Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

1. szám - Dr. Rónai András: Mélységi vízfigyelő kutak telepítésének földtani feltételei medenceterületeken

Rónai A.: Mélységi vízfigyelő kutak Hidrológiai Közlöny 1968. 1. sz. 21 helyezkedő legjobb vízadó réteg figyelésére és Kengyelen további két kút a 100—300^ és 300—500 m mélységben feltárt egy-egy réteg megfigyelésére. E kutaknál tehát a következő rétegekre telepítették a szűrőket: Óballa 75,0—85,0 m és 132,6—139,7 m Tószeg 57,0—73,0 m és 213,8—222,3 m Öcsöd 59,9—66,6 m és 227,4—232,9 m Kengyel 52,5—61,0 m, 171,8—177,2 m és 305,0—311,5 rn Az egy helyen különböző mélységű víztartók figyelésének egymástól való biztos elkülöníttetése érdekében külön-külön kutakat építettek az azonos helyeken két, ill. három réteg figyelésére. Ennek lehetőségét az adta meg, hogy a földtani feltárás érdekében végzett folyamatos magfúrást és a fúrás közben ismétlődően szükségessé vált hidrodinamikkai vizsgálatokat is csak a fúrásmélység szakaszos megosztásával, tehát több külön fúrással lehetett együttesen, megbízhatóan elvégezni. A földtani szintezés szerint a 100 m-nél kisebb mélységben beszűrőzött kutak közül az eddigi vizsgálatok szerint a szolnoki, óballai, kengyeli első kutak mélyülnek a felső pleisztocén rétegösszletbe, a besenyszögi, az óballai második, a tószegi első, a törökszentmiklósi, az öcsödi első és a cserebökényi a középső pleisztocénba, a cserkeszöllői, a tószegi második és XX/akút R, XX/b kút XX/ckúf V77A •w •35,0 \mrvccs6\ 61,5 •nfi •SIfi ^ ^tOOrn Jf l/p, depressz: -39,lm •0m •mm -Ofim Mlmm 4203 Om I mi mw i | x/s

A mfo I l I I \m\ •100 IM 4Z41mm I I I L300m 170 l/p, depressz-31m JELMAGYARÁZAT•• XX/a, XX/b, XX/c a három kát csömésirajza V///

A A fúrás során prábaszivottgú'zással kipróbált vízadó retegek sirassa Kipróbált és véglegesen k*™*

™ beszürözött vizaúo retegek A végleges kutak vizének nuugat mi -^Z— szintje az észlelés kezdetekor m 0m R,, R2, R

3 a három fúrás áttekintő rétegsora Homok Iszap. tgyag i i i i i i i i í í i i i i i i 1 Lí2to 102l/p,depressz.•• -19 m -wo •302m •500 öcsödi második az alsó pleisztocénba. A kengyeli harmadik kút viszont a felső pliocén rétegsor befejező tagjának vizét méri (2. ábra). A kengyeli hármas kúttelep, az észlelési hálózat jelenleg legfontosabb tagja. A földtani fúrás itt összesen 15, s ebből 6 jelentősebb vízadó szintet harántolt 500 m mélységig. E vízadó rétegek nyugalmi vízszintje a próbaszivattyúzások során az 1. táblázat szerint alakult [1.]* 1. táblázat Vízadó réteg Nyugalmi Nyugalmi Vízadó réteg mélysége vízszint a terep vízszint alatt, ill. felett Adria felett 1. 52,5— -61,0 m —4,82 m 82,22 m 2. 72,0— -82,0 m —5,20 m 81,84 m 3. 171,8— -177,2 m —0,40 m 87,13 m 4. 220,8— -227,5 m —0,45 m 87,08 m 5. 305,5— -311,5 m —0,60 m 86,93 m 6. 374,7— -378,7 m + 4,80 m 92,33 m 2. ábra. A kengyeli kúttelep három kútjának kiképzése Puc. 2 Co3daHue mpex icojiodijee e c. Kendeji Abb. 2. Ausbildung der drei Brunnen der Brunnenanlage bei Kengyel A kivizsgált vízadó rétegek mind finomszemcséjű homokok. A terület mélységi vízben a vizsgált mélységig szegény. A homokok szemcseösszetétele a figyelt kutak beszűrőzött mélységében a 2. táblázat és a 3. ábra szerinti. A különböző mélységű vízadók nem azonos lehordási terület anyagát képviselik. Jelentős változás van a homokok nehézásvány-összetételében a negyedkori rétegekben 86, 115, 198, 290 méternél. Sűrűn változik az összetétel a mélyebben elhelyezkedő pliocén rétegekben is, ami egyrészt az intrapannon kéregmozgások, másrészt a tavakban kialakuló áramlatok változásainak terhére írható. A folyóvízi rétegek anyaga a negyedkor elején valószínűleg az erdélyi hegyek felől jött (uralkodó gránát és klorit mellett 10—20%-os magnetit tartalom) az Alföld közepére, később északnyugati és északi területek anyaga került Szolnok-Kengyel tájára és a pleisztocén legutolsó szakaszában alakult ki az északi-északkeleti lehordási irány. A gránát és klorit mellett jelentős arányban van jelen hipersztén. Ez az ásvány 86 m-től lefelé a fúrásban végig hiányzik [1]**. A beszűrőzött rétegek vízminősége a szabványos kémiai vizsgálat szerint azonosnak mondható. Nátriumhidrogénkarbonátos jellegű víz mindegyik. Az összes oldott só tartalom felülről lefelé a negyedkori rétegekben fogy, a pliocén rétegekben újra növekszik. A szulfáttartalom lefelé megszűnik s csak a felső pliocén rétegekben jelenik meg újra. A magnézium tartalom felülről lefelé enyhén csökken. Vízkémiai tekintetben a beszűrőzött rétegek vize egyazon típusú, az egész rétegösszlet összefüggő edényrendszernek mutatkozik (3. táblázat). * (1) A véglegesen kiképzett kutak vizének nyugalmi szintjei nem egyeznek minden esetben a próbaszivattyúzások alkalmával mórt vízszintekkel. Így a kengyeli kutaknál a 305,5—311,5 m mélységű vízadó réteg vize a végleges kútkiképzésekor +1,41 m-ben állapodott meg (88,94 m Af.) ** [1] A nehézásvány vizsgálatokat Mihályiné dr. Lányi Ilona végezte.