Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Egyesületi és műszaki hírek
S'144 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI DECENNIUM HÍREI A párolgással foglalkozó csehszlovák, némel és magyar kutatók első találkozója A párolgás a vlzháztartási mérleg legnehezebben meghatározható és ezért legkevésbé ismert tényezője. Mérésére világszerte a legkülönfélébb műszereket használják aszerint, hogy megtervezésüknél a fizikai meggondolásokat (a valóságos viszonyok minél tökéletesebb megközelítését) tartották szem előtt, vagy a gazdaságosság kérdése (kisméretű edények, könnyen megoldható vízcsere, súlymérés esetén egyetlen kiszolgáló személy) állott az előtérben. Ennek következtében a mérési adatokból, — amelyek sohasem tekinthetők azonosnak a tényleges párolgással —, országonként más-más módon következtetnek a valóságra, és az eredmények nem homogének. A sokféle próbálkozás természetesen kerékkötője a fejlődésnek, mert valamilyen egységes műszer ós mérési eljárás elfogadása nemcsak a bevezetett módszerek feladását kívánná meg, hanem a műszerpark teljes kicserélését is szükségessé tenné számos országban. A tudományos és gazdasági problémák összefonódása miatt csak lassú haladás remélhető, és ez is csak akkor, ha a kérdéssel foglalkozó kutatók saját országuk viszonyain kívül a más országokban fennálló helyzetet és adottságokat is ismerik és mérlegelik. Ennek a felismerésnek a jegyében született meg a Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar és csehszlovák nemzeti bizottságainak együttműködése keretében a párolgás kérdésére irányuló kutatások összehangolásának a gondolata. Mivel Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság decennium-bizottságainak együttműködésében ugyancsak súlyponti kérdésként szerepel a párolgás, és mivel az NDK nemzeti bizottsága és a csehszlovák bizottság közt is szoros kapcsolat épült ki, célszerűnek látszott, a Decennium Koordináló Tanácsának első ülésén hozott 60. és 19. határozat szellemében, hármas együttműködést szervezni. Első lépésként a magyar nemzeti bizottság hívta össze 1967. júl. 4—7-re a három ország párolgás-kutatóit, hogy a vízfelületek ós a talaj párolgásának (evaporáció) ill. a növényzettel benőtt felszín párologtatásának (evapotranspiráeió) meghatározására kialakított eljárásaikat kölcsönösen megismertessék egymással, ós a jövőre vonatkozóan olyan egységes mérési ós számítási eljárásokban állapodjanak meg, amelyek egymással közvetlenül összehasonlítható, homogén eredményekre vezetnek. A találkozó tudományos munkájában a Vituki részéről dr. Szesztay Károly és dr. XJhell Károly, az Orsz. Meteorológiai Intézet részéről dr. Antal Emánuel ós dr. Péczely György, az ELTE Meteorológiai tanszéke részéről dr. Erdős László egyetemi adjunktus, a pozsonyi vízgazdálkodási kutatóintézet részéről Sermer Artúr osztályvezetőhelyettes, a prágai vízgazdálkodási kutatóintézet részéről dr. Vasa Jyri osztályvezető, a NHD csehszlovák nemzeti bizottsága elnökségének tagja és végül a berlini hidrometeorológiai kutatóintézet részéről dr. Richter Dieter csoportvezető vett részt. A megnyitó és a záróülésen az NHD magyar nemzeti bizottságát dr. Lászlóffy Woldemár ügyvezető elnök, dr. Kakas József a hidrometeorológiai szakbizottság vezetője és Stelezer Károly a titkárság vezetője képviselte. A találkozó első napján beszámolók hangzottak el a három országban a párolg4sku tatás (evaporáció és evapotranspiráeió) terén folyó tevékenységről és az elért eredményekről, továbbá a decennium keretében tervezett munkákról, amelyeknek kapcsán a küldöttek kölcsönösen kicserélték a tárgykörben megjelent közleményeiket. Csehszlovákiában 5 kísérleti telepen folynak különböző nagyságú és elhelyezésű kádakon a párolgásmérósek. Nyolcéves adatsoraik alapján összehasonlító vizsgálatokat végeztek, amelyek értelmében a 60 állomással kiépítendő országos hálózatban 0,3 m 3 felületű szabványos kádakat használnak. 