Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

7. szám - Sallay Katalin: Légbefúvásos homokfogó kísérleti vizsgálata

Saltay K.: Légbefúvásos homokfogó Hidrológiai Közlöny 1968. 7. sz. 325 Meg kellett határozni a légbefúvásos homokfogó működését befolyásoló tényezők kapcsolatainak számszerű összefüggéseit [3, 5]. Jelen kísérletek célja Kísérleteinknek célkitűzései közül a legfontosabbak a következők: 1. Adott alakú berendezés legkedvezőbb működését jellemző hidraulikai paraméterek meghatározása, és ennek alapján javaslattétel a legkedvezőbb működésű légbefúvásos homokfogó tervezési adatainak felvételére. 2. Az eltérő méretarányú (1: 1, ill. 1: 2-es) kismintákban előállított hasonló hidraulikai folyamatok paramétereinek egybevetése, és ennek során a levegőhozamok átszámítási tényezőinek vizsgálata. A kísérletek végrehajtása A kísérleteket két különböző méretarányban végeztük. Az 1 : l-es méretarányú medence 2 m széles, 2,5 m magas, a keresztmetszetre merőleges mérete pedig 0,6 m volt (2. ábra). A medence 2 mm-es alumíniumlemezből hajlítva készült. Homloklapja 50 X 50 cm-es négyzethálózat mentén bordázott, a merevítő bordák között üveglapok voltak (1. kép). A levegőztető csőrács 60, ill. 40 cm hasznos hosszúságú volt (3. ábra), és 150 cm, 125 cm, ill. 100 cm mélyen helyeztük el. A kisebbik modell az előzőnek 1 : 2 méretarányú megfelelője volt. A kísérletek során mért mennyiségek ós a mérési módszerek a következők voltak. A sebességet a mérési eredmények pontosságának fokozására háromféle módszerrel mértük. a) Az áramképek felvétele ós tájékoztató jellegű sebességértékek meghatározása céljából a vízbe gömb alakú szivacsdarabkákat helyeztünk és azok ismert hoszBefúvott levegő mennyisége•• 0, =66l/p-60cm CsSrócs • s = 60cm Csórács a vízszint alatt: h

r = 125cm 2. ábra. A kísérleti légbefúvásos homokfogó felépítése és áramlási szerkezete Abb. 2. Aufbau und Strömungsstruktur der VersuchsSandfangs mit Lufteinblasung 1. kép. A modell oldalnézete liild 1. Seitenansicht des Modells szúságú út megtételéhez szükséges idejét stopperórával sok ismétléssel mértük és a mérési eredményeket átlagoltuk. A szivacsdarabkák nagyon jól kirajzolták az áramvonalakat ós követték a víz mozgását, azonban pontos sebességmérésre alkalmatlanoknak bizonyultak, mivel a mért értékeket a szivacsok nagysága ós alakja (ellenállása) mellett, azok átázottságának mértéke is befolyásolta. Ezenkívül a szivacsdarabkák gyakran lökést kaptak a buborékoktól, vagy a víz felszínéről visszapattanva viszonylag nagy sebességgel haladtak keresztül a víztéren. b) A szivacsgolyók 1 másodperces idővel készített fényképfelvételei szintén kirajzolták az adott időpontban fennálló áramképet, valamint a sebesség kiszámítását is lehetővé tették. A módszer hátránya volt, hogy csak az adott pillanat sebességállapotát rögzítette, tehát a hosszabb időtartamú átlagoló megfigyelést nem helyettesíthette, csupán annak kiegészítésére volt alkalmas. c) A medence ráccsal szembeni oldalfala ós fenókvonala mentén kialakuló áramlás eléggé szabályos volt, ezért megkíséreltük a sebességnek Ott-féle sebességmérő szárnnyal való mérését is. A szárnymórés előnye volt, hogy a kisminta törvénynek (a levegőhozamok átszámítási tényezőjének) meghatározásához értékes adatokat 3. ábra. Levegőztető csőrács lyukkiosztása Abb. 3. Lochausteilung des Belüftungsrohrgitters