Hidrológiai Közlöny 1968 (48. évfolyam)

3. szám - Dr. Szalai György: Vizsgálatok az esőszerű öntözés adagolási elemeinek meghatározására lejtős területeken

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 48. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 97—144. oldal Budapest, 1968. március ÖNTÖZÉS Vizsgálatok az esőszerű öntözés adagolási elemeinek meghatározására lejtős területeken Dr. SZALAI GYÖRGY* Bevezetés Az elmúlt években lendületet vett a helyi vizeknek kisebb dombvidéki tározók útján való hasznosítása. Ennek a lehetőségnek a kihasználása a mezőgazdaság területén, az érintett vidéken rendkívül nagy jelentőségű. Csapadékszegény területekről van szó, melyek vízgazdálkodása ily módon újabb jelentős vízmennyiségekkel számolhat. A tározott víz természetesen csak a tározó környezetében hasznosítható. E területek pedig elsősorban domborzati szempontból — az esésviszonyok tekintetében — egészen más képet mutatnak, mint az eddigiekben öntözött síkvidékeink. Dombvidéki öntözéseknél — egyes kivételes esetektől eltekintve, amikor felületi öntözőmódszerek is alkalmazhatók — vízgazdálkodási, vízszétosztási sajátságai miatt az esőszerű öntözést kell számításba vennünk. Elég, ha ennek a módszernek viszonylag takarékos vízfelhasználására utalunk (a felületi öntözéshez viszonyítva, lejtős körülmények között), amely vízszegény dombos vidékeken jelentős szempont, másrészt arra, hogy az öntözés intenzitása (és egyéb vízgazdálkodási jellemzők), a berendezéssel a körülményeknek megfelelően választható meg. Lejtős területek esőszerű öntözésénél a következő öntözési jellemzők, illetve környezeti adottságok igényelnek figyelmet: az öntözés intenzitása, (közelebbről) az a határintenzitás, amely mellett még a talajviszonyoktól (típus, fizikai állapot, nedvességtartalom) lejtőszögtől, növénytakarótól függően felületi elfolyás — és esetleg erózió — nem áll elő. * MTA öntözési Kutató Munkaközösség, Agráregyetem, Földméréstani ós Kultúrtechnikai Tanszók, Gödöllő. Mivel a síkvidéki viszonyokra érvényes adagolási elemek (jóminőségű öntözést biztosító technológiai adatok) dombvidékeken a nagyobb esések miatt általában nem alkalmazhatók, ezeknek olyan határértékeit kell meghatározni, melyekkel a jó hatásfokú öntözés a nagyobb eséstartományokban is megoldható anélkül, hogy eróziós károkat okoznánk. Irodalmi adatok A határintenzitásra vonatkozó első közlemény amely a magyar szakirodalomba is bekerült McCulloch [5] tanulmánya volt. Megadja az alkalmazható maximális esőintenzitás [mm/perc] értékeit különböző talaj — és lejtésviszonyokra, fedetlen és növénytakaróval fedett területen. Táblázatát e helyen nem közöljük, mivel már több szakkönyvben és tanulmányban [7,'9,1,2] helyet kapott. Adatai a laza talajok irányában kissé túlzottak, azonban egymásközti összehasonlítás alapján tájékoztatásul felhasználhatók. Hasonló vonatkozásban bármely külföldi adatot csak durva tájékoztatásként értékelhetünk, mivel a beszivárgás jelenségét minden esetben számos, kizárólag az adott hely talajviszonyait és pillanatnyi körülményeit jellemző tényező befolyásolja. Sakurai, S. és tsai [12] részletesen foglalkoztak a — Japánban különösen nagy területeket (Oshima adatai szerint az összes művelt terület 45%-át) érintő — dombvidéki öntözés problémájával. E területek jelentős része, nálunk már kevésbé gyakori, 15—17%-ot is meghaladó esésű. Öntözés során tehát gondosan ügyelniök kell az erózió meggátlására. Lejtős szivárgásmérő készülék alkalmazásával megállapították az esőintenzitás és vízáteresztő képesség közti összefüggést és megkísérelték annak a kritikus intenzitásnak közelítő értékét meghatározni, amely már felszíni vízle-