volta miatt sem esnek egybe; nappal a tározó (medence vagy víztorony) ürül, éjjel telik, emiatt vízállása változó. A nappali és éjszakai fogyasztáshoz tartozó hálózati jelleggörbék határesetek lévén a szivattyúk üzemi tartományát jelölik ki. Ha a hálózathoz két vagy több szivattyútelep tartozik, akkor azok — amint az előzőekben láttuk —, egymás üzemét kölcsönösen befolyásolják. Emiatt az egyik telep szivattyúinak üzemi tartománya a többi telep szivattyúitól is függ, és viszont. A szivattyúk üzemi tartományának meghatározáPuc. 11. OnpedeAenue eepxneü u HiuKHeü epanuiibi paőonezo unmepeaAa nacoca Abb. 11. Bestimmunij der unteren und oberen Grenze des Betriebsbereichs der Pumpe sánál azonban az egyes telepek szivattyúinak típusai, azok jellemző adatai ismeretlenek. Az egyes telepek vízszállítását a hozzájuk tartozó víztermelő létesítmények teljesítménye szabja meg, amit a vízműtelepi tározó (tisztavíz medence) befolyásolhat ugyan, de ennek hatása viszonylag kis mértékű. Éppen ezért a szivattyúk üzemi tartományának meghatározásánál telepenként egy-egy eszmei szivattyút veszünk fel, amelyek vízszállítása a telephez tartozó víztermelő létesítmények teljesítményével egyezik meg, szállítómagassága pedig a vízszállítástól független. Amennyiben az egyes telepeknek időben nagyobb mértékben változó vízmennyiséget is kell szállítaniuk, akkor több ilyen eszmei szivattyút is fel kell vennünk és azokat külön-külön kell vizsgálnunk. Az eszmei szivattyú jelleggörbéjének adatait (Q s z=const) telepenként megadjuk a számítógépnek, mely telepenként meghatározza az eszmei szivattyúk munkapontját. Az 1.4. fejezetben említettük, hogy a munkapont meghatározása alkalmával a számítógép a közbenső számítások részeredményeit (h, II, Q e t) megadja, melyek segítségével csőhálózat feltételes jelleggörbéje megszerkeszthető. Ezek a feltételes jelleggörbék a vízszállításnak annál kisebb tartományát ölelik fel, minél jobban megközelítettük a tényleges jelleggörbét. A tényleges jelleggörbét azonban kiegészíthetjük olyan módon, hogy a legelőször kapott feltételes jelleggörbét az eszmei szivattyú munkapontjához eltoljuk. A 11. ábrán látható eredményvonal mutatja a tényleges munkaponton áthaladó csőhálózati jelleggörbét, amelyet mind a nappali, mind az éjszakai fogyasztás időszakára megszerkesztve a szivattyúk üzemi tartományát közelítőleg kijelöljük. A szivattyút most már úgy kell kiválasztani, hogy a víztermelési kapacitáshoz tartozó Q sz VÍZ-
