Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)
3. szám - Dr. Lipták Ferenc: Felületi öntözéseinkről
118 Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. Lipták F.: Felületi öntözéseinkről b) a rizses vetésforgóban, c) kötött talajokon, d) ahol kedvező gravitációs vízszerzési és vízszétosztási lehetőségek vannak, e) erősen széljárta vidéken. Ugyanígy vannak esetek, amikor esőszerű öntözést kell bevezetni, pl. nagyobb lejtésű, vagy igen gyűrött területeken, áteresztő talajokon, továbbá ha kis vízmennyiségek kiadagolása a cél. Bár az látszik helyesnek, ha a felületi öntözésekre berendezett területeken az esőszerű öntözést mellőzzük, mégis előfordulhat, sőt helyes is, hogy évelő pillangósoknál és füves keverékeknél a kelesztéshe^, egyes kertészeti növényeknél a palántázás után hordozható esőztető berendezésekkel adunk vizet, majd később felületi módon öntözünk. A két nagy csoport közötti határterületeken már nem olyan egyértelmű a kérdés. Az elmúlt években sok vita volt és még ma is van az öntözési mód megválasztásáról azokon a területeken, amelyeken a domborzati és talajtani adottságok mindegyiket lehetővé teszik. Ezekre a területekre az öntözési mód helyes kiválasztása érdekében meg kell sürgősen határozni az öntözéses gazdálkodás mutatóit, különös tekintettel a különböző öntözési módok műszaki-gazdaságossági összehasonlíthatóságára. A technika fejlődésével párhuzamosan egyre több műszaki megoldás (pl. felületinél a földcsatornás öntözés mellett a héjcsatornás, felszínalatti nyomócsöves öntözés ideiglenes csatornákkal, vagy tömlőkkel) és öntözőberendezés típus (esőszerűnél hordozható, vegyes csővezetékű, felszínalatti) között választhat a tervező. Tehát nem lehet egyszerűen csak a felületi és az esőszerű öntözést összehasonlítani. Mindkét öntözési módon belül külön kell választani az egyes berendezéseket, hiszen ezek különbsége a beruházás anyag-, eszközés költségigénye, valamint az üzemelési ráfordítások mennyisége tekintetében sokszor jelentősebben eltérhetnek egymástól, mint az öntözési módból eredő különbség. Az öntözési beruházások tervezésénél több évtizedre előre meghatározzuk az öntözés körülményeit. Az öntözési módszer megválasztása döntően befolyásolja a gazdaság későbbi termelési irányát, üzemi berendezettségét, járulékos beruházásait. Az öntözési módszerekről, berendezésekről olyan összehasonlításra alkalmas értékelési módszer kellene, amelynek segítségével a konkrét körülmények között a legmegfelelőbb kiválasztható. Sokan azt mondják, hogy az esőztetés korszerűbb. Kérdés, mit értünk az adott esetben korszerűségen. Csak a műszaki színvonalat kell néznünk? Természetesen ne egy teljesen automatizált esőztető fürtöt próbáljunk összehasonlítani egy rosszul kivitelezett, tereprendezés nélküli egyszerű földcsatornás felületi öntözőfürttel, amelyben nincs automatikus vízszinttartási, szolgáltatási lehetőség sem. Csak technikailag azonos színvonalú berendezések hasonlíthatók össze egymással. Az esőszerű öntözések tervezése terén már eljutottunk odáig, hogy adott területre sok változat kidolgozása (célszerűen elektronikus számológép alkalmazásával) lehetővé teszi az adott esetben leggazdaságosabb változat kiválasztását. Felületi öntözéseinknél, főként a még nagvüzemileg el nem terjedt vasbeton héjcsatornás, föld alatti nyomócsöves, műanyagtömlős öntözési módszereknél nincs még kialakult tervezési módszer, ezen egyes öntözési módszereken belül nem tudjuk még számos változat közül a legkedvezőbbet kiválasztani. Mielőbb be kell vezetni az esőszerű öntözéseknél alkalmazott tervezési módszert, mert az egyes öntözési módokat, megoldásokat csak akkor tudjuk összehasonlítani egymással, ha az összehasonlításhoz az azonos technikai színvonalú megoldásokat vesszük alapul. Számos kutató foglalkozott már eddig is a felületi és az esőszerű öntözések költségeinek vizsgálatával. Ez igen összetett feladat, hiszen mindegyiknél figyelembe kell venni a különböző öntözőberendezések eltérő jellegét és típuskülönbözőségét. A felületi öntözéseknél pl. a költségekre jelentős hatást gyakorol az, hogy gravitációs, vagy szivattyús a vízkivétel, csak szántóföldi növények öntözéséről vagy vegyes hasznosítású, rizs és szántóföldi növények öntözésére alkalmas telepről van-e szó, vagy pedig pl. legelőöntözésről. Az értékelésnél vizsgálni kell a vízadagolás minőségét (egyenletességét), az adagolás hatásfokát, az öntözővíz hasznosulását, a beruházási és üzemelési mutatókat, továbbá az amortizációs és felújítási, karbantartási költségeket is. Legfontosabb mutatók: a beruházás fajlagos költsége (Ft/ha), anyagigénye (kg/ha), az élőmunka felhasználás (munkaóra/ha), az üzemanyag (energia) felhasználás (kg/ha vagy kW/ha), az üzemeltetés költsége (Ft/ha vagy Ft/mm ha), a termelésből kieső terület nagysága. Igen fontos a beruházás anyagigényének az ismerete is, hiszen a korlátozottan rendelkezésre álló anyagféleségek megszabhatják a kérdéses berendezés területi nagyságát. Elsősorban a fém, cement, azbeszt ement, és műanyag-igény a fontos. Az üzemanyag vagy energiafelhasználás népgazdasági szinten mint szükséglet, az üzemben mint költségtényező jelentős. Ez az igény bizonyos esetekben korlátozhatja egyes berendezések nagymértékű elterjedését. Természetesen az esőszerű öntözéseknél ez a tétel sokszorosa a felületi öntözéseknél szükségesnek. Hazánk energiaszegény ország, tehát nem közömbös, hogy hány száz millió m 3 vizet nyomunk fel évente, sokszor sík területeken is 70—80 m magasságra. Az öntözővíz emeléséhez és szállításához szükséges szivattyúk energiaigénye főként villamos energiát jelent. Ez az igény szivattyús fővízkivételeknél, átemelő szivattyútelepeknél, esőztető nyomásközpontoknál jelentkezik. Esőztető nyomásközpontok energiaigénye lm 3 víz szolgáltatására, átlagosan 80 m emelőmagasság figyelembevételével: 0,4 kW ó/m 3. Ha a távlatban 1 millió kh=576 000 ha vegyes és beépített csővezetékű esőszerű öntözést képzelünk el, s 4X60 mm=240 mm-es=2400 m 3/ ha-os víznormával számolunk, akkor 1380 millió köbméter vizet emelünk fel évente 80 m magasságra, 550 millió kWó évi energiával.
