Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Berczik Árpád–v. Kozma Erzsébet–Molnár Miklós: Hidrobiológiai vizsgálatok a Hámori-tavon

Bérezik Á.—V. Kozma E.—Molnár M.: Hidrobiológiái vizsgálat Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 83 7. ábra jelmagyarázatát lásd az 5. ábránál ___ 1 15 18 21 0 3 6 9 [óra] 12 7. ábra 1 . . 1 / evegö "aratna patak (la) tamokpad (Ib) / evegö "aratna patak (la) tamokpad (Ib) \ -—. \ . \ / \ (15 18 21 0 3 S 9 [óra] 11 8. ábra 7—8. ábra. A hőmérséklet alakulása a IV. mintavételi helyen 1963. VI. 4—5.-én (7. ábra); illetve a I. mintavételi helyen 1963. VI. 4—5.-én (8. ábra) Abb. 7—8. Temperaturgestaltung an der IV. Probeentnahmestelle am 4—5. VI. 1963 (Abb. 7); bzw. an der I. Probeentnahmestelle am 4—5. VI. 1963 (Abb. 8) Figs. 7—8. Temperature changes on sampling point IV on the 4th and 5th June, 1963 (Fig. 7) and on sampling point I on the same day (Fig. 8) szében szinte csak DK felől kap — néhány órán át — napsugárzást. A hő és fényklíma viszonyokat tehát még a mi középhegységeink között is érdemes és szükséges ebben a tekintetben figyelemmel kísérni. A megállapított napi hőmérsékleti ingadozások arra figyelmeztetnek, hogy valamely mérés, vizsgálat időpontját még egyszeri vizsgálat esetében sem elégséges csak az illető nap dátumával jelölnünk. A vizsgálat órájának s a meteorológiai helyzet jellemzésének — legalább is nagyvonalakban — nem szabad hiányoznia, mert ezek nélkül igen könnyen téves biológiai következtetésekre jutunk. Az üledékfauna vizsgálata során mindenkor mértük az üledék hőmérsékletét is. A méréseket 0,2°C beosztású vízhőmérővel végeztük oly módon, hogy a hőmérőt a még mintavevőben levő, éppen kiemelt üledékkockába helyeztük mintegy 5 cm-es mélységbe. A kapott eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. Érdekes az üledék hőmérsékleti adatait az egyidejűleg megállapított vízfelszíni hőmérsékleti értékekkel (a IV. mintavételi helyen a fenékvízi adatokkal is) és a vízmélységgel egybevetni (22. ábra). A két júniusi vizsgálat híven tükrözi a patak hűtőhatását, ill. a nagyobb mélységekre jellemző alacsonyabb hőmérsékletet: a II. mintavételi helyen mindkét esetben melegebb az üledék, mint a lényegesen sekélyebb, de patak hűtötte I., és a pataki hatástól távol eső, viszont már sokkal mélyebb III. mintavételi helyen. Kémiai vizsgálatok Módszer A vízmintákat és az oxigónmintákat a MauehaVeresesagin-féle vízmintavevővel merítettük. A vízminták feldolgozását már a helyszínen megkezdtük, s ezért valamennyi meghatározását helyszíni félmikro módszerrel végeztük [6,14,16], kivéve a szulfát-iont, melyet gravimetriásán mórtünk. A magnézium-ion menynyisógót a Ca-kemónység és az összes keménység különbségéből, a nátrium- és kálium-ionok együtes mennyiségét pedig az anionok és kationok egyenértékének különbségéből számítottuk. Eredmények A kémiai elemzések eredményét a 2—4. táblázat és a 9. ábra, az oldott oxigén mennyiségét az 5—8. táblázat, valamint a 10—12. ábra tartalmazza. A kémiai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a tápláló patak és a tó vize kalcium-hidrogénkarbonát típusú, /?-limno víz [17, 18]. A tó DNY-i partszakaszán beömlő csermely (3. ábra) vize ugyancsak /?-limno, de kalcium-magnézium-hidrogénkarbonát típusú. A Garadna-patak kalcium- és hidrogénkarbonát ion-tartalma nagyobb, mint a tóé. Ezt a hatást a pataktorkolat közelében még jelzik a patakéhoz hasonló nagyobb értékek, később azonban a tó vize mindenütt többé-kevésbé azonos összetételű. A csermely hidrogénkarbonát- és magnéziumion-tartalma ugyancsak nagyobb, