Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Lipták Ferenc: Felületi öntözéseinkről

122 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Lipták F.: Felületi öntözéseinkről gálódás mellőzésével szinte kampányszerűen az esőztetés, és ezen belül is mostmár az ac. nyomócsöves megoldások alkalmazására törekednek. Ez a nézet alakult ki mind a megyei vezető szervek, mind a termelő üzemek részéről. Ez a szemlélet sokszor mind népgazdasági, mind üzemi szinten tarthatatlan, s károsan befolyásolja az öntözés gazdaságosságát. Gondolkodjunk el egy kissé azon is, hogy eddigi öntözőrendszereink zömét gravitációs öntözésre terveztük és építettük, a víz a terepet uralja. Elődeink mindig azt mondták, vigyázni kell, mert a másodlagos emelés általában már nem gazdaságos. Most meg ezekben a gravitációs rendszerekben esőztetünk. Kedvezőtlen az öntözött területek szétaprózottsága, főként a Tsz-eknél van igen sok 100, sőt 50 kh-on aluli öntözött terület. Szocialista mezőgazdaságunk szervezeti felépítése pedig messzemenő lehetőséget nyújt arra, hogy a fejlesztés elsősorban összefüggő területekre kiterjedő nagyüzemi irányban történjék. A fejlődés az öntözésnél is a termelékenység növelését, a gépesítés és automatizálás kiterjesztését, a nagyüzemi módszerek alkalmazását követeli meg, ezért a kisebb öntözőtelepek helyett az 1—5 ezer kh kiterjedésű, korszerű fürtöket helyezi előtérbe. A nagyüzemi követelményeknek megfelelő táblaméret: 800—1200 m hossz és 300—600 m szélesség. Az ideiglenes csatornák kihúzását megelőző időszakban a táblán belüli műveletek gépesíthetők. A kihúzást követően a gépi növényápolás lehetősége jelentősen lecsökken. Ez az egyik indoka annak, hogy a termelők idegenkednek az ideiglenes csatornás öntözési eljárástól. Az egyes üzemek öntözést előkészítő és szervező munkája sem kielégítő, a vízelosztás és vízkormányzás speciális eszközei hiányoznak. Ezeket a hiányosságokat figyelembevéve a következő években nem lehet cél a nagyarányú területfejlesztés, hanem a meglevő öntözések stabilizálása. A stabilizálás azt jelenti, hogy pótlólag meg kell valósítani az elmaradt járulékos és kapcsolódó beruházásokat, gondoskodni kell a kielégítő tápanyagvisszapótlásról, el kell látni az üzemeket a szükséges gépekkel, berendezésekkel (pl. gréderekkel, ridgerekkel, csatornanyitó ekékkel, barázdahúzó ekékkel, szivornyákkal, terelőlemezekkel, vastiltókkal stb.). A használhatatlan öntözőtelepeket meg kell szüntetni, az elavultakat fel kell újítani. 6. Felületi öntözéseink korszerűsítése A felületi öntézéseknél 6-féle elrendezés (műszaki megoldás) jöhet szóba: földcsatorna + ideiglenes csatornák földcsatorna + tömlők héjcsatorna + ideiglenes csatornák héjcsatorna + tömlők felszín alatti nyomócső + ideiglenes csatornák felszín alatti nyomócső + tömlők Földcsatornás öntözést lehet alkalmazni azokon az enyhe lejtőkön, vagy nem nagyon gyűrött területeken, amelyeknek talaja kötöttebb (pl. agyagos vályog és agvag-talajoknál), s a vízkivétel az öntözőtelep legmagasabb pontján helyezhető el. Héjcsatornás öntözést lehet alkalkalmazni akkor, ha a talaj közepes mértékben vízáteresztő (pl. homokos vályog, vályog), vagy ha a terület gyűröttebb. Alacsony nyomású felszínalatti nyomócsöves öntözést erősebben gyűrött területeken alkalmazunk, és ha a vízkivétel nem helyezhető el az öntözendő terület magasabb részén. A fenti háromféle megoldás közötti választást nem lehet csak a talaj- és terepviszonyokhoz kötni, a termelési színvonalnak is jelentős szerepe lehet. A táblán belül kötöttebb talajoknál ideiglenes földcsatornákkal oszthatjuk el a vizet. Ezek helyét a tereprendezési munka során esetleg alá is kell párnázni, hogy ne legyenek ellenesésű szakaszai. Az ideiglenes csatornákat évente ki kell húzni, ez már megoldott gépesített feladat, az üzemelőknek ezekkel nincs sok problémájuk. Meg kell azonban mondani, hogy jelentős területet foglalnak el ós akadályozzák a gépi munkákat. Ateresztőbb talajokon a szivárgás igen jelentős mértékű, gyűröttebb területeken az ideiglenes csatornákat alá kell párnázni, azok a gépi munkákat is akadályozzák, így helyettük műanyagtömlőket kellene szélesebb körben alkalmazni. A tömlős öntözés igényeinek megfelelő anyagú tömlőket jelenleg is készítenek (pl. a műbőrtömlők a kívánalmak nagyrészét kielégítik), mégis a tömlős öntözés széles körű elterjedése a jó tömlőanyag olcsó előállításának, a tömlőgyártás egyszerűsítésének, a hazai nagyüzemi tömlőgyártás megoldásának és kedvezőbb tömlőárak biztosításának a függvénye. A tömlőket, mint ideiglenes vízvezető elemeket, folyamatosan át kell telepíteni, s így csak akkor és ott helyezik el őket, amikor ós ahol öntöznek. A táblán végrehajtandó egyéb gépi munkákat így nem zavarják. Használatukat kisebb terepakadályok (1—2 m,) vagy hullámos terep nem akadályozzák. A szállítás szempontjából kedvező összefüggő tömlőszakasz hossza 20—50 m. A tömlőket dobra tekerve traktorral, vagy hátra, illetve mellre szerelve szállítják. A csatlakoztatás és elágaztatás egyszerű idomdarabokkal megoldható. A folyamatos üzemeltetés érdekében tartaléktömlők szükségesek. A tömlők csatlakoztathatók magas vezetésű föld vagy vasbeton héjcsatornákhoz szivornyás vízidvétellel, felszín alatti csőhálózat hidránsaihoz vagy mélyvezetésű csatornák mellé telepített vízkivételi szivattyúkhoz. Hazánkban a műanyagtömlős öntözés még nem terjedt el, a tömlős öntözés még csak kísérleti területeken folyik. Hazai műanyagiparunk még nem állt rá a nagyüzemi tömlőgyártásra. A vízkibocsátó nyílásokból a barázdákba jutó víz mennyiségét szabályozó berendezések sem tökéletesek, ezt is meg kell oldani. A tömlős öntözőberendezések üzemeltetésének technológiájára kísérletek alapján, hidraulikai és munkatani részletek elemzésével már készült javaslat. Ennek szériagyártása s nagyüzemi kipróbálása azonban még nincs megoldva.