3 m 2-es kádban 8 óven át folytatott mérések alapján képletet is szerkesztettek a párolgás havi összegének meghatározására, amely a valóságot 8—10%-ra megközelítő eredményeket ad. Segítségével a tározómedeneék üzemvezetősége részére készítenek tájékoztatókat a várható párolgási veszteségek nagyságáról. A Német Demokratikus Köztársaságban a Stechlinsee-i állomáson 8 éve végeznek párolgásméróseket. A 0,3 m 2-es kád átlátszó műanyagból (piacryl) készült. Párolgásíró műszert is szerkesztettek. A párolgás számítására a hőháztartásra alapított módszert tartják a legmegfelelőbbnek. Az országos hálózatban 3 m 2-es kádakat alkalmaznak, az állomások száma 25 lesz. A nagymúltú eberswaldei liziméter telepen kívül a meteorológiai szolgálat további 3 telepen kíséri figyelemmel a területi párolgást de a vízgazdálkodási szervek kísérleti területein is lesznek lizimóterek. Tervezett számuk 15. Számításra a sugárzási mérlegen alapuló Budiko, ill. Kortum-féle eljárást használják. Magyarországon az első párolgásmórő kádakat a Kecskemét melletti „Komlósi Imre"-telepen állították fel 1949-ben. Azóta fokozatosan kiépült országos hálózatban, amely jelenleg 40 állomást számlál, 3 ós 1 m 2-es kádakon, továbbá a Meteorológiai Világszervezet ajánlotta A-osztályú kádakon folyik a mérés. A párolgás számítására segédletek készültek, amelyek a könnyen hozzáférhető meteorológiai adatok alapján adják meg a havi és évi párolgást, ill. a meghatározott gyakorisággal várható értékeket. A Vízrajzi Évkönyv külön rovatban tájékoztat a párolgásról. Párolgási kutatások ós liziméter-mérések a Vituki, az Országos Meteorológiai Intézet ós az ELTE Meteorológiai tanszókének több állomásán folynak, amelyeket a következő napokon be is jártak a résztvevők. Az eddigi tapasztalatokról a Vituki és az OMI közreműködésével angol-nyelvű Decennium-kiadvány készül. A találkozó 2. ós 3. napján a résztvevők felkeresték a) a siófoki meteorológiai obszervatóriumban működő párolgásmérő állomást (párhuzamos észlelések 3 és 1 m 2-es kádakon). b) az ELTE Meteorológiai tanszékének Martonvásár-Erdőháti kísérleti telepót (10 db 500 cm 2 felületű, I db 3000 cm 2 felületű mérlegen álló és 7 db 4 m 2 felületű liziméter edény, továbbá 3 m 2-es A mintájú kád); c) a Vituki Komlósi Imréről elnevezett telepét a Kecskemét melletti nagynyíri erdőben (1 ós 3 m 2 felületű, 0,5 m mély terepbe süllyesztett kádak a vízhőmérséklet mélység szerinti megoszlásának mérésével; 4 db 1 m 2 felületű 0,5, 1, '1,5, és 2,5 m mély hengerlizimóter, 15 db 500 cm 2 felszínű, 60 cm mély mérlegre állítható lizimóteredény és 4 db 1 m 2 felületű ún. kompenzációs liziméter 0,5, 1, 1,5 ós 2 m terep alatti mélységben tartott talajvíztiikörrel) és d) az Orsz. Meteorológiai Intézet szarvasi agrometeorológiai párolgásmérő állomását (8 db I m 2, 3 db 2 m 2, 4 db 4 m 2 és 5 db 5 m 2 felületű különböző mélységű kompenzációs liziméter-edóny, ós 2 db GGI-3000 mintájú kis-liziméter; továbbá Á-mintájú, 3 m 2es és 2 db 3000 cm 2-es párolgásmérő kád — (egyikük vizén elhelyezve). A telepek meglátogatása természetesen számos részletkérdés megvitatására adott alkalmat. A találkozó 4. napján készült zárójegyzőkönyv a jövőre vonatkozóan a következőket tartalmazza: 1. A kutatók közvetlen eszmecseréje és mérő-, ill. kísérleti berendezéseik kölcsönös megismerése rendkívül hasznos. Kívánatos volna a találkozókat a következő 4—6 esztendő alatt évenként megismételni. 2. A legközelebbi találkozót — a nemzeti bizottságok egyetértése esetén — 1968-ban, a berlini Hidrome-