Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

8. szám - Csanády Mihály: Oxidációs árkos szennyvíztisztítók működése hazánkban

Csanády M.: Oxidációs árkos, szennyvíztisztítók Hidrológiai Közlöny 1968. 8. sz. 369 4. kép. Oxidációs árok Bécsén 4. OKiiCJiumeAbHaH HMÜ e c. Peue Bild 4. Oxydations(jraben in Bécsé a vízmennyiség nő, az iilepítési idő 1 óra körüli értéke csökken, ami már elégtelen. Ezt súlyosbítja az is, hogy a műtárgy bukóéle nem vízszintes, így félreterhelődik. A próbaüzem idején az árok fajlagos, 1 m

3-re jutó terhelése 300 g B0I-/nap volt, ami szintén lényegesen nagyobb a Pasveer által javasolt 180 g-nál. Az átemelő hibás működése is kedvezőtlen hatású. A szakaszos, kézi kapcsolással vezérelt szivattyúzás miatt ugyanis gyakran rothadó állapotban érkezik az árokba a szennyvíz iszapja. Mindezek ellenére vizsgálataink alkalmával megfelelőnek találtuk a tisztítási hatásfokot, még akkor is (1966. X.), amikor az iszap rothadásban volt, és az árok jelentős részében anaerob viszonyok uralkodtak. Később a túlterhelés megelőzésére — elsősorban az esőzések idején az árokban a túl rövid bukóé! miatti vízszintemelkedés megakadályozására — megkerülő vezetéket létesítettek. így a zavartalan működést biztosították, jó hatásfokkal, jelentős nitrifikációval (1967. VIII.); csak éppen túl sokat működtették a kerülővezetéket (száraz időben is), így a befogadó védelmére nem sokat ért a jó tisztítási hatásfok. Visonta Az épülő új hőerőmű felvonulási épületei és lakótelepe szennyvizének tisztítására két oxidációs árokból és utóülepítőből álló telep létesült . Az építéssel egyidőben nem készült el a levegőztető gépi berendezés, ezért a MÉLVÉPTERV — kísérleti jelleggel — légbefúvásos oxigénbevitelt próbált meg [6, 18]. A kísérlet eredménye lényegében negatív: Az oxigénbevitelt biztosító levegő nem eredményezett kellő sebességet, emiatt az iszap leülepedett és berothadt. A légbefúvás így csak mérsékelte az anaerob jelleget, de normális eleveniszap kialakulását nem tette lehetővé. A tisztítási hatásfok emiatt természetesen nem lehetett megfelelő. 1967 nyarán szerelték fel a rotort az egyik ároknál. Szemlénk idején (1967. VIII.) még a régi anaerob iszapot keringtették az árokban, így ekkor a működés nem volt normális. Azóta elkezdődött szabályos bedolgoztatása (1967. X.). Bábolna Az Állami Gazdaság központi telepén kiépült a csatornahálózat és egy oxidációs árkos szennyvíztisztító berendezés. A szennyvíz átemeléssel kerül az árokba. Első vizsgálatunk idején a szennyvíz igen híg volt, zömében infiltrált talajvíz, a berendezés normális hatásfokú működésére így nem lehetett számítani. Második alkalommal is észleltük még a csatornázási hiányosságokra utaló jelenségeket: általában híg volt a nyers szennyvíz (infiltráció miatt); zápor után viszont igen sok rothadó iszap érkezett, amit a nagyobb vízmenynyiség az egyébként pangó szakaszokról hozhatott le. Ekkor jelentős mennyiségű eleveniszap volt az árokban. A tisztított víz minősége megfelelő volt. Az árokban és az utóülepítőben sok volt a Daphnia. A levegőztető rotornál (Káfigrotor) érdekes jelenséget tapasztaltunk: A rotor két (az árok külső és belső) oldala között iszapkoncentrációban szemmelláthatóan nagy volt a különbség. A rotor után 1 m-rel, a felszín alatt 10 cm-rel vett mintákban az iszapkoncentráció a külső oldalon 4,5 ml/l, ill. 0,96 g/l, a belső oldalon 40 ml/l, ill. 3,9 g/l volt. Úgy látszik, mintha a külső oldalon a jelentős sebesség ellenére a felső vízrétegben kiülepedés miatt csökkenne az iszaptartalom. A jelenség okát csak hidraulikai vizsgálattal lehet kideríteni. Aggtelek Az új szállodához épült a két oxidációs árokból (96 m

3) és utóülepítőből (11 m

3) álló berendezés. Az átemelő szivattyúk védelmére kétszintes ülepítő megoldású, de igen rövid átfolyási idejű (10—20 perc) hordalékfogó szolgál. A szennyvíz az átemelőtől egy kb. 1,5 km-es nyomócsövön jut a tisztítótelepre. A két árok egymástól függetlenül működhet. Az iszaprecirkuláció folyamatos. A próbaüzemet a Borsod megyei KÖJÁL (dr. Takács S. és munkatársai) irányította. Az átemelőnél mutatkozó gépészeti és elektromos hibák elhárítása után igen jól ment a bedolgoztatás. Ez volt az első olyan oxidációs árok az országban, ahol az eleveniszap normálisan szaporodott, a terv szerinti iszapkoncentráció elérhető, sőt meghaladható volt, szükség volt az iszapkoncentrációnak fülösiszap-elvétellel való beállítására. Már első vizsgálatunk alkalmával is jelentős volt a tisztítási hatásfok, bár az illető árok ekkor csak két hete működött. Az 1967. augusztusi vizsgálat — normálisan bedolgozott állapot mindkét árokban — jó tisztítási hatásfokot mutat. Vecsés 1966-ban épült az oxidációs árkos berendezés ipari üzem fekáliás szennyvizének tisztítására. A hibás csatornaépítés — igen erős infiltráció — miatt az üzembe helyezés sokáig késett. Vizsgálatunk idején még mindig híg volt a szennyvíz, az üzemeltetés sem volt folyamatos, éjszaka és vasárnap állt a rotor. Az árokban vegetációs elszíneződés (vízvirágzás) volt észlelhető. A berendezés ekkor levegőztetett oxidációs tó jellegű volt. Az