Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
6. szám - Pentti Kaitera: Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei
254 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Kaitera, P.: Finnország vízrendszere y100-0,63x 3+0,013xj P= 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 1B 17 18 19 20 21 22 23 25 2S 27[%] 10. ábra. P. Kaitera nomogramja az árvizek várható közepes mennyiségének (MHq) l/s -km 2 előrejelzéséhez a vízgyűjtő terület nagysága (area= A) és a tavak borította térszín % aránya (P) alapján, figyelemmel a hótakaró maximális víztartalmára ban kifejezve — kb. 15—-20 millió lakos vízfogyasztásának felel meg. Ami az ipar által elhasznált víz mennyiségét illeti, az az egész elhasznált vízmennyiségnek kb. 85%-a. Ez jelenleg kb. 70 m 3 percenkénti vízfogyasztásnak felel meg. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a Keleti-tengerbe átlag 3000 m 3 víz folyik percenként; így az elhasznált víz a lefolyásra kerülő víz mennyiségének mindössze 2%-a. Ilyen körülmények között a finn vízellátás-probléma könnyűnek tűnik. Valójában azonban amiatt válik nehézzé, mivel a minimális vízhozam lényegesen kisebb az átlagnál, és mivel a legtöbb település nagyrészt a tóban szegény Dél-Finnországban, vagyis az országnak vízben legszegényebb területén van. A víz tisztaságát tekintve az is jelentős, hogy a finn vízrendszer vizei többnyire nagyon lágyak; általában 1—2 német keménységi fokúak. Ez pedig azt eredményezi, hogy a finn vizek habzóképessége eléggé gyenge; emiatt az ipari szennyvizek a tiszta víz pH értékét könnyen kedvezőtlen mértékben megváltoztathatják. Korábban az ipar jelentős mértékben a belső területekre települt; különösen olyan vízesések közelébe, ahol a számára szükséges vízierő is adva volt. 12. ábra. A kisvíz-minimumok (MNq l/s •km' 1) évi átlagértékeinek alakulása Finnország különböző folyóinál Wcire szerint 0 50 100 A termo/öld százaléka 11. ábra. A szántók és erdők hatása a lefolyásra kerülő csapadék mennyiségére a kicsiny és tavakban szegény vízfolyásoknál (MHq az erdős területeken = 100) Kaitera és Mnstonen szerint I 100