Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

12. szám - Dr. Bendefy László: Debrecen városi belsősége süllyedésének hidrogeológiai vonatkozásai

Bendefy L.: Debrecen városi belsőség Hidrológiai Közlöny 1968. 12. sz. 551 DNY OEBRÍCCH Éh süllyednie kell. A valóság azonban nem ilyen e Kisírnia 0 w [m] 3. ábra. A hajdúsági pannon rög szelvénye (tízszeres torzításban) — (Erdély M. 1960) 1. pannón; 2. pleisztocén üledékek; 3. vetődés Abb. .'). Profil der pannonischen Scholle aus dem Hajdúság (in zehnfacher Verzerrung) (Erdélyi, M. 1960) 1. pannonische-, 2. Pleistozán-Sedlmente, :i. VerwerfuiiK Fig. 3. Prof ilé through the Pannonian block in the Hajdúság region enfold distortion) — (after Erdélyi, M. 1960) 1. Pannonian sediments; 2. Pleistoeene sedinienta; Fault hatásából is [10]. Ezért tudott ezen a területen a korábban makroszkóposán „vörös agyagnak" minősített, átalakult lösztalaj kialakulni. A pannóniai üledékek fölött pleisztocén, illetőleg holocén homok, agyagos homok rétegsor helyezkedik el. Víznyerés szempontjából ezek a legnagyobb jelentőségűek. A város nyugati és északi peremén a pannón agyaghátakat csak egészen vékony fiatalabb rétegsor takarja. Erdélyi Mihály [10] a debreceni víznyerés problémájával kapcsolatban az alábbi kérdéseket veti fel: 1. Van-e, s mekkora az a mélyebb szerkezeti vápa, melynek Ny-i részét Debrecen foglalja el. 2. Egységes-e ez a vápa, vagy több hajdani párhuzamos mélyedésből áll, melyek közt a víz K—Ny irányú mozgását akadályozó vízzáró anyagú (pannóniai) gátak vannak. 3. Van-e a várostól K-re ugyanolyan magasabb helyzetű pannóniai agyagos kőzetű terület, mint Ny-ra, és ha van, mekkora területen. 4. Meddig terjed Debrecentől K-re az alsópleisztocén darakavicsos homok, melyből a város vizet kap. Vagyis: egységes nagy mélyedést tölt-e ki, ahol a víz oldalirányú (Ny—K) mozgása akadálytalan, vagy pedig vízzáró gátakkal megosztottan helyezkedik el. 5. Ha vannak ilyen pannóniai agyagos hátak, mennyire emelkednek ezek a vápák fölé s így milyen mértékben akadályozzák a víz oldairánvú mozgását. Ezekre a kérdésekre vonatkozóan a mélyfúrási adatok mellett a jelenkori szintváltozási viszonyokat feltüntető térképek adnak felvilágosítást. Észak-Tiszántúl regionális kéregszerkezeti viszonyai Debrecen környékének regionális szintváltozási viszonyai az Alföld kéregszerkezeti és fejlődéstörténeti viszonyainak ismeretében válnak érthetőkké. A szélesebb körű-, de még a szakmai közvélemény szemléletét is az a tudat formálja, hogy az alföldi medence térszínének — legalábbis a pannón idők kezdete óta — részint a tengeri medence beszakadása-, részint a kompakció miatt állandóan gyszerü. A pannón tenger medencéjének beszakadása óta eltelt több, mint 12 millió esztendő alatt ugyanis a pannón-, sőt még az ópleisztocén üledékek is a több kilométeres, illetőleg több száz méteres mélységben annyira összetömörödtek, hogy a mélybeni üledéksor kompakciója 10—15 éves időtartamon belül ma már nem érzékelhető. Következésképpen a geokinetikai módszerrel számított eredmények — lényegében — az alaphegységben végbement kéregmozgásokat tükrözik. Ezek pedig a Magyar Alföld medencealjzatában nagyon is bonyolult folyamatok. Kialakulásuk és inai folyamatuk rendjét az alábbi földtörténet i és tektono-fizikai tények szabják meg. A mai Kárpát-medence tengelyében a prékambriumi időszak óta egy EK—DNy csapású, kristályos felépítésű lánchegység húzódott a területen át. Ezt nevezzük ,,Lóczy-hát"-nak [34—35]. Mindaddig, amíg ez a hegylánc háborítatlanul fennállott, a Pannóniai masszívumnak nevezett szárazulatot semmiféle hegységképződési folyamat sem tudta megbontani. A Kárpátok kialakulásával kapcsolatban azonban a földköpenyben olyan tömegátrendeződés ment végbe, amelynek következtében a mai Vepor hegység alatt, és attól nyugatra a Moho-felület több km-rel az izosztatikus egyensúlynak megfelelő mélység/ö?é emelkedett. Ez az állapot viszont azt eredményezte, hogy a Veporidák tömege középtájt É—D csapással kettétört, és a tömeg nyugati része gravitatív módon délre csúszott [35]. A déli irányba csúszó tömeg a kéreg legmélyebb szintjeiben és a köpenyben torlódó jelleggel tömegrendellenességeket hozott létre. A torlódás azért következett be, mert a Balkán felől a Magyar-medence felé tartó Vardar- és Kraistid övezetnek, illetőleg a közéjük zárt Szerbmacedón masszívumnak mélybe süllyedt tömegei az Al-Dunától északra medencénk belsejében folytatódnak. A Kraistid övezet Resica táján ugyan véget ér, de a Szerb-macedón masszívum kristályos tömegei már a Hármas-Körös vonaláig nyomulnak előre, a Vardar-öv folytatása pedig Szeged— Kecskemét—Esztergom—Nagyszombat vonalzással — tekintélyes szélességű sávként — harántolja hazánkat [9]. A Szerb-macedón masszívum északi végét a magyar irodalom „Battonyai kristályos tömeg" néven ismeri. E masszívum és a nyugati Veporidák nak délre csúszó tömege között az Erdélyi határhegység nyúlványai töltik ki a teret. Ez szintén egy hatalmas kristályos felépítésű kéregrész, amelyet Hajdúdorog és Ujfehértó környékétől a HármasKörösig számos mélyfúrás tárt fel. Mind az északi, mind a déli szegélyén egy-egy erősen sülly

redő vályúban ér véget. Debrecen és környéke tehát ennek a röviden ,,Alföldi-küszöb"-nek nevezett kristályos tömegnek északi szélére települt (1. ábra). A kristályos Alföldi-küszöbtől északra levő veporid tömeg dél felé, a tőle délre levő battonyai tömeg pedig észak felé mozog; így az általuk közrefogott Alföldi küszöb emelkedésre kényszerül.