Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

2. szám - Dr. Hankó Zoltán: A Nagymarosi Vízlépcső kisvízmintakísérlete. III. A műtárgy ellenőrző vizsgálata

56 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. Hankó Z.: A Nagymarosi Vízlépcső 22. A műtárgy vizsgálata a vízerőtelep teljes üzeme esetén A vízerőtelep teljes üzeme esetén a fölösleges vízhozam a duzzasztómű felső táblái fölött átbukással távozik. Kivételes esetben fölösleges víz nincs, a teljes vízhozamot a vízerőtelep hasznosítja. A műtárgynak a folyóba való beilleszkedése szempontjából ez az üzemállapot kedvezőbb, mint az árvíz esete. Az árvízi vizsgálatok alapján levonható következtetések erre az esetre is értelemszerűen vonatkoznak. A vízfolyásnak a műtárgyra való hatását ebben az esetben elsősorban a vízerőtelep üzemének vizsgálata útján mérhetjük le. Megvizsgálva a vízerőtelep víznyelésének gépenkénti megoszlását, megállapíthatjuk, hogy minden vizsgált esetben az arányos résznél többet szállítottak a jobbparti gépek (VII.—X.). Hasonlóképpen viszonylag több vízhozamot hasznosított a baloldalon a III. és IV. gép és kevesebbet az I., II. és az V., VI. jelű gép. A mérési eredmények alapján nem mutatható ki a duzzasztómű üzemállapotának hatása. Az I., II. és V., VI. jelű gépek viszonylag csökkent víznyelését a következők indokolják. Az I. és II. gépet a hajózsilip és a felső móló melletti forgó és vísszáramlás leárnyékolja, továbbá az I. gép előcsatornájába benyúlik az a leválás és forgó, mely az előre ugró töltőblokk orrától indul ki. A duzzasztómű üzemállapotától kis mértékben függő módon ferde a rááramlás az V. és a VI. gépre. Ez lehet oka a csökkent víznyelésnek. Ilyen különbség a jobbparti (VII.—X.) gépekkel kapcsolatban nem mutatható ki, az eltérés az észlelés hibahatárán belül van, bár a rááramlás itt is ferde (7. ábra). Az áramlási felvételeken is látható, hogy a jobbparti öblözet bő, vonalozásának átalakítása célszerű lenne. A vízerőteleptől való vízelvezetéssel kapcsolatban kifogás nem merül fel. A duzzasztómű re való rááramlás a 7. ábrán látható üzemállapot kivételével minden esetben ferde. A víz elvezetése az árvízi esetekhez hasonlóan kedvező. A part vonatozásával kapcsolatos árvízi észrevételeink kiegészítéseképpen megállapíthatjuk, hogy a jobbparti vízerőtelep öblözete bő (7. ábra), célszerű lenne szűkíteni. Az áramlási viszonyokkal kapcsolatosan megállapítottuk, hogy a különböző üzemállapot a felvízi áramlási képet alig módosítja. Az alvízi áramlási kép azonban jellemző az üzemállapotra. Minden részleges üzem esetén (duzzasztómű zárva, vagy részlegesen üzemel) a duzzasztómű alatt kialakuló forgók lüktetnek, pulzálnak, amely az egész alvízi áramlási képet lüktetővé, pulzálóvá teszi. Ez a jelenség elmarad, ha a duzzasztómű minden nyílásában van átbukás. Az áramlási viszonyokat értékelnünk kell a hajózás szempontjából is. Elsősorban is le kell szögeznünk, hogy vontarendezés, várakozás céljára kiegyenlítettebb áramlású helyet kell kijelölni. Ez az alvízen feltétlenül a Nagymarosi Vízmérce szelvénye alatt, a felvízen az 1697 + 500 fkm szelvény fölött keresendő. A hajózsilipbe való be- és kihajózás a felvízen kedvezőbb, nemcsak a kedvezőbb áramlási kép miatt, hanem mert a sebesség is kisebb. Az alvízen az erősen zavart áramlású szakasz határa sok esetben a Nagymarosi Vízmérce szelvénye, a mólófal alatt nem elhanyagolható sebességű forgóval, visszaáramlással. Az alvízi oldalon a hajózsilipbe való ki- és behajózás föltétlenül nagyobb figyelmet és körültekintést igényel. A vízerőtelep teljes üzemének vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy a műtárgy a tervezett célt betölti. Az árvízi esetek vizsgálatának egyidejű figyelembevételével kisebb módosítások, változtatások segítségével az üzemet biztonságosabbá, gazdaságosabbá lehet tenni. Ezt a későbbiekben foglaljuk össze. 23. A műtárgy vizsgálata a vízerőtelep részleges üzeme esetén Az előbbiekhez hasonlóan vizsgáljuk a vízfolyás és a műtárgy kölcsönhatását kis vízhozamoknál, a vízerőtelep részleges üzeme esetén. Ebben az esetben fölösleges víz nincs, a duzzasztómű zárva van. A műtárgynak a vízfolyásba való beilleszkedésével kapcsolatosan az előbbiekhez hasonló következtetéseket vonhatunk le. A kis vízhozam és a duzzasztás következtében a felvízi víztér mindinkább tóhoz hasonlít és az üzem tóból való vízkivételhez. Az alvízre vonatkozóan újabb megállapítást nem tehetünk, ezek az üzemállapotok egyébként sem mértékadóak a folyóba való beilleszkedése tekintetében. A vízfolyásnak a műtárgyra való hatását vizsgálva nem kell foglalkoznunk a duzzasztóművel, a hajózsilippel és a part vonalozásával, mert az elmondottakhoz képest újabb szempont nem merült fel. A vízerőtelep üzeme és az áramlási viszonyok alapján levonható következtetéseket kell csak öszszefoglalnunk. A vízerőtelep gépeinek víznyelésére vonatkozóan — a 668 m

3/s vízhozamú kisvizek három gépen történő levezetésének vizsgálata alapján — megállapítható, hogy a magányosan dolgozó gép általában viszonylag kevesebbet szállít. Ez közvetlenül belátható, mert a magányosan dolgozó gépre való rááramlásnál a víztest egyik oldalról sincs „megtámasztva". Ennek következtében, a kedvezőtlenebb belépési körülmények miatt a víznyelés lecsökken. Véleményünk szerint a csökkenés mértéke két körülménytől függ, egyrészt a magányosan üzemelő gép, másrészt a még üzemben levő gépek helyétől. Géppárok üzeme esetén — figvelembevéve az 1248 m

3/s vízhozam két gépes üzemi esetek vizsgálatának eredményeit is — a géppár általában az arányos vízhozamot nyeli. A géppáron belüli megoszlás, az előbbihez hasonlóan a géppár és a még üzemben levő gépek helyétől látszik függeni. Gépcsoportok üzeme esetén, a vízerőtelep teljes üzeméhez és az árvízi víznyeléshez hasonlóan, a gép víznyelése túlnyomóan a hely függvényének látszik. Az áramlási viszonyokról készített fényképfelvételek alapján megállapíthatjuk, hogy a felvízi áramlási képpel nem kell foglalkoznunk, az eddigiek értelemszerűen vonatkoznak ezekre az eser