Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

5. szám - Krempels Tibor: Partburkolatok aszfaltszűrője

216 Hidrológiai Közlöny 1968. 5. sz. Krempels T.: Partburkolatok aszfaltszűrője néhány keveréket. Az elmaradó kisebb szemcsék miatt lecsökkenő stabilitást a dunai homokos kavicshoz adagolt bazalt zúzalékkal ellensúlyoztuk. Az előzőekből következőleg a bitumentartalmat is alacsonyabbra kellett venni a szokásosnál. A Darcy-féle vlzáteresztőképességi együtthatót a 7. ábrán látható, 7 cm vastag és 25 cm átmérőjű próbatesteken határoztuk meg. A mért eredmények 2,75-10" 3 és 1,56-ÍCT

2 cm/s között változtak.'Az ásványi váz hézagtartalma és a k-tényező közötti kapcsolat egyértelmű. Későbbi kísérleteinkben, más adalékanyaggal is egyező eredményeket kaptunk. A kapcsolat kettős logaritmikus ábrázolásban egyenest ad (8. ábra). ri — I

M II ——I

I I I l — | | | II — III II tO'* 2 3Í 56 810'

3 2 3^56 810'' 2 3 i 58 810'' 2 3 4 SS 310° Darcy-féle áteresztőképesség! együttható, k [cm/s] 8. ábra. Aszfaltszűrő ásványi vázának hézagtartalma és szűrési együtthatójának összefüggése Puc. 8. 3aeucuM0cmb Mencdy oőbeMOM nop MUHepaAbHoeo ciceAema u KO30uqueHma (fjuAbmpoeanuH SAH accpaAbmoeux cpuAbmpoe Abb. 8. Zusammenhang zwischen dem Hohlraumgehalt des mineralischen Skeletts und des F ilterbeiwerts des Asphaltfilters Az aszfaltszűrő anyagából készített 7,07 cm élhosszúságú próbatestek nyomószilárdságát és összenyomhatóságát 22°C-on és 40°C-on vizsgáltuk, 25 mm előtolási sebességgel. A növekvő szabad hézagtartalom csökkenő stabilitást eredményezett. Bár a rézsűburkolatok terhelése más jellegű és elmaradnak a dinamikus, koncentrált erők, mégis — a kísérletek eredményeinek tükrében — az áteresztőképességgel nem ajánlatos a k= 10" 2 cm/s határ fölé venni. A mért eredmények szélső értékeit az alábbi táblázat tünteti fel: N yomószilárdsáq [kp/cm

2] 22 °0-on . ! 11,15—23,61 40 °C-on 5,48— 9,89 összenyomhatóság [mm] 22 °C-on 1,3 - 3,6 40 °C-on 1,6 — 2,6 A szilárdsági kísérletekkel egyidejűleg a 7,07 cm-es próbakockákon ciklusos fagyasztási kísérleteket is végeztünk. A különleges anyagösszetétel miatt a kísérleteket a szabványos előírásoktól eltérő módon kellett megszervezni. A próbatesteket nylon zacskóba téve, vízzel teljesen ellepve fagyasztottuk meg, összesen 15 fagyasztási-felengedési sorozattal. A fagyasztási ciklus után újból meghatároztuk 22 °C-on és 40 °C-on a nyomószilárdságot és az összenyomhatóságot. Ezek a vizsgálatok egyáltalában nem mutatnak arra, hogy a nagy szabad hézagtartalmú próbatestek a fagyasztás hatására megbomlottak volna. A nyomószilárdság 22°C-on mintegy 20—25%-kai növekedett, míg 40 °C-on gyakorlatilag nem változott (egészen keveset csökkent), a nem fagyasztott próbatestek vizsgálati eredményeihez képest. Az összenyomhatóság 22°C-on közel felére csökkent, míg 40°C-on kissé megnőtt. Más próbatesteket műanyagedényben, vízzel félig ellepve fagyasztottunk. A kontroll kísérlethez képest semmilyen eltérést nem tapasztaltunk, ami azt mutatja, hogy képződése során a hézagokba benyomuló jég nem okoz roncsolást. Bizonyos útépítési tapasztalatok miatt ajánlatosnak látszott azt is megvizsgálni, vajon az aszfaltszűrők hosszabb ideig tartó vízelborítása nem csökkenti-e a szilárdságot. A kísérletek azt mutatták, hogy a szokásos összetételű aszfaltszűrők Marshall-stabilitása nyolc hónapos vízelborítás után sem csökkent. Mintegy 20%-os csökkenést tapasztaltunk viszont azoknál a próbatesteknél, amelyekhez tapadásjavítót adagoltunk, feltételezve, hogy hosszabb ideig tartó, erősebb vízáramlás esetleg leszoríthatja az ásványi anyagról a bitumen egy részét. Ezt a hatást a további kísérleteknél egyelőre nem kell figyelembe vennünk. Az ellenőrzésképpen egyhónapos folyamatos átmosásnak alávetett korongok bitumentartalma ugyanis semmilyen csökkenést nem mutatott. (Evasin tartalom az adagolt bitumen súly %-ában: 0,3%; 0,6%; illetve a kontroll tapadásjavító nélkül készült). A laboratóriumi vizsgálatot kiterjesztettük a kolmatációra is. Kézenfekvő volt ugyanis az a veszély, hogy az árhullámok emelkedő ágán a hordalék bemosódik az aszfaltszűrőbe. Ha a vízáramlás megfordulásakor a lerakódás nem mosódik ki gyorsan, a burkolat stabilitása kérdésessé válhat. Ezért agyagos, illetve homokos diszperzióval 6 napos kolmatálást végeztünk, majd a korongokat megfordítva, újabb 6 napig ellenirányú vízmozgást hoztunk létre. Az adatok egyértelmű eredményeket adtak, de az egyes mért értékek között jelentős szórást tapasztaltunk. Két korong jellegzetes mérési eredményét a 9. ábrán tüntettük fel. Az eredményeket röviden így foglalhatjuk össze: 9. ábra. Az áteresztőképesség változása a kolmatációs kísérlet során Puc. 9. H3MeHenue nponycKamujeü cnoco6Hocmu e xode uccAedoeaHua no K0AbMamat}uu Abb. 9. Ánderung der Durchlássigkeit wahrend dem Kolmatationsversuch