Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Pentti Kaitera: Finnország vízrendszere, vízgazdálkodási tervei és lehetőségei

Kaitera, P.: Finnország vízrendszere Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. 251 &M0 | x ^ ' m120^100• í ^ 801 W100r" \ / / • J \ \ l \ / / / \ J \ / / • 1. V, 3. k. 'V / • / f V S' 600650 2. ábra. Az évi közepes csapadék eloszlása az 1921—50. évi észlelések alapján A számok mm-t jelentenek 3. ábra. A csapadék átlagos eloszlása a nyári félévben: májustól szeptemberig, az 1921—50. évi észlelések alapján Angervo után x/i. ii. iv. ; i/i. m x. ///. Hónap 4. ábra. A csapadék havi menetgörbéje tíz észlelőállomásnak az 1886—1935. évi adatai alapján 1: közép-, 2: legnagyobb-, 3: legkisebb értékek ratavaszi hóolvadás. A szántóföldeknek több, mint 90%-át vízteleníteni kell, hogy a mag minél korábban földbe kerülhessen. A csapadékminimum a téli hónapokban jelentkezik. A csapadék a hó takaróban elraktározódik és közel félévig nem folyik le a vízrendszerbe, a kb. egy hónapig tartó tavaszi hóolvadásig. Az évi csapadékmennyiség kb. 30%-a Dél-Finnországban hó alakjában hull le, míg Észak-Finnországban elérheti az 50%-ot is. Az évközbeni hőmérsékleti viszonyoktól, valamint a tél tartamától függően minél északabbra megyünk, a párolgás intenzitása annál inkább csökken. így Dél-Finnországban kb. 350 mm, vagyis a csapadék 60%-a; ezzel szemben Észak-Finnországban kb. 100 mm, vagyis a lehulló csapadék 30%-a (5. ábra). Minél északabbra megyünk, annál kevesebb az eső, így csökken a csapadék és a párolgás közti különbség is. Mivel a területi tényezőknek aránylag kicsiny a befolyása, a lefolyásra kerülő évi vízmennyiséget illetően az ország különböző területei között másodpercenként és km

2-ként csak 8—12 liter a különbség. A könnyen áteresztő talajfajták közepes évi lefolyása nagyobb, mint a nehezen áteresztő talajnemeké. Tavakban gazdag és nagy kiterjedésű, erdőt len, mocsaras vidékeken nagyobb a párolgás. E területeken tehát csekélyebb a lefolyásra kerülő évi vízmennyiség. Számításba kell vennünk a talaj átfagyásának mértékét is, mivel mély talajfagy esetén az évi lefolyásra kerülő vízmennyiség csökken. A lefolyási tényező kialakulását tehát a fagyott talaj vastagságának mértéke is befolyásolja. A rövid ideig tartó csapadék mennyisége is hasonló jellegű az egész országban. A 6. ábrán egy, az év folyamán egyetlen egyszer fellépett helyi esőt mutatunk be az idő függvényében, öt különböző helyen. Finnországban a települések csatornázásánál — alsó határként — azokat az esőzéseket veszik figyelembe, amelyek legalább két évenként egy-