Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Fázold Ádám: Felszínvíz tisztítás talajvízdúsítással

266 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Fázold A.: Felszínivíz tisztítás III. IV. V. VI. VII. vm. IX. X. [hónap] 3. ábra. A plankton szervezetek előfordulása darab/literben Puc. 3. rijiaHKmoHHbie opzaHU3Mbi, mm/ji Fig. 3. Occurrence of planctons, count/litre nyaik alapján a talajvízdúsításnál — mint lassú szűrésnél •—• különböző elméletek alakultak ki, melyeket saját vizsgálatainkkal kívánunk kiegészíteni. Kezdetben a lassúszűrés folyamatát tisztán mechanikus úton magyarázták. Piefke elképzelése szerint a homokréteg felületén membránhártya képződik, mely a baktériumokat leszűri. Frank vizsgálatai szerint viszont a baktériumok a homokréteg mélyebb részeiben is megtalálhatók, sőt néhány esetben növekedést is mutatnak. Amennyiben a mechanikai szűrőhatást továbbra is fenntartjuk, akkor szükséges a szűrő mélyebb rétegeire is kiterjeszteni. Ezen esetben viszont azt várhatnánk, hogy egy újonnan üzembe helyezett dúsítómedence is baktórium mentes vizet szolgáltasson. A Borsodsziráki vizsgálatok [30] is ellentmondanak a mechanikus elméletnek. Az E. coli vizsgálatok azt mutatták, hogy az I, II, III. jelzésű dúsítómedencék üzemelése idején a 2, 3, 4, 5 számú kutak vizében 14 napi üzem után is a coli szám átlag értéke 26/100 ml. volt. Valamennyi új dúsítómedence üzembe helyezése után a kutak vizének coli szennyezettsége kifogás alá esett és a 2/100 ml értéket meghaladta. A mechanikus elképzelést Kisskált elmélete váltotta fel, miszerint a homokszemcsékre megtelepülő protozoák okozzák a baktériumok megsemmisülését. Ez az elmélet már térbelileg tárgyalja a szűrőhatást, szemben a „szűrőhártya" elmélettel, de bizonyítást nem nyert, mivel protozoákat a homokréteg mélyebb részeiben kimutatni nem tudtak, ugyanakkor baktóriumokat igen. A borsodsziráki talaj vízdúsítással kapcsolatos biológiai vizsgálatok — melyeket részletesen Schiefner ismertet — azt mutatták, hogy a kutakból kitermelt vízben a protozoon szervezetek nagy számban jelentkeztek és a baktériumszám is megemelkedett. A Kisskalt által felvetett elmélet mellett felmerült az adszorpciós elképzelés, mely határfelületi potenciál értékekkel és a van der Waals-féle erőkkel igyekszik megmagyarázni a homokszűrőben végbemenő folyamatokat. Mivel a probléma egy tulajdonképpeni három fázis egymásra hatására terjesztendő ki — homokszemcse baktérium ós a baktériumot körülvevő felület — és az, hogy az adszorpció lényegéről különböző elméletek alakultak ki, szintén nem adnak kielégítő magyarázatot a baktériumok eltávolítására. Tapasztalati tények bizonyítják, hogy megkülönböztetést kell tenni egy bedolgozott és egy be nem dolgozott lassúszűrő, illetve dúsítómedence között. Bettaque vizsgálatai szerint egy lassúszűrő bedolgozásában jelentős szerepe van a homokszemcsók közötti, úgynevezett intermedier anyagnak, mely túlnyomórészt agyagásványokból áll ós valamennyi felszínivízben jelen van. Ezek megtapadva a homokszemcsék felületén életteret biztosítanak a mikroszervezetek számára, amelyek a szerves szennyeződés biológiai elbontását végzik. Az intermedier anyag lassan a szűrő egész területére kiterjed és mechanikai hatásokra rendkívül érzékeny. A Borsodsziráki Vízmű talaj vízdúsításának kísérleti beindulásánál az I—VI. dúsítómedencéket helyezték üzembe. Ezek kezdetben szakaszosan és felváltva üzemeltek. Egy-egy dúsítómedence üzembe helyezése után a kutak vízminősége bakteriológiai szempontból kifogás alá esett. A 2, 3, 4, 5 számú kutak vizében 2—3 nap múlva, a 6, 7, 8 számú kutak vizében 5—6 nap múlva a coli szám megemelkedett, majd a 6, 7, 8 számú kutak vizében 14 nap után, míg a 2, 3, 4, 5 számúaknái 14 napnál hosszabb idő után csökkent nullára. Amikor egyegy dúsítómedencét 22—35 napos üzemelés után 13—18 napon át pihentettek, majd ismét üzembe helyeztek akkor a medencék vonalába eső kutak vizének coli száma ismét megemelkedett. A pihentetési időszakban a dúsítómedencék beépített szűrőfelületét mindig fellazították és ezáltal még csak a felső rétegben kialakulóban levő aktív szűrőréteget megbontották. Nem tapasztaltunk hasonló változást abban az esetben, amikor még egy be nem dolgozott új dúsítómedencét több hónapon át üzemeltettek és ezáltal lehetőséget adtak az aktív felületeknek a szűrőréteg mélyebb rétegeiben való kialakulására. Ha egy ily módon bedolgozott szűrőt ezek után pihentettek, majd ismét üzembe helyeztek, akkor a termelőkutak vizében bakteriológiai szempontból kifogás nem lépett fel. Mivel az anyagásványok szerepével kapcsolatban nem bizonyosodott be, hogy egyedüli felelősei a szűrőhatásnak és felmerült annak a lehetősége, hogy csupán hordozó közegei egy tercier ágensnek, ezért további elméletek alakultak ki. A rivalitás elmélete szerint, ha a biotóp egyedei számára nincsenek a megfelelő életfeltételek biztosítva, illetve azok valamilyen irányba eltolódnak, akkor a