Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása

Szígyártó Z.: Öntöző csatornarendszerek Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 121 ségének 1/10-ét, vagy valami akörüli értéket fogadjanak el. A bemutatott alapelvek figyelembevételével, s a 2. ábrán feltüntetett alapadatok és alapösszefüggések felhasználásával ilyen módon készült tehát a példaképpen szerkesztett 4. ábra is, amely a K. IV. öntözőfürt főcsatornájának az első két bögéjére vonatkozó vezérlési segédletet mutatja be. A segédlet használata A bemutatott eljárással megszerkesztett vezérlési segédlet segítségével tehát a szelvénytávolság és a Q

q nagyságának ismeretében egyértelműen meghatározhatjuk azt az időelőnyt, amennyivel a csatorna fővízkivételét az adagoló vízkivétel üzemkezdete előtt nyitni, illetve üzemének vége előtt zárni kell — feltéve, hogy a csatorna mentén egy időben csak egy nyitás és zárás zajlik le, vagyis, hogy a nyitási és zárási hullámok nem szuperponálódnak. A valóságban azonban a csatornák menti nyitások, általános gyakorlat szerinti reggeli és a zárások, általános esti időpontja a legtöbbször összeesik, vagy majdnem összeesik, s így a csatornákban a vizsgált alapesetnél bonyolultabb folyamatok zajlanak le. A kérdés tehát az, hogy hogyan használjuk vezérlési segédletünket ebben az általános esetben? Nyilvánvaló, hogy akárcsak az egyszerű hullámok [2] esetén, úgy itt is meg kell elégednünk a közelítő jellegű eljárások alkalmazásával. Nem lenne értelme ugyanis bonyolult számításokat végezni akkor, amikor a leglényegesebb alapadat, a tározódó vízmennyiségek értéke a zsilipállítások esetlegessége miatt csupán egy több-kevesebb bizonytalanságot okozó átlagos értékkel volt jellemezhető. De a bonyolult számítási eljárások kerülése felé terel az is, hogy a kialakítandó módszernek feltétlenül igazodnia kell a fürtvezető legfeljebb középiskolai végzettségéhez. Más oldalról viszont kétségtelenül igaz az is, hogy a csatorna mentén különböző távolságokra levő vízkivételek üzemidejéhez igazodó, s az éjszakai, kora reggeli időpontban elindított nyitási-, illetve a délután folyamán elindított zárási hullámok lényegében ugyanazt a tározóteret töltik fel, illetve üresítik ki; tehát ezek hatása feltétlenül öszszegződik. Igv gyakorlati szabályként javasolni lehet azt a megoldást, hogy a vízszállítás előző éjszakai minimuma és a nappali maximuma, illetve a maximum és a következő éjszakai minimum közötti különbségként értelmezzük azt a Q„

a és Q

o

z értéket, amelyet az adott napon a nyitási és zárási időelőnyök meghatározása szempontjából az egész csatorna mentén mértékadónak elfogadunk. * A felületről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek vezérlési segédleteinek megszerkesztésénél és használatánál, mint láttuk, az üzem adottságaihoz igazodva több gyakorlati feltevéssel kell élnünk. Ezek hidraulikai következményei összefonódva jelentkeznek, s az alapul szolgáló elmélet [2] újszerűsége miatt azok talán nehezebben is láthatók át. így aztán a kialakított eljárás megbízhatósága kizárólag elméleti alapokra támaszkodva talán csak bizonyos nehézséggel ítélhető meg. Éppen ezért feltétlenül célszerűnek látszik megemlíteni azt, hogy a vezérlési segédlet itt bemutatott szerkesztési elvét, formáját és használatának módját fokozatos közelítéssel alakítottuk ki olyan módon, hogy az újabb és újabb módosításokat a K. IV. öntözőfürt üzemének az irányítása során a gyakorlatban huzamos ideig kipróbáltuk, s a tapasztalatokat értékeltük. Így tehát a K. IV. öntözőfürt immár három éves zökkenőmentes üzeme egyúttal az egyik biztosíték is arra, hogy a bemutatott módszer valóban minden vonatkozásban megfelel a gyakorlat igényeinek. Ez a számítási eljárás tehát a felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének irányításánál minden olyan esetben felhasználható, amikor a csatorna mentén a vízszinteket az előírt pontosságon belül tartják. Nyomatékosan fel kell azonban hívni a figyelmet egyúttal arra is, hogy ott, ahol megbízható vízszinttartásra nem rendezkedtek be, ez a módszer teljesen félrevezető eredményeket adhat. A vezérlési programok összeállítása A feladat körülhatárolása A vezérlési segédletek elkészítésével rendelkezésre áll tehát az a számítási segédeszköz, amellyel egyszerűen és — a tapasztalatok szerint — megbízhatóan meg lehet határozni azt az időelőnyt, amenynyivel egy-egy csatorna fővízkivételét a csatornából vizet kivevő adagoló művek üzemkezdetéhez, illetve üzemének végéhez viszonyítva hamarabb kell nyitni, illetve zárni. A következő feladat így egy olyan módszer kidolgozása, amelynek segítségével a vezérlési segédlet és a szükséges alapadatok birtokában egyszerűen és gyorsan el lehet érni a tulajdonképpeni végcélt, a vízszállítás üzemének programozását. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, mindenekelőtt néhány alapfogalmat kell tisztáznunk. A vízszállítás üzemének a feladata, mint tudjuk az, hogy a vizet a csatornahálózat fővízkivételétől eljutassa az öntözendő táblákhoz. Ennek a műveletnek a tervszerű elvégzését a csatornákban épített vízadagoló művek teszik lehetővé. így kézenfekvőnek látszik az a gondolat, hogy a vízszállító csatornahálózat [5] üzemének a programozása a vízadagoló művek vezérlési programjának a meghatározását jelenti. Ez a megállapítás azonban csak részben fedi a valóságot. Az általánosan elfogadott meghatározás szerint ugyanis „vízadagolómii"-nek nevezünk minden olyan vízépítési szerkezetet, amelyen keresztül a vízszállító hálózat egyik szelvényéből a másikba előre meghatározott vízhozamot lehet adagolni. E szerkezetet pedig üzemszervezési szempontból további két csoportba lehet sorolni attól függően, hogy az általuk adagolt víz keresztül megy-e további adagolókon, vagy sem. Az előbbi esetben mi ezentúl „vezénylőmű"-vekről míg az utóbbiban „végadagoló" -\a6\* beszélünk. * Dávid László által javasolt szakkifejezés.