Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

S'144 Hidrológiai Közlöny 1968. 2. sz. NEMZETKÖZI HIDROLÓGIAI DECENNIUM HÍREI A párolgással foglalkozó csehszlovák, némel és magyar kutatók első találkozója A párolgás a vlzháztartási mérleg legnehezebben meghatározható és ezért legkevésbé ismert tényezője. Mérésére világszerte a legkülönfélébb műszereket hasz­nálják aszerint, hogy megtervezésüknél a fizikai meg­gondolásokat (a valóságos viszonyok minél tökéletesebb megközelítését) tartották szem előtt, vagy a gazdaságos­ság kérdése (kisméretű edények, könnyen megoldható vízcsere, súlymérés esetén egyetlen kiszolgáló személy) állott az előtérben. Ennek következtében a mérési ada­tokból, — amelyek sohasem tekinthetők azonosnak a tényleges párolgással —, országonként más-más módon következtetnek a valóságra, és az eredmények nem ho­mogének. A sokféle próbálkozás természetesen kerékkö­tője a fejlődésnek, mert valamilyen egységes műszer ós mérési eljárás elfogadása nemcsak a bevezetett módsze­rek feladását kívánná meg, hanem a műszerpark teljes kicserélését is szükségessé tenné számos országban. A tudományos és gazdasági problémák összefonódása miatt csak lassú haladás remélhető, és ez is csak akkor, ha a kérdéssel foglalkozó kutatók saját országuk viszo­nyain kívül a más országokban fennálló helyzetet és adottságokat is ismerik és mérlegelik. Ennek a felismerésnek a jegyében született meg a Nemzetközi Hidrológiai Decennium magyar és csehszlo­vák nemzeti bizottságainak együttműködése keretében a párolgás kérdésére irányuló kutatások összehangolásá­nak a gondolata. Mivel Magyarország és a Német De­mokratikus Köztársaság decennium-bizottságainak együttműködésében ugyancsak súlyponti kérdésként szerepel a párolgás, és mivel az NDK nemzeti bizottsága és a csehszlovák bizottság közt is szoros kapcsolat épült ki, célszerűnek látszott, a Decennium Koordináló Taná­csának első ülésén hozott 60. és 19. határozat szellemé­ben, hármas együttműködést szervezni. Első lépésként a magyar nemzeti bizottság hívta össze 1967. júl. 4—7-re a három ország párolgás-kuta­tóit, hogy a vízfelületek ós a talaj párolgásának (evapo­ráció) ill. a növényzettel benőtt felszín párologtatásának (evapotranspiráeió) meghatározására kialakított eljárá­saikat kölcsönösen megismertessék egymással, ós a jö­vőre vonatkozóan olyan egységes mérési ós számítási el­járásokban állapodjanak meg, amelyek egymással köz­vetlenül összehasonlítható, homogén eredményekre ve­zetnek. A találkozó tudományos munkájában a Vituki ré­széről dr. Szesztay Károly és dr. XJhell Károly, az Orsz. Meteorológiai Intézet részéről dr. Antal Emánuel ós dr. Péczely György, az ELTE Meteorológiai tanszéke részéről dr. Erdős László egyetemi adjunktus, a pozsonyi víz­gazdálkodási kutatóintézet részéről Sermer Artúr osz­tályvezetőhelyettes, a prágai vízgazdálkodási kutatóin­tézet részéről dr. Vasa Jyri osztályvezető, a NHD cseh­szlovák nemzeti bizottsága elnökségének tagja és végül a berlini hidrometeorológiai kutatóintézet részéről dr. Richter Dieter csoportvezető vett részt. A megnyitó és a záróülésen az NHD magyar nem­zeti bizottságát dr. Lászlóffy Woldemár ügyvezető elnök, dr. Kakas József a hidrometeorológiai szakbizottság ve­zetője és Stelezer Károly a titkárság vezetője képviselte. A találkozó első napján beszámolók hangzottak el a három országban a párolg4sku tatás (evaporáció és eva­potranspiráeió) terén folyó tevékenységről és az elért eredményekről, továbbá a decennium keretében terve­zett munkákról, amelyeknek kapcsán a küldöttek köl­csönösen kicserélték a tárgykörben megjelent közlemé­nyeiket. Csehszlovákiában 5 kísérleti telepen folynak külön­böző nagyságú és elhelyezésű kádakon a párolgásméró­sek. Nyolcéves adatsoraik alapján összehasonlító vizsgá­latokat végeztek, amelyek értelmében a 60 állomással kiépítendő országos hálózatban 0,3 m 3 felületű szabvá­nyos kádakat használnak. 3 m 2-es kádban 8 óven át foly­tatott mérések alapján képletet is szerkesztettek a pá­rolgás havi összegének meghatározására, amely a való­ságot 8—10%-ra megközelítő eredményeket ad. Segítsé­gével a tározómedeneék üzemvezetősége részére készí­tenek tájékoztatókat a várható párolgási veszteségek nagyságáról. A Német Demokratikus Köztársaságban a Stechlin­see-i állomáson 8 éve végeznek párolgásméróseket. A 0,3 m 2-es kád átlátszó műanyagból (piacryl) készült. Párol­gásíró műszert is szerkesztettek. A párolgás számítására a hőháztartásra alapított módszert tartják a legmegfele­lőbbnek. Az országos hálózatban 3 m 2-es kádakat alkal­maznak, az állomások száma 25 lesz. A nagymúltú ebers­waldei liziméter telepen kívül a meteorológiai szolgálat további 3 telepen kíséri figyelemmel a területi párolgást de a vízgazdálkodási szervek kísérleti területein is lesz­nek lizimóterek. Tervezett számuk 15. Számításra a su­gárzási mérlegen alapuló Budiko, ill. Kortum-féle eljá­rást használják. Magyarországon az első párolgásmórő kádakat a Kecskemét melletti „Komlósi Imre"-telepen állították fel 1949-ben. Azóta fokozatosan kiépült országos háló­zatban, amely jelenleg 40 állomást számlál, 3 ós 1 m 2-es kádakon, továbbá a Meteorológiai Világszervezet aján­lotta A-osztályú kádakon folyik a mérés. A párolgás szá­mítására segédletek készültek, amelyek a könnyen hoz­záférhető meteorológiai adatok alapján adják meg a havi és évi párolgást, ill. a meghatározott gyakorisággal várható értékeket. A Vízrajzi Évkönyv külön rovatban tájékoztat a párolgásról. Párolgási kutatások ós lizimé­ter-mérések a Vituki, az Országos Meteorológiai Intézet ós az ELTE Meteorológiai tanszókének több állomásán folynak, amelyeket a következő napokon be is jártak a résztvevők. Az eddigi tapasztalatokról a Vituki és az OMI közreműködésével angol-nyelvű Decennium-kiad­vány készül. A találkozó 2. ós 3. napján a résztvevők felkeresték a) a siófoki meteorológiai obszervatóriumban mű­ködő párolgásmérő állomást (párhuzamos észlelések 3 és 1 m 2-es kádakon). b) az ELTE Meteorológiai tanszékének Martonvá­sár-Erdőháti kísérleti telepót (10 db 500 cm 2 felületű, I db 3000 cm 2 felületű mérlegen álló és 7 db 4 m 2 felületű liziméter edény, továbbá 3 m 2-es A mintájú kád); c) a Vituki Komlósi Imréről elnevezett telepét a Kecs­kemét melletti nagynyíri erdőben (1 ós 3 m 2 felületű, 0,5 m mély terepbe süllyesztett kádak a vízhőmérséklet mélység szerinti megoszlásának mérésével; 4 db 1 m 2 fe­lületű 0,5, 1, '1,5, és 2,5 m mély hengerlizimóter, 15 db 500 cm 2 felszínű, 60 cm mély mérlegre állítható lizimó­teredény és 4 db 1 m 2 felületű ún. kompenzációs lizimé­ter 0,5, 1, 1,5 ós 2 m terep alatti mélységben tartott talaj­víztiikörrel) és d) az Orsz. Meteorológiai Intézet szarvasi agrome­teorológiai párolgásmérő állomását (8 db I m 2, 3 db 2 m 2, 4 db 4 m 2 és 5 db 5 m 2 felületű különböző mélységű kompenzációs liziméter-edóny, ós 2 db GGI-3000 min­tájú kis-liziméter; továbbá Á-mintájú, 3 m 2es és 2 db 3000 cm 2-es párolgásmérő kád — (egyikük vizén elhe­lyezve). A telepek meglátogatása természetesen számos rész­letkérdés megvitatására adott alkalmat. A találkozó 4. napján készült zárójegyzőkönyv a jö­vőre vonatkozóan a következőket tartalmazza: 1. A kutatók közvetlen eszmecseréje és mérő-, ill. kísérleti berendezéseik kölcsönös megismerése rendkívül hasznos. Kívánatos volna a találkozókat a következő 4—6 esztendő alatt évenként megismételni. 2. A legközelebbi találkozót — a nemzeti bizottsá­gok egyetértése esetén — 1968-ban, a berlini Hidrome-

Next

/
Thumbnails
Contents