Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Lipták F.: Az esőszerű öntözés Hidrológiai Közlöny 1968. 9. sz. 427 y Fláehenkoeffizient (Quotient der nützlich bewásserten Fláehen und der gesamten Fláchen) í^lx künstlieh bewásserte Fláche (jener Teil der bewásserten Fláehe, an der die Intensitát mit 33, 20 bzw. 10% ab- oder aufwárts von der durchscbnittlichen Intensitiit d(;s auf die Bewásserungsfláche gelangenden Niederschlags abweicht). Mit Rüeksicht darauf, dass die Regnerdiisen kreisbzw. kreissektorförmige Flachen bewássern, wir aber die Regnerdüsen in viereekiger, rechteckiger oder dreieckiger Bindung anordnen, sind an der bewasserten Fláehe kíeinere oder grössere Überlappungen. Wegen den Überlappungen spielt die Lange bzw. Neigung der letzten, sich vermindernden Abschnitte der Abbildungen ixR eine sehr grosse Rolle. Die bisherige Praxis war im allgemeinen, dass wir die einzelnen Regnerdüsen, ihre hydraulischen Kennwerte, als Gegebenheiten angenommen habén und trachteten aus diesen die die günstigste Verteilung gebende Bindungsart und Strahlweite festzustellen. Dieser Standpunkt kann weiter nicht aufrechterhalten werden. Die landwirtschaftliehen Ansprüche, die Qualitat der Bewasserung, die Gleichmássigkeit der Tropfenverteilung müssen in erster Reihe berücksichtigt werden. Es muss bestimmt werden, welche Form die Abbildungen i-R bei den am zweckmassigsten anwendbaren Bindungsarten liaben müssen, damit die Tropfenverteilung an der bewasserten Fliiche mit Berücksichtigung derÜberlappung die möglichst gleichmassigste sei. Die Form der Kennlinien i-R muss mit Bestimmtheit vorgeschrieben werden, und es müssen solche Regnerdüsen konstruiert werden, die dies sichern. Dic Abhandlung befasst sich eingehend mit den quadratischen Bindungen aufgrund der Kennlinien i-R im Falle von Kreisregnerdüsen. Die Untersuchungsinethode kann aufgrund der Abbildungen leicht verfolgt werden. Die Abbildung 9 zeigt die die optimale Niedersehlagsverteilung gebende Kennlinie i-R. Nachdem wir festgestellt habén wie die Kennlinie i-R bei quadratischer Bindung sein müsste, liaben wir die Streuungsbilder der bei uns angewandten Alumínium T 22 und Kunststoff Regnerdüsen (Abb. 10—15) untersucht. Die Abbildungen zeigen gut, dass die Niederschlagsverteilung ungünstig ist. Wie es aus dem gezeigten Material ersichtlich ist, hángt die Gleichmássigkeit der Niederschlagsverteilung in grossem Mass von der Form der Kennlinien der i-R der Regnerdüsen ab. A vízgazdálkodás szakember ellátásának helyzete és távlatai Dr. Wisnovszky Iván, az Országos Vízügyi Hivatal esv. főmérnöke 1968. február 21-ón a Magyar Hidrológiai ^Társaság Vízgazdálkodási Szakosztályában a fenti címmel előadást tartott. Az előadó — a jelenlegi helyzetből kiindulva — részletesen elemezte a szakemberek létszámának várható alakulását az OVH szerveinél, a vízgazdálkodási társulatoknál, a tanácsoknál ós vállalataiknál, valamint az egyéb ipari tárcáknál. Az oktatási tervek alapján taglalta és mérlegszerűen értékelte a kiképzésre kerülő szakemberek létszám adatait. Rámutatott a tudósképzés, a mérnök-továbbképzés, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, a vízügyi szakközépskolák, valamint a szakmunkásképzés problémáira és létszám kérdéseire. Elemezte a különféle képzettségű szakemberek létszám arányait és ennek fejlődési irányait. Az előadást mélyreható vita követte. A hozzászólók számos kérdést tettek fel, kiegészítették az előadó szavait és javalataik is voltak. Dr. Lászlóffy Woldemár, tudományos főosztályvezető a Vízügyi Szolgálathoz különböző területekről érkező szakemberek egységes alapképesítósónek szükségességót hangsúlyozta és a szakoktatás számára egyes beruházásokat (pl. kollégium, bentlakási lehetőség) sürgetett. Dr. Salamin Pál egyetemi tanár a népgazdaság eddigi gyakorlata alapján alacsonynak ítélte és növelni javasolta az előadó által kimutatott évi vízimérnök igényt. IJj. dr. Ziegler Károly a VIZITERV osztályvezetője a vízgazdálkodás vízimérnöki igényén túlmenő, más egyetemeken végzett szakemberek iránti igényét vázolta. Dr. Kádas Kálmán műegyetemi tanár, rektorhelyettes a szakember szükséglet becslésének közgazdaság tudományi eljárásairól, a különböző képesítésű szakemberek arányának megállapítási módjáról, a Budapesti Műszaki Egyetem ide vonatkozó terveiről adott rövid ismertetést. Dr. Vágás István, az ATIVIZIG osztályvezetője a szakmérnökkópzós színvonalát emelni hivatott reformját, továbbá a szakmérnöki és a műegyetemi tantervek kötelező kötöttségeinek a szakosodást is elősegítő, szabadon választható szaktárgyak bevezetése útján történő korszerűsítését sürgette. Kováts Béla a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum tanára a szaktechnikusok komplex kérdéseiről, szakosításáról, ós az üzemmérnöki szint elérésével kapcsolatos feladatokról emlékezett meg. Ziegler Károly, a szakosztály elnöke zárószavaiban megállapította, hogy a hozzászólók az előadás alapelveivel általánosságban egyetértettek. Fontosabb észrevételek a mérnök és az egyéb egyetemi végzettségű vízgazdálkodási szakemberek várható létszám igényével kapcsolatban merültek fel: a hozzászólók ezt ugyanis úgy ítélték, hogy túlságosan mértéktartóan becsülte az előadó. Az előadás kétségtelenül segítette az oktatási intézményeket, beiskozázási terveik összeállításában, a hozzászólók pedig az előadót abban, hogy az OVH még reálisabb oktatási ós munkaerőgazdálkodási programot dolgozhasson ki. Cs. B.