Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

8. szám - Dr. Rákóczi László: Beszámoló a Nemzetközi Hidrológiai Szimpózium és a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség XII. kongresszusáról

380 Hidrológiai Közlöny 1968. 8. sz. Rákóczi L.: Beszámoló a XII. Kongresszusról sára (pl. turbulens keveredés, hordalékszállítás stb.). Egyes esetekben, mint például a turbulencia statisztikai elméletében, a sztohasztikus folyamatok egyszerre szolgálják mindkét célt. A kongresszusra benyújtott tanulmányok idevágó részének csak mintegy 1/5-e foglalkozik kifejezetten valamely probléma sztohasztikus megközelítésével. Ez a tény arra mutat, hogy a hidrológiához hasonlóan, a matematikai statisztikai szemlélet a hidraulika kutatóinak körében is lassan terjed, más tudományágakhoz viszonyítva. A tanulmányok szerzői főleg a vízugrás közelében fellépő sebesség, illetve nyomásingadozások elemzésében használtak statisztikai módszereket, de a hordalékmozgás és medermorfológia sztohasztikus kezelésmódjára is több példát találhatunk a beküldött anyagban. Bár H. A. Einstein már három évtizede valószínűségi problémaként tárgyalta a hordalékmozgást, a sztohasztikus módszerek csak most kezdik a jelentőségüknek megfelelő helyet elfoglalni a folyami hidraulikai kutatásban. Az időeltolódás oka gyakorlatilag ugyanaz, mint a hidrológia esetében. Az új irányzat számos új fogalmat, szakkifejezést hoz magával, melyek sokak számára ma még idegenek, így például közismert, hogy a legutóbbi időkig a hordalékmozgással foglalkozó tanulmányokban leggyakrabban a kritikus hordalókmozgató erő, csúsztató és ülepedési sebesség, lamináris határréteg stb. fogalmakkal és kifejezésekkel találkoztunk. A sztohasztikus szemléletű új tanulmányokban ezek elő sem fordulnak, helyükbe olyan kifejezések lépnek, mint autokorreláció, spektrálanalízis, valószínűségi sűrűségfüggvény, Markov-lánc stb. Egy ilyen tanulmány gondolatmenetét természetesen csak az tudja követni, aki a matematikai statisztikának legalább az alapfogalmait ismeri. Tetszésünktől, vagy nemtetszésünktől függetlenül el kell azonban fogadnunk azt a tényt, hogy a hidrológia és a hidraulika területén is jelentős számú kutató igyekszik ezen az új úton megközelíteni a régi problémákat, és biztosra vehetjük, hogy a közeljövőben egyre több ilyen tárgyú tanulmány jelenik meg a szaklapokban és a nemzetközi értekezleteken. A hordalékmozgás területén az új szemlélet abban jelent legfőképpen újat, hogy a kutatók nem azt a kérdést teszik fel többé, hogy miért mozog a hordalék, hanem azt igyekeznek megfejteni és leírni, hogy miként. Az új kérdésfelvetés szükséges, mivel az egyes szemcsékre ható erők elemzése önmagában csak igen lassan fejlődött az elmúlt évtizedekben és a hordalókhozamra vonatkozóan csak igen korlátozott érvényességű képleteket szolgáltatott. A sztohasztikus szemlélet a mederfenéken mfíködő erők átlagolása helyett a valószínűségelmélet paramétereivel írja le a hordalékszállítást. Nem szolgáltat ugyan jobb magyarázatot a szemcsékre ható erők és a szemcsék elmozdulására vonatkozóan, de elfogadhatóbb módon írja le magát a mozgást. A jelenség véletlen jellegéből indul ki és annak fő jellemzőit igyekszik kifejezni. Bármennyire is biztatóak az új irányzat képviselőinek törekvései az egyes szemcsék mozgásának, valamint a meder alakulásának statisztikai jellemzésére vonatkozóan, nem szabad elfelejtkeznünk a vízfolyás és a meder elszakíthatatlan kapcsolatáról, illetve kölcsönhatásairól. Az új kutatási irányzat csak akkor tud valóban minőségileg jobb eredményt nyújtani és a rendkívül bonyolult jelenségről valóban hű képet adni, ha sikerül kifejeznie a kapcsolatot a hordalékszállítás és a vízfolyás sztohasztikus modelljei között. Utóbbi természetesen nemcsak a vízhozamváltozásokra kell, hogy kiterjedjen, hanem más döntő fontosságú jellemzőkre is, így például a csúsztatóerő ós a sebesség lüktetéseire. Dr. Hankó Zoltán „Periodikus árvízi lengések a kisesésű folyami duzzasztóművek környezetében" c. tanulmányát B. A. Elder, a Tennessee Valley Authority Hidraulikai Laboratóriumának vezetője ismertette. Rámutatott, hogy a szerző egy eddig nem kutatott jelenséget vizsgál dolgozatában. Felvetette, hogy az észlelt jelenség talán csak egy bizonyos pillórkiosztás esetén lép fel. A témakör további tanulmányai érdekes módszereket javasolnak a turbulens sebessóglüktetések laboratóriumi mérésére. Említésre méltó ezek közül az izzó platinaszállal előállított hidrogén-buborékok útjának fényképezése nagysebességű filmfelvevővel. A lebegtetett hordalók és a turbulencia kölcsöhatásáit ugyancsak optikai úton, plasztik-gömbök segítségével vizsgálták. Más kutatók az izzószálas anemométer vízben való használhatóságának ismert nehézségeivel és azok kiküszöbölésének módjaival foglalkoztak. A forgóműves sebességmérőkkel kapcsolatban hazánkban végzett tanulmányok és fejlesztés ismeretében érdeklődésre tarthat számot kutatóink körében az a tanulmány, mely a forgóműves sebességmérők alkalmazásával foglalkozik, nyilt felszínű vízfolyások turbulenciájának mérése céljából. Külön meg kell említeni G. H. Toebes professzor, mint egyik szakreferens kitűnő összefoglalóját a makroturbulencia elméletéről ós méréstechnikájáról, mely beszámolójával együtt ugyancsak a kongresszus utáni kötetben fog megjelenni. A harmadik témacsoport dolgozatai az idealizált folyómeder egyenletes szemösszetételű mederanyagának kimosási sebességvizsgálatától a különféle energiatörő medencék, utófenekek közelében lejátszódó eróziós jelenségek tanulmányozásán, a medersarkantyúk ós a hídpillórek körüli kimosásig, valamint a hordalék kopásáig eléggé szerteágazó területet ölelnek fel, így nehéz néhány szóban összefoglalni a kapott eredményeket. Áttanulmányozásuk számos kutató ós gyakorlati szakember számára hasznos lehet hazánkban is. A kimosásokat illetően az a megállapítás alakult ki, hogy a műtárgyak mögötti kimosások elsősorban kismintakísérlettel, hosszabb folyószakaszok feltöltődési és kimélyülési problémái inkább számítással oldhatók meg, a műtárgyak miatti (pl. hídpillér körüli) kimosások pedig a két, fenti eset közé esnek ós megoldásukhoz mindkét módszer szükséges. Megemlítem még, hogy I. W. Egiazarov professzor, az egyik szakreferens, beszámolójában Bogárdi J. professzort, azok között a tudósok között sorolja fel, akiknek tevékenysége elsősorban lendítette fel a folyami hidraulika tudományát a XX. században. Beszámolójában hivatkozik Stelczer Károlynak a leningrádi XI. IAHR kongresszuson bemutatott tanulmányában közölt eredményekre. A negyedik témacsoportba sorolt tanulmányok a hosszmenti és sugárirányú diszperzió, illetve az örvény ós vízsugái'keveredós elméleti és kísérleti vizsgálatáról számolnak be. A kutatásokat laboratóriumi kismintákon, matematikai modelleken és a természetben végzett megfigyelésekkel végezték. Két sztohasztikus elemzés is található a 18 dolgozat között. A bemutatott anyag főleg víz- és szennyvízkezeléssel, valamint a felszíni vizeink szennyezés elleni védelmével foglalkozó szakembereinket érdekelheti. A kongresszuson két önálló előadás hangzott el: Prof. A. T. Ippen: „Turbulencia és diffúzió a hidraulikai problémákban" címmel adott elő, prof. D. B. Simons pedig a távollevő G.

r Evangelisti professzor előadása helyett a Kolorádói Állami Egyetem mérnöki kutatóközpontjában folyó hordalékkutatásokról tartott előadást. Mindkét előadás anyaga a kongresszus utáni 5. kötetben fog megjelenni.