Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

6. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer

248 Hidrológiai Közlöny 1968. 6. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás részt a műszaki alapképzés exakt, kvantitatív gondolkodásmódra nevelő hatására vezethető vissza. A műszaki fejlődés gyors üteme és a gazdasági kapcsolatok sokrétűsége folytán az ipar- és üzemvezetéssel szemben támasztott követelmények megnövekedtek, szintetizálódtak és immár általánosan elismert szóhasználatként „vezetéstudomány" néven terjedtek el. A fejlődés tehát nemcsak a termelés technológiáját, de a termelés irányítását és vezetését is forradalmasítja. A műszaki tudományos gondolkodásmód azonban csak alapul szolgálhat a hasonló típusú gondolkodásmódot feltételező vezetéstudományi ismeretekhez, de nem elégséges önmagában a vezetési feladatok korszerű, színvonalas ellátásához. Helyes megoldásnak az tekinthető, ha a műszaki vezető egyaránt járatos a szakterület műszaki kérdéseiben, a vezetéstudomány elméletében és gyakorlatában. Az egyik angol folyóirat megállapítása szerint a természettudósok és mérnökök „felezési ideje" közel jár a 10 évhez. Fele annak, amit az egyetemen tanultak egy évtizeden belül elavult és annak fele, amire 10 év múlva szükségük lesz, ma még hozzáférhetetlen. Azok a fiatalok, akik most kezdenek el dolgozni, jóval a századforduló után vonulnak majd nyugalomba, valószínűleg azonban a termelő ágazatban, amelyre kiképzést nyernek legalább egyszer teljes technikai forradalmat élnek majd át. Valószínű, hogy ma még fel sem talált termelési folyamatokat irányítanak majd olyan gépeken, amelyeket csak ezután terveznek. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a mai 40—50 éves mérnökgeneráció még az egyetemre járt, ismeretlen volt a kibernetika, a gazdaságmatematika, a nukleáris energia, az izotópok ipari alkalmazása, sőt a ma alkalmazott földmunkagépek zöme is, hiszen ezek is csak 10—15 évvel ezelőtt vonultak be a termelésbe. A szervezett mérnök továbbképzésen kívül a társadalmi-tudományos egyesületek, köztük a Hidrológiai Társaság egyik legnemesebb hivatása: aktív segítségnyújtás az idősebb és fiatalabb mérnökgenerációnak ahhoz, hogy a meggyorsult tudományos haladással lépést tarthasson. És ebben a törekvésben most az egyik nagyfontosságú feladatunk a műszaki tudás és a vezetéstudományi ismeretek összeötvözése. Természetesen ez nem jelenti azt, mintha a vezetés valamiféle „önálló szakma" volna, amely a megfelelő szakmai tudás és tapasztalatok nélkül is elsajátítható, és sikerrel alkalmazható. A korszerű, céltudatos vezetésnek azonban megvannak a sajátos törvényszerűségei, tudományosan megalapozott módszerei, amit a mai mérnökgenerációnak el kell sajátítania. Amikor joggal állítjuk, hogy a vezetéstudomány elmaradt a természettudományok és a termelés fejlődése mö_gött, azt is megállapíthatjuk, hogy rajtunk, irányító munkánk színvonalán, tartalmán és stílusán, oktatási módszereinken, a tudományos és műszaki élet társadalmi fórumain múlik, hogy a vezetési módszerek fejlődése megelőzze a technika fejlődését. Ez nem is igényel nagyobb beruházást, objektív feltételei nagyrészt megvannak és éppen ezúton érhető el a termelőerők optimális kihasználása, a gyorsabb ütemű műszaki fejlődés bázisának kiszélesítése. A Hidrológiai Társaság hivatott képviselője a hagyományok és a haladás szintézisének. Alkotó tettekre mozgósítja a vízgazdálkodás dolgozóinak ezreit, tudóst, mérnököt, technikust és munkást, hogy a gazdaságirányítás új rendszerében a fejlődés gyorsabb, hatékonyabb útját egyengessék a szakmai fejlődés, a termelő munka, az egyén boldogulása és az egész magyar vízgazdálkodás előtt. BOflHOe X03HÍÍCTBO H HOBHH CHCTCM3 pyKOBOflCTBa 3KOHOMHKOÜ JJsean, H. NPEFLCEFLATEJIB ROCYAAPCTBEHHORO BEFLOMCTBA BOFLHORO X03HHCTBa npaBHTeJibCTBO BeHrepcKoíí HapoAHoft PecnyöJiHKH c 1-ro HHBapa 1968-ro ro«a npoBeno OCHOBHYIO peijiopMy SKOHOMHMecKOH CHCTeMbi pyKOBOACTBa. XapaKTepHoií MepTOH peij)opMbi íiBJiHeTCH npeKpameHue He060CH0BaHHOH MOHONOJIHCTHMECKOFT FipaKTHKH h co3flaHue öojiee CBOBoflHbix ycjioBHH copeBHOBamiíi Me>K,ny OTflejibHbiMH npe/inpuHTHHMH B HHTepecax Bcero oömecTBa. EcTecTBeHHO, HTO B xofle pe(j>opMbi Sbijiu npoBeaeHbi sna^HTejibHbie n3MeHeHHH H B oWiacra BO^Horo xo3íiiícrna. B öy^ymeM, ueHTpajibHbie npoeKTbi BO^Horo XO3hhCTB3 AOJDKHbl Bbipa3HTb TOJIbKO OÖIUHÍÍ TeMII pa3BHTHH nponopuHH npoH3BoacTBa H noTpeSjiemiji BOÁM. B xo«e aHajTH3a noTpeSjieHHií B BO«e CTaHeT Bee HCHee, ITO c oflHoií cropoHbi B0«0X03íiiícTBeHHaH AEJITEJIBHOCTb HBJIfleTCfl npOH3BOflCTBeHHOH, a C Apyrofi CTOpOHbl, Kor^a nanpHMep pe^b HfleT O TpaHcnopTe h pacnpeaejieHHii BOflbi, HBJiaeTCH o6cjiy>KHBaK)ineH AeHTejibHOCTbK), H HaKOHeu HH(J>pacTpyKTypHOH fleflTejibHOCTbio, K0r,aa co3flaroTCH ycjioBHH /(JTH ycneuiHoro npoBeaeHHH 3amHTbi npOTHB BpeflHblX B03fleHCTBHH, npHMHHeHHblX BOflOH. H3-3a ocoSoro xapaKTepa np0H3B0flCTBeHH0ft, 06cjiy>KHBaioiiieH H 3amHinaioiueií fleHTejibHOCTeft, B0flH0e X03HÜCTBO pa3BHBajlOCb £0 CTeneHH CaMOCTOHTejlbHOH HapoAHOxo3HíícTBeHHOH OTpacjiH. B xofle nepexoaa Ha HOBYIO 3K0H0MimecKyi0 CHCTeiwy npiiHiiMaJincb Ba>KHbie noCTaHOBJieHHH, H B0FLH0E XO3HÍÍCTBO öbijio nepei}>opMHpoBaHO B CaMOCTOHTeJIbHyiO Hap0«HOX035niCTBeHHyK> OTpacjib. Be/iOMCTBeHHyK) opraHH3aumo Bo^Horo xo3aíícTBa ynOJIHOMOMHJlH TaKHMH (JjyHKUHHMH, KOTOpbie COOTBeTCTByioT 3aaaiaM OTpacneBbix MHHHCTCPCTB, aeíiTeJibHocTb H OTBeTCTBeHHOCTb >Ke 3Toro Be^oMCTBa pacnpocTpaHHÍOTCfl Ha BCIO OŐJiaCTb BOflHOrO X035IHCTBa. B COBpeMeHHOM OÖUieCTBe CTOHMOCTb BOflbI — no MapKCHCTCKHM y^eHHAM — onpeAejiaioT Te oöieMbi paöoT, KOTOpbie HeOÖXOflHMbie flJIfl BOCnpOH3BOACTBa. OTKJIOHeHHe ueHbi BO/ibi OT ee CTOHMOCTH MOWCT npuHHHHTb HenpaBHJlbHyIO OpHeHTaUHIO. C 3K0H0MHHeCK0Ü TOMKH 3peHHÍI ÍIBJlfleTCH OÖOCHOBaHHbIM, eCJlH BOfl0nOH3OBaTejlH npHMYT ynacTHe B BocnpHHHMaHHH 3aTpaT, TpeSyeMbix K ocyiuecTBjieHHio KaKoro TO oS^eicra, oöecnemiBaiouiero B03MO>KHOCTb flOÖbHM BOflbl. Kpyr 3AFLAN BOAHOTO XO3HHCTBA PACMUPHJICH BO BCeM MHpe, B TOM MHCJie H B BeHrpHH. OCOÖeHHO CHJIbHO pacTyT noTpeÖHocTn B BO^e. CyMMapHan B0A0n0Tpe6jieHiie cocTaBJiaeT 3,4 MHJuiuapfla M

3 (1960 r.), KOTopoe flo 1985 ro,zi,a B03pacTaeT no 12,2 MHJuiHapTa M

3. B 1970 ro^y 55%, a B 1985 ro^y 85% Bcero HaceJieHHH oöecneqHBaeTCíi ueHTpajibHbiM BOflOCHa6>KeHHeM. B HacTonmee BpeMH opouiaeTCH 393 thcam ra 3eMJiH, H 3Ta njiomaAb ynBOHTcn no 1985 rofla. C SYPHBIM POCTOJW N0TPE6H0CTEÜ B BO^e FLOÖBMA efi CTaHeT Bee Tpy^Hee H cnopoBo>KflaeTCH SojibuiHMH 3aTpaTaMH. B TO >Ke BpeMH KOJIHMeCTBO CTOHHbtX BOfl flO 1970 roAa YBEJIH^HBaeTCH flo 8,2 MHJIJIHOHOB M

3, a AO 1985 roAa B03paCTeT flo 22,5 MH^JIHOHOB M

3. np0H3B0«HTejlbH0CTb OMHCTHTenbHbix CTaHUHH flo 1985-ro rofla XOTHT yBe^HHHTB HA 30% YKA3AHHORO KOJIHIECTBA 22,5 MHJIJIHOHOB M

3/cyTKH. BbimeynoMHHyToe BoaonoTpeöJieHHe M0>KeT 6biTb oSecneneHo JNUNB NYTEM H3MeHeHHH ecTecTBeHHoro CTOKA. K 3T0My TpeöyioTCH coopyjKeHHH, ocyiuecTBJijnomHe noNOJIHEHHE BOAH. TAKHM HBJIHCTCÍI B AOJIHHC p. Tuca rH^poy3eji KnuiKspe. EMKOCTb BOflOxpaHHJiHm AO 1985 roAa c