Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 575 Az első előadáshoz dr. Öllős Géza és dr. Erdélyi Mihály, a másodikhoz Frommer Miklós, Rátkay Károly és Debreczeni Imre, a harmadikhoz dr. Szemes Gábor és dr. Bozzay Józsefné, a negyedikhez pedig dr. fiák József és dr. Zilahy Tamás szólt hozzá. Dr. Frommer Miklós méltatta a Fővárosi Vízművek 1964-ben létrehozott Építési Főosztályának fontos tevékenységét, amely a vízmű-létesítmények karbantartását, fenntartását, sőt új építmények létesítését hivatott saját kivitelezésben elvégezni, s amely szervezet világviszonylatban is egyedülállónak tekinthető. A szervezeti egységen belül esőhálózati építő; és karbantartó részlegek; magas- és mélyépítési objektumokat építő ós karbantartó részlegek szivattyúkat, elektromotorokat építő és karbantartó részlegek; vízmérő javító ós szerelő részlegek; gépjármű- ós munkagépjavító részlegek, valamint földmunkát és ezzel kapcsolatos szakmunkákat végző részlegek működnek. A fenti szervezeti egység mintegy 750 fő dolgozó létszámot tömörít. Előnye a csoportok együttműködése és az együttműködés rugalmassága. A négyéves működés tapasztalatai műszaki ós gazdasági téren egyaránt jók. Rátkai Károly a fővárosi vízműhálózatok egységesítésének kérdéseit érintette hozzászólásában. Elmondta, hogy kezdetben Pesten ós Budán önálló vízellátási rendszerek alakultak ki. A századforduló táján e két rendszer egyesült ugyan; Nagy-Budapest kialakításához azonban a fővároshoz csatolt peremkerületek nagy részének önálló vízművet egyesíteni kellett a fővárosival. Ez a munka még nem ért véget. Helyi bővítések már nem célravezetőek, ezért a Fővárosi Vízművek az egységesítéssel szeretné elérni, hogy valamennyi termelő telepe egy összefüggő, közös legalacsonyabb nyomású hálózatba dolgozzon, és e hálózatról biztosítaná megfelelő átemelésekkel a magasabb szintű peremkerületek vízellátását. így a főváros régi kőbányai felsó zónájához kívánják csatolni a Rákosok, Sashalom, Cinkota ós Mátyásföld hasonló szinten levő vízellátási rendszerét és ezzel az egységes kelet-pesti magas övezetet létrehozni. Ugyancsak megszüntetik a budai alacsony övezet különállóságát is. Mindezeknek a terveknek a megvalósítása már megkezdődött. Debreczeni Imre az energiaellátás- és gazdálkodás kérdéseiről szólt. 1868-ban az első 40 LE-s szivattyúegységet még gőzgéppel hajtották. Később a gőzgépek mellett Diesel-üzemre is tátértek. 1915-től vezették be az elektromos üzemet, amely a 20-as ós 30-as években vált általánossá. A felszabadulás óta végrehajtott rekonstrukciók eredményeképpen a Vízművek minden gépháza elektromos üzemű. A villamos energia elosztása ma már sok esetben saját hatáskörben történhet, az elektromos alállomások kooperációs lehetőségeket is biztosítanak az egyes üzemegységek között. Hidegtartalékként közvetlen hajtású Diesel-gépek szolgálnak. Az új lakótelepek fokozott vízigényének kielégítésére egyre több nyomásfokozó gépház üzembe helyezése vált szükségessé. Itt tág tere nyílt az automatizálásnak. A Vízmű Vállalat energiagazdálkodása a fajlagos energiafelhasználás, illetve a fajlagos energiaköltség csökkentésére irányul. A legfőbb cél a fogyasztói igények kellő kielégítése melletti lehető leggazdaságosabb üzemmenet biztosítása. A esúcsidőszaki teljesítményfelvétel csökkentéséhez szükséges a víztároló térfogatok növelése. Dr. Szemes Gábor a felszíni víztisztító telep hidrobiológiái kérdéseivel foglalkozott hozzászólásában. Utalt arra, hogy számos szervezet a víztisztaság, illetve a szennyezettség különböző fokozatainak jellemzője. A víz biológiai tisztítása hatékonyságának ellenőrzésére gyors ós pontos vizsgálati metodika kidolgozására nyílott lehetőség. Felméréseket végeztek a Duna-víz élőlényei éves periódusú változásainak jellemzésére. A vizsgálatok szerint a Duna-vízben több, mint 4000 állat ós növényfajta ismeretes. A Fővárosi Vízművek tervszerű munkával, folyamatos kutatásokkal törekszik az ivóvíz minőségének javítására. E törekvés eredményességéhez nemzetközi összefogásra is szükség van. Dr. Bozzay Józselné szintén a felszíni víztisztító művel kapcsolatos hidrobiológiái kérdéseket érintette. A felszíni eredetű víz tisztításának első kísérleti célokat is szolgáló üzeme 1959-ben létesült. A kísérletek során megállapították, hogy a vízminőség javításának legjobb lehetőségét és a derítósi sebesség legkedvezőbb értékeit a kontakt iszapszűrős derítőrendszer biztosíthatja. E berendezés működésében a kialakuló iszapréteg kedvező minőségi és mennyiségi viszonyai a legfontosabbak. A nagyüzemi kísérletek eredményeképpen új magyar gyorsderitési eljárás született. Az eljárás — amelynek kialakításában a Bányászati Kutató Intézet és a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársai is részt vettek a Fővárosi Vízművek szakemberei mellett — számos országban (az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban stb.) szabadalmi védettséget élvez. Dr. Zák József a víztermelés gazdasági vonatkozásaihoz szólt hozzá. Megállapította, hogy a Vízművek üzemében nem a haszon elérése az elsőrendű cél, s a fejlesztésnek az üzemi jövedelmezőség kérdéseitől nem szabad függenie. A fejlesztésnek meg kell előznie az igényeket, s az üzemnek egyes előre ki nem számítható igényeket is ki kell tudnia elégíteni. A vízműnek létesítése és fejlesztése fontos várospolitikai érdek is. Nemcsak vállalati érdek, lianem közérdek is. A Vízművek helyzete az új gazdasági mechanizmusban is különleges. Ez vonatkozik a jövedelmezőségre, az anyaggazdálkodásra ós a vállalat forgóalap-ellátottságára is. Fontos érdek fűződik a jól képzett, vagy gyakorlattal rendelkező vállalati törzsgárda kialakításához és fenntartásához is, amelynek — a jövedelmezőség más vállalatoktól eltérő sajátosságai miatt — anyagi kihatásai vannak. A Vízművek gazdasági problémái a jövőben is sok figyelmet érdemelnek. Dr. Zilahy Tamás a vízmennyiség-mérések jelentőségót emelte ki. Megállapította, hogy a vízmérós bevezetése az indokolatlan vízigények kétségtelen csökkenésével jár. Rámutatott azonban arra is, hogy a vízmérő berendezések fenntartása is jelentékeny összegeket igényel. Kiemelte a vízmérő — leolvasások fogyasztott víz mennyisége szerint bevezetett ritkításának, illetve sűrítésének módszerét, és a mérőhitelesítés időszakának szintén a mért mennyiség alapján történő meghosszabbítását. így a vízmennyiség-mérés ós a gazdaságosság szempontjai jól összehangolhatok. Az előadásokat követő napon, május 8-án tanulmányi kiránduláson tekintették meg az ünnepi ülés résztvevői a Fővárosi Vízművek főbb telepeit ós fontosabb létesítményeit. V. I. A Magyar Hidrológiai Társaság, Vízépítőipari Szakosztályának szervezésében 1968. április 28-tól május 4-ig az Al-Dunai erőműépítés és a Duna—Tisza— Duna. csatorna építésének tanulmányozására hajón tanulmányutat rendezett. A tanulmányút résztvevői megtekintették az Al-Dunai erőmű építkezés jugoszláv oldali építését ós hajóútjukról átfogó képet kaptak a mindkét oldalon folyó munkákról és az erőmű építkezés jelenlegi állapotáról. A jugoszláv oldali építkezéseket Kladovo-ban a munkahely műszaki vezetője ismertette. A Duna— Tisza—Du ia csatorna terveit Újvidéken (Novi-Sad) mutatta be a résztvevőknek a vállalat vezetője, s egyúttal ismertette a létesítmények beruházásával, építésével és üzemével kapcsolatos műszaki és szervezési kérdéseket. A tanulmányút résztvevői megtekintették Belgrád városát is, ezenkívül román területen Orsova városát, ill. Herkulesfürdőt. A tanulmányúton 121-en vettek részt. Bakonyi Iván A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Karszt- és Barlangkutató Bizottsága, a Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrológiai Szakosztályával, a Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai Szakosztályával, valamint a Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékével együttműködésben 1968. április 26. és 28. között a Budapesti Műszaki Egyetem Jósvaíoi Karsztkutató Állomásának 10 éves fennállása alkalmából terepbejárással egybekötött tudományos ülésszakot rendezett. Az