Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
10. szám - Dr. Schmidt E. Róbert: Pannonhalma műszaki és vízföldtani problémái
Schmidt E. R.: Pannonhalma Hidrológiai Közlöny 1968. 10. sz. 459 126,5 m mély kutat nem használják. Vizét nem kedvelik, amiben szerepe lehet annak is, hogy köpenycsövét annakidején visszahúzták és a 119 — 125 m között levő szűrőcső elhelyezése sem megfelelő. A községi ásott kutak a térszínnek megfelelően elég mélyek, vizük a löszös talaj miatt kemény és nem mindig kifogástalan. A község vízellátását a mélyebb pannon rétegek feltárásával, törpe vízmű útján lehetne korszerűen biztosítani. A Várban levő létesítmények vízellátását 35 m mély ásott kút szolgálja, amelybe még 36 m-t bele is fúrtak. A szükségletnek megfelelően napi 30—120 m 3 vizet szolgáltat. Tartalékul egy 1912-ben létesített 210,30 m mély fúrott kút szolgál A kút teleszkopikus bélése 4 csőrakatból áll, amelyek árinétője 279, 241, 200 és 132 mm. Szűrőcső két mélységben van: 71 és 81, valamint 164 és 185 m között. Ez a körülmény arra utal, hogy a különböző nyomás alatt álló artézi vizek között rövidzárlat áll fenn. A kút béléscsővezete eredetileg is össze volt szabdalva és a különböző csőközök 60 és 157,5 m között szűrőkaviccsal feltöltve, amely már megcsúszhatott és részben el is tömődhetett. Csövei az idők folyamán bizonyára korrodálódhattak is. A kút tehát ma már nem lehet ép és így megbízható sem. Üzemeltetése nehézkes. A víz tükre 32 m-rel marad a térszín alatt. Utóbbi 173 m-rel van az Adria felett. Mindkét kút a Cseider-völgyi vízmű és erőtelepen van, ahonnan távvezetéken a DK-i irányban 750 m távol és 283 m magasan levő Főmonostorba nyomják a vizet. A várhegyi létesítmények vízellátása így eléggé labilis. Nagyobb vízszükséglet kielégítésére a mai kutak nemigen alkalmasak. A távlati vízigények szem előtt tartásával mihamarább gondoskodni kellene új, jobb minőségű és bővebb vízbeszerzési lehetőségekről, lehetőleg a mélyebb pannon vizek igénybevétele útján. A hévíz feltárás lehetőségének megítélésénél abból kell kiindulni, hogy megfelelő minőségű hévíz elsősorban a mélyebb felső pannonból, a felső és alsó pannon határán levő homokrétegekből, valamint a triász-kori karbonátos kőzetekből remélhető. A felső pannon vizek várhatóan nátriumkalciumhidrogénkarbonátos lágyabb vizek, az alsó pannon és a miocénkori rétegek vize konyasós, míg a triászban tárolódók karsztos jellegű, keményebb, de egyébként egészséges vizek. A hévíz feltárásánál célszerű a morfológiai és hegységszerkezet i viszonyokat messzemenően figyelembe venni. A térszínt azért, mert a kőzetek vízszolgáltató képességén és a feltárt víz nyomásán kívül ez határozza meg, hogy csak felszálló vagy túlfolyó vizet kapunk és mennyit. A földkéreg szerkezete viszont amellett hogy szerepet játszik — mint adott esetben is — a térszín kialakításában, de törések mentén utat is nyit a mélységi vizeknek. Ebből a szempontból^ nézve a Pándzsó völgye fontos szerepet játszhat. ÉNy—DK-i csapásiránya is arra utal, hogy az országszerte jól ismert ily irányú széthúzásos, diszjunktív vetők alakították ki ún. geológiai árok formájában. A völgy térszíne a Pannonhalma és a Kisécs-puszta közötti út és a Pándzsó patak kereszteződésénél kb. 134 m-el van az Adria felett, Nagyécstől É-ra kb 1 km-el már csak 130 m-re. A főmonostor térszíne viszont 283 m-re van a tenger színe felett. A szintkülönbség tehát 150 m, ami 15 atm. nyomásnak felel meg. A fúrópont helyének kijelölésénél nehezebb a kutatófúrás mélységének megadása, tekintettel arra, hogy csak távol levő fúrásokra és geofizikai mérésekre, valamint általános geológiai, tektonikai meggondolásokra vagyunk utalva. Mindezek mérlegelése alapján valószínűsíthetjük, hogy a pannon fekvője 1000 m táján, majd néhány száz méter vastag miocén után talán 1300 m abszolút mélységben a triász karsztos alaphegység várható. A becsült átlagos geotermikus grádiens figyelembevételével 500 m-ben 30, 1000 m-ben 50, 1500 m-ben 70 és 2000 m-ben 90°C minimális talphőmérséklet várható. A kifolyó vagy emelt víz hőmérséklete pedig a mélységtől és a vízhozamtól, valamint a felsőbb szintek vízvezető rétegeinek vízháztartásától függően legalább 5—10 °C-al kevesebb lehet. A hévízre történő kutatófúrást a völgybe kellene telepíteni, természetesen figyelembe véve az árvíz szinteket és a tervezett felhasználási helyeket. Ilyenek lehetnének: a várbeli épületek (fűtés, melegvízszolgáltatás, fürdő), a község (sport- és strandfürdő), a MgTSz (primőr, konyha- és virágkertészet stb.), idegenforgalom. Javaslat A vízföldtani viszonyok és az ivóvíz feltárási lehetőségek tisztázása érdekében javasolható lenne egy 500 m mélyre tervezendő kutatófúrás, a hévíz feltárási lehetőségek kivizsgálására pedig egy 1500 m mélyre tervezett kutatófúrás 2000 m-es garnitúrával. A kutatófúrásokat úgy kellene végrehajtani, hogy ezek feltételezhető eredményességük esetén mindjárt termelő kutakká legyenek kiképezhetők. A magas térszínre való tekintettel a végleges kiképzésnél számolni kell azzal is, hogy a hévíz kút vizét esetleg kisebb mélységből emelni kell. Ennek hátránya a szivattyú- és energia-szükséglet, előnye, hogy nincs indokolatlan vízpazarlás, ami káros a földalatti vízkészlet szempontjából és nagy költségtöbbletet jelent a külszíni vízelvezetésnél.
