Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Sebestyén Olga: Pediastrum kawraiskyi Schmidle maradványok balatoni üledékekben. Tótörténeti tanulmány

Sebestyén O.: Tótörténeti tanulmány Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 5 egybeesik a P. boryanum maximumával. A polymorphiával kitűnő, erősen rezisztens és plasztikus P. boryanum eurytop és eurythermikus forma (Bit/eard, 1933, 104), ezért e két faj együttes előfordulása mégsem nyújthat támpontot a P. kawraiskyi ekológiai valenciájának felvázolásához. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy a P. kawraiskyi ekológiai valenciája szűkebb mint a vele mindig előforduló P. fajokéi. A Kotokel-tó récens és fosszilis adatai támogatják az elterjedésre vonatkozó régebbi megállapítást, hogy északi faj, s ezt kiegészíthetjük azzal, hogy — úgy látszik — igényel, illetőleg eltűr rövid ideig tartó erős felmelegedést. Ilven klíma ma északi területeken vagy magasan fekvő tavakon lehetséges. A balatoni fosszilis előfordulás szakaszosságából arra lehet gondolnunk, hogy a tó földtörténeti múltjának hideg klímájú szakaszaiban is lehettek rövid meleg nyarak. A klíma kedvezőbbé fordulásával (a Balatont átszeli a 47. szélességi kör) és talán a tó öregedését jelző üledékfelhalmozódás által, sekélyebbé válva, a melegvíz ideje meghosszabbodott, annyira, hogy e változás már nem volt kedvező a P. kawraiskyi tenyészéséhez. Ezért eltűnt a Balaton biotájából. Az ugyancsak hosszúra nyúlt Rajkái tó egész terjedelmében 50°-nál északabbra fekszik. Vidékén máig is tartó fenyő-fázisban érthető folyamatos jelenléte, a szubarktikus Allerödtől máig {Kordé, 1966, 30—31). Némi támogatást kapunk e tekintetből a Leydigia acanthocercoides Fischer chydorida cladocera balatoni récens és fosszilis előfordulásának adataiból. Ez a melegkedvelő kitűnik a vele ua. együttesben élő Chydorida társaival szemben azzal, hogy a populáció aktív életszakaszának időtartama a legrövidebb. Európai előfordulásából és De Costa vizsgálatából tudjuk, hogy délies faj (DeCosta 1964, SV, Sebestyén, 1965,204,219). Fosszilis maradványai a fiatalabb tundrakor és kora posztglaciális fenyő-nyír fázistól előfordulnak napjainkig. Hőmérsékleti igénye annyiban emlékeztet a P. kawraiskviéra, hogy az előfordulás pozitív adatainak megfelelő korszakokban ki tudta használni az esetleg rendkívül rövid ideig tartó felmelegedést. Nagy populációja jelenünkben a melegvíz idejének egy szűkebb szakaszán rövid idő alatt alakul ki. A nem kedvező körülményeket, mint fajtársai is, tartóspete állapotában vészeli át. (Cisztaállapot Pediastrumokról is ismeretes). Természetesen szem előtt kell tartanunk azt, hogy a környezeti ható tényezők között a hőmérséklet egymagában nem lehet döntő. Változásával együtt jár — vagy azzal egybeesik — más tényezők intenzitásbeli stb. változása. Mindezek összejátszásával kell számolnunk az aktív állapotban való előfordulás feltételeinek keresésében. Hogy a I*. kawraiskyi populációjának kifejlődéséhez minőség és intenzitás szerint mely tényezők összejátszása szükséges, a rendelkezésre álló adatokból nem tudunk többet mondani. Több adat szükséges a recens előfordulásra és a lelőhely nyújtotta környezet ismeretére. Tenyésztési kísérletek eredményei szinte nélkülözhetetlenek ekológiájának megismerésében. Mégis talán máris lehet arra következtetni, hogy a B 28 furat 290-123 cm szakaszának megfelelő korszakban (±8000—+1000 i. e.) a Balaton Holocénkori történetében a többi szakasztól eltérő környezeti körülmények uralkodtak. összefoglalás Több balatoni üledékfuratminta pollenspektrumának ismeretében céltudatosan kiválasztott reprezentatív furat (28 B) kilenc mintájának mikrofossziliákra történt feldolgozása során kitűnt, hogy valamennyi mintában — egy kivételével — ugyanazok a Pediastrum fajok maradványai kerültek elő, melyek ma is jellemző tagjai a tó biótájának, csupán az előfordulás százalékos gyakoriságában van különbség. A furat egy szakaszában a tó korának előrehaladtával csökkenő gyakoriságban P. kawraiskyi maradványok is előkerültek, mely faj ma nem él tavunkban. A P. kawraiskyi mai földrajzi elterjedéséből, a vele egyidejűleg előforduló más Pediastrum fajok jelenlétéből, valamint a Kotokéi tó (Bajkál régió) récens és fosszilis maradványainak mérlegelésével betekintést lehetett nyerni e faj ökológiájába, de még további vizsgálatok szükségesek. Az eddigiekből úgy látszik, olyan északinak tartott fajjal van dolgunk, melynek ökológiai valenciája szűkebb, elsősorban hőigény vagy hőtűrés tekintetében, mint a vele együtt előforduló Pediastrum fajoké. A P. kawraiskyi a víz évszakos felmelegedését csak rövid ideig igényli vagy tűri el, természetesen más tényezőkkel komplex hatásban. Ilyen feltételezéssel meg lehet érteni azt, hogy maradványai miért hiányzanak a pozitív adatokat feltüntető szakasznál régebbi és korábbi mintákból, valamint azt is, hogy miért nem tagja a tó mai biotájának. Ahogyan a klímaváltozás során, valamint a tó öregedését jelző üledékfelhalmozódás következtében a nyári felmelegedés ideje hosszabbodik, ez a faj már nem találja meg»életfeltételeit tavunkban, viszont a Bajkál régió egyes tavaiban és az ún. Sor-okban, amelyek oly területen vannak, ahol máig is tart a fenyőfázis, folyamatosan — fosszilisari és récensen — előfordul. Ha a Pediastrum adatokból úgy látjuk, hogy a Balaton a rétláp állapotot (tőzeg) követő évezredek alatt nem ment át nagyobb zökkenőt jelentő változásokon, s a P. kawraiskyi kiesését a természetes liinnikus fejlődés keretébe helyezzük, ily kevés mintából és egy vagv két csoport adataiból többet aligha mondhatunk. Az üledékminták kemizmusának, limnológiai típusának, a P. kawraiskyi ökológiájának behatóbb és reálisabb alapokon nyugvó ismeretében, valamint a tavi biota más tagjai maradványainak tótörténeti értelmezésével jobban megközelítő mértékben rekonstruálhatjuk a múltban lefolyt változásokat, és talán kitűnik az is, hogy a Pediastrum kawraiskyi maradványok szakaszos előfordulásának magyarázatára irányuló fejtegetéseink megállják-e helyüket. Pediastrum-maradványokkal párhuzamosan előforduló Cladocera maradványok értelmezése máris támogat ebben a törekvésben.