Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

11. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A magyar hidrológusok közreműködése a Nemzetközi Hidrológiai Decennium célkitűzéseinek megvalósításában

498 Hidrológiai Közlöny 1968. U. sz. Lászlóffy W.: Magyar hidrológusok közreműködése 2. Felszín alatti vizek A felszín alatti vizekre vonatkozóan dr. Vitális Sándor professzor nyújtott tájékoztatást. a) Elsőként a rétegvíz-megfigyelő hálózat örvendetes fejlődését kell említeni. A VITUKI nagyfogyasztású vízművek környékén 9, rajzolómércével felszerelt állomást tart üzemben, míg az Állami Földtani Intézet víztermeléssel nem befolyásolt területeken épített 14 figyelőkutat, amelyek közül az év végén 9-ben észleltek (Rónai, Hidrológiai Közlöny, 1968/1.). Bővült a talajvíz-észlelő és a karsztvíz-megfigyelő hálózat is, a Dunántúli Középhegység egységes karsztvíz-észlelő hálózatának pedig terve készült el (Böcker, kézirat). A Gyöngyösvisontai külfejtéses szénbányászat vízszintsülylyesztésével kapcsolatos kutatások céljából 65 állomást számláló megfigyelő-hálózatot létesített a VITUKI. b) Kutatómunka. A geofizikai módszerek hidrológiai .alkalmazásával Harkány fürdő fejlesztési tervével kapcsolatban értékes munkát végzett a VITUKI (Gálfi—-Korim, Vízügyi Közlemények, 1967/4). Tanulmányok folytak a geotermikus, geoelektromos és szonikus módszerek és műszerek fejlesztése érdekében is (VITUKI témabeszámolók kéziratban). A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani tanszéke fennállásának tízéves jubileumát ülő jósvafői kutatóállomásának tevékenységéből a karsztvízszint árapály-jelenségével kapcsolatos vizsgálatok emelhetők ki (Maucha, Karszt- és Barlangkutatás, 1967.). A talajvíz mozgásának és utánpótlódásának vizsgálatát szolgálják a Kisalföldön elkezdődött tritium-tartalom-meghatározások. A Borsodi Közegészségügyi- Járványügyi Állomás a talaj vízdúsítással fellépő vízminőség-változásokat vizsgálta a Borsodsziráki Vízmű telepén (Fázold—Schiefner — AIHS, Haifai kongresszus). c) Hidrogeológiai térképek és tanulmánykötetek. A VITUKI befejezte a „Magyarország rétegvizei" címen tervezett műnek az ország sík- és dombvidéki részére vonatkozó részét (Erdélyi, Hidrológiai Közlöny, 1967/6. és VITUKI Beszámoló 1965). Hidrológiai vonatkozásuk miatt meg kell említeni Magyarország 1: 200 000 méretarányú földtani térképének iijabb lapjait (Kecskemét, Szolnok) és a hozzájuk tartozó 2 magyarázó kötetet, amelyeket az Állami Földtani Intézet adott ki. Hódmezővásárhely környékén 1600 km

2-nyi területen 425 fúrásban végzett az intézet talajvíz-észlelést, vízelemzést és fúrásmintákon anyagvizsgálatot. A VITUKI sajtó alá bocsátotta „Budapest hévizei" c. tanulmánykötetét. 3. Vízföldrajz A földrajzi intézményeknél folyó kutatásokról az akadályoztatása miatt távollevő dr. Pécsi Márton akadémikus helyett dr. Somogyi Sándor számolt be. Hidrogeográfusaink tevékenységét a regionális részletmunka felkarolása jellemzi. Ezen a téren a MTA Dunántúli Tudományos Intézetének a Karasica, továbbá az Abaligeti és Völgvségi patak vízgyűjtőjében megindult vízmérleg-vizsgálatait, és a Drávára vonatkozó medermorfológiai tanulmányait kell elsősorban megemlítenünk (Lovász, Hidrológiai Tájékoztató, 1967 nov.). Természetesen gazdag hidrológiai anyagot tartalmaz az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének gondozásában Magyarország tájföldrajzának I. köteteként megjelent ,,A dunai Alföld" c. mű is (Szerk. Marosi S. és Szilárd I.) A Földrajztudományi Kutató Intézet szerteágazó munkásságából a rakacai tározó vízgyűjtőjében folyó hidrogeográfiai térképezést, az alföldi rétegvizek kommunikációjára vonatkozó tanulmányokat (Simon, Földrajzi Értesítő, 1967.) és a medermorfológiai kutatást idézhetjük (Somogyi, Földrajzi Értesítő és AIHS-Medermorfológiai szimpozion, Bern, 1967.). A József Attila Tudományegyetem természeti földrajzi tanszéke a Duna—-Tisza közi szikes mélyedések feltöltődéseinek üledék-ritmusait (Andó— Mucsi, Acta Geogr. Szeged., Tom. VII.) és a karsztosodási folyamatok dinamizmusát tanulmányozta (Jakucs, Acta Geogr. Szeged., Tom. VII.). 4. Hordalék Az erózió, a medermorfológia és a hordalékszállítás területén dr. Bogárdi János akadémikus koordinálja a munkát. Egyéb elfoglaltsága miatt beszámolóját a nemzeti bizottság titkára ismertette. a) Az erózió kérdését érintik az MTA Agrokémiai és Talajtani Kutató Intézetének vizsgálatai a különböző talajok és a lefolyás összefüggésére vonatkozóan (Kazó, Időszerű Öntözési Kutatások, 1966 és Földrajzi Értesítő, 1967). Az Agrártudományi Egyetem Földméréstani és Kultúrtechnikai tanszéke a lösz-területek öntözésének eróziós-hatását kutatta (Szalai, Öntözéses Gazdálkodás, V/2.). A BME Vízgazdálkodási tanszéke új módszerrel vizsgálta az összegyülekezés jelenségeit (részben a folyamat gépi leírásának segítségével), továbbá laboratóriumban tanulmányozza a lepelszerű vízmozgást a lejtésviszonyok ós az eső-intenzitás függvényében. A VITUKI a rakacavölgyi kísérleti területen a természetben végez hordalékméréseket, és a Péli völgyben megépítette az erózióméréseket szolgáló műtárgyakat. Ugyanerre a területre elkészült az erózió-, ill. a talajvédelmi beavatkozások vizsgálatának távlati kutatási terve. b) A medermorfológiai kutatást szolgálja a VITUKI kísérleti folyószakasza a Rábán, de ebbe a tárgykörbe tartoznak a Tisza Tiszabő és Tiszalök közötti szakaszára vonatkozó mederváltozás-vizsgálatok is. (Az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének a Dráva mederváltozásaira vonatkozó tanulmányáról már fentebb volt szó.) c) Hordalékkutatás. A Felső-Dunán folytatódott a hordalékkopás és aprózódás tanulmányozása az izotóp-technika alkalmazásával (Stelczer, AIHS, Bern, 1967.). A Duna és Tisza évi átlagos lebegő hordalékszállításának hosszmenti változását a mederváltozások és a hordalék-hozam meg a vízállás közti összefüggésből kiinduló gépi számítás alapján vizsgálja a VITUKI. A BME Vízépítési