Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

8. szám - Dr. Szesztay Károly: Az állóvizek vízkészletgazdálkodásának hidrológiai alapjai

Szesztay K.: Állóvizek vízkészletgazdálkodása Hidrológiai Közlöny 1968. 8. sz. 341 -500 r^ 4 400 f I h300 $ I 200 A vízháztartás összetevőinek sokévi állagai [m

3/s] 1,5 1,0 0,5 Vízháztartás - mutatószámok FERTŐ TÓ . C= 710mm, P = 900mm, F

t + F

v = 1300 km

2, a = 0,085 F

v a tó vízgyűjtőterülete, a. átlagos lefolyási tényező M,5 116,0^ 7a rt rendszerű to 115,5 -§? Ex 115,0 m.5 4. ábra. A Fertő tó vízháztartási jelleggörbéi Puc. 4 XapaKmepHbte rcpuebie eodnozo pevcuMa 03epa <t>epmd Fig. 4. Waterhousehold characteristics of Lalce Fertő egyszerű számításokkal, vagy — nagyobb vízgyűjtők esetében — a területi eloszlást is figyelembe vevő grafikus eljárással lehet megszerkeszteni [3]. A vízháztartási jelleggörbéknek az L = 0 esetre vonatkozó megoldása (a példa adataival F

t =315 km

2 tófelület, vagyis 115,50 nl vízszintmagasság) jellemzi a zárt vízrendszer kialakulásának feltételeit. Az L=f (Fi) összefüggés szolgálhat alapul a dinamikus vízkészletek potenciális értékének vizsgálatához. Amint az ábra jobb oldalán összefoglalt vízháztartási mutatószámok mutatják, a vízszintmagasság megváltoztatása jelentékenyen módosíthatja a tó vízviszonyainak olyan fontos adottságait mint a közepes vízmélység, az átlagos vízkicserélődési idő, a csapadékból és hozzáfolyásból eredő vízkészlet aránya stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a kialakuló vízszíningadozások nagyságára, sőt a tó vizének minőségi jellemzőire (hőmérséklet, jégviszonyok, kémiai és biológiai jellemzők) is kihatnak. Ezért az adott körülményeknek legmegfelelőbb megoldás kiválasztásában a dinamikus vízkészletek alakulásán kívül részletesen elemezni kell a hidrológiai viszonyok várható egyéb változásait is. Közvetlen észlelési és mérési adatok hiányában a vízháztartási jelleggörbék alakulásáról regionális hidrológiai összefüggések, illetve térképek alapján is lehet tájékozódni [1], A vízkicserélődés és a vízkészlet hidrológiai összetétele A vízkészletgazdálkodásban egyre fontosabbá válik a természetes vízkészletek szennyeződés elleni védelme és a vízkészletmegosztás minőségi adottságainak érvényre juttatása. Állóvizek esetében ezek a kérdések hidrológiai vonatkozásban elsősorban a sztatikus készlet kicserélődési folyamatának és a készlet eredet szerinti megoszlásának (a csapadékból, felszíni hozzáfolyásból és a felszín alatti lefolyásból eredő hányad alakulásának) a vizsgálatát kívánják. Az állóvizek vízkészletének kicserélődési folyamatáról a h átlagos vízmélység és az R = C + H=P + L (2) átlagos vízforgalom hányadosaként számítható -h : Ii (3) átlagos kicserélődési idő csak akkor ad hű képet ha az alapértékeket a vízháztartás és a vízkeveredés tekintetében egyöntetűnek tekinthető tórészekre külön-külön állapítják meg. Ilyen feltételek között valamely kezdeti h

0 készletből (vagy az ezt terhelő szennyezésből) n év múlva h

0(n) = hA

n (4) hányadrész marad vissza [1], ahol az A kicserélődési együttható a h/R átlagos kicserélődési idő és a D éghajlati tényező függvénye: A= 1h/R + D (5) Az elméletileg 0,50 és 1,00 között változó éghajlati tényező értékét elsősorban az évszakos változások mértéke szabja meg. Trópusi vidéken (kis évszakos változások esetében) 0,50 és 0,55 közötti, mérsékelt éghajlatú területeken 0,60 és 0,75 közötti D értékek ajánlhatóak. A Balaton 38 évi havonkénti vízháztartási .adatai alapján elvégzett részletes feldolgozás során D = 0,66 érték adódott [1]. Amint az (5) képletnek a _D = 0,66 értékre vonatkozó megoldását szemléltető 5. ábráról látható 10 és 50 közötti h/R értékek esetében a kezdeti készletből, vagy az abban elkeveredett szennyező-