Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szalai György: Vizsgálatok az esőszerű öntözés adagolási elemeinek meghatározására lejtős területeken

Szalai Gy.: Az esőszerű öntözés adagolási elemei Hidrológiai Közlöny 1968. 3. sz. 99 2. csökkenti az esetlegesen kialakuló felszíni lefolyás sebességét — azáltal, hogy az érdességet növeli; 3. visszatartja az elmozdított talajszemcséket; 4. a talajban visszamaradó szervesanyag, a biológiai aktivitás és a természetes tápanyagfeltáródás fokozódása révén egyrészt növeli a növényzet fejló'dési energiáját (amely az 1., 2., és 3. pontokban közölt előnyökkel jár), másrészt javítja a talaj szerkezetét, amely a talaj víznyelő, vízbefogadó képességét növeli és a felszíni víz keletkezését hátráltatja. 2. táblázat A jugoszláviai gyakorlat állal használt határintenzitásértékek Pusics nyomán TaőA. 2. HpedeMHbie 3Hmenun unmeHcueHocmu npiiMeneHHbie HÜ weocAaecKOü npaicmuKe no riyuiun 'Vable 2. Limit rat.es observed in Yougoslav practice, after Pusics A talaj vízáteresztőképessége [mm/ó] A talaj típusa 0-1% 10% A talaj típusa lejtő esetén fedett |fedetlen|fedett|fedetlen talaj Homokos vályog 180 cm mélységig 43 25 25 15 Homokos vályog tömött réteg felett 30 18 18 10 Vályog 180 cm-ig 25 12 15 7 Vályog tömött réteg felett 15 7 10 2,5 Nehéz agyagok és agyagos vályogok 5 2,5 2,5 2 Horton, R. K. (idézve Pucics[ 11]) megadja a különböző növények „ernyő-hatásának" számítására szolgáló összefüggést és tényezőket, közepes intenzitású eső esetére: „a b F= 1 mh, 2,54 6,45 ahol h: kiadott öntözővízoszlop, cm; az a és b kísérletileg meghatározott állandók a 3. táblázat szerint; és m a növényzet magassága cm-ben. Osborn idézett munkájában szintén foglalkozik a növényzet eróziót gátló hatásával és ennek kettős oldalát emeli ki: a) a borítás sűrűségét, amely védi a felszínt a közvetlen ,,ütő-hatástól"; b) a növényzet tömegét, súlyát, mely lefékezi a cseppeket. Kutatásai szerint, ha a növényzet kb. 45— -67 q/ha súlyt eléri, ez már a csepperóziót hatásosan ellensúlyozza. Ha a növényi takaró 22—33 q/ha alatt van, a durva cseppek által fellazított és elmozduló talaj tömege gyorsan növekszik. A lehordott talaj megengedett mennyiségét évi átlagban a különböző szerzők különböző szem3. táblázat Különböző növények ,,ernyő-liatás"-ának számítására szolgáló összefüggés állandói TÜŐA. 3. nocmoHHHbie nneHu 3aeucuMocmu, CAYYTCAMEÜ ÖAH ebiiucAenuH ,,menueawineao eAUHHUfi" pa3Hbix pacmenuü Table 3. Constants for use in the relationship giving "sereening effect" of different plants Növénytakaró a b A vetület tényezője Borsó, burgonya, káposzta 0,02 0,15 0,1 m Legelő 0,005 0,08 0,4 m Lucerna és tak. növény .... 0,01 0,10 1,0 Gabonafélék 0,005 0,05 1,0 Kukorica 0,005 0,005 0,02 m pontok szerint adják meg. Figyelembe kell azonban venni az öntözési eróziónál, hogy ugyanazon a területen általában a természetes csapadékból is keletkezik eróziós kár. Thompson [7] szerint a védekezést még nem kívánó talajelsodrás nagysága tekintetében a következő értékek irányadók: Kemény anyakőzeten fekvő sekélyrétegű talaj 1,2 t/ha Kemény anyakőzeten fekvő mélyrótegű talaj 2,4 t/ha Laza anyakőzeten képződött kevéssé vízáteresztő altalajú talaj 4,8 t/ha Kevéssé vízáteresztő talaj 9,6 t/ha Mérsékelten vízáteresztő talaj 12,0 t/ha Vízáteresztő altalajú szerkezetes talaj 14,4 t/ha Middleton H. E. [6] szerint a megengedhető talajelhordás legnagyobb évi mennyisége a területről betakarított termés szárazanyagának súlyát nem haladhatja meg. Amennyiben több, védelmi intézkedéseket kell foganatosítani. A talaj nedvességtartalmának emelkedésével erózió-érzékenysége csökken, ugyanakkor azonban az a folyamat, az öntözés, amellyel ezt elérjük esetenként maga is bizonyos eróziós talaj veszteséggel jár. Ugyanakkor a közvetlen öntözés után kapott heves csapadék, különösen könnyen erodálódó talajokon, erősen növelheti a talajelhordás volumenét. A termelés oldaláról tekintve, az öntözéses gazdálkodás nagyobb talajerő-visszapótlást igényel, de nagyobb termést is eredményez. Ez a többlet átlagos körülmények között kb. 20—30%-ra becsülhető. Mindezeket figyelembevéve reálisnak látszik öntözött területeken az öntözésből eredő megengedhető eróziós talaj veszteség értékét, a megengedhető cspadékból származó eróziós veszteség 25— —30%-ában megállapítani. Ez pl. vízáteresztő szerkezetes talajokon további évi 3—4 t/ha megengedhető talaj veszteséget jelent. Az öntözéssel kapcsolatos kutatásoknak tehát külföldön is jelentős részét képezik azok a vizsgálatok, melyek a különböző növénytakaróval borított, változó talaj adottságokkal rendelkező dombos vidékek esőszerű öntözésének problémáját van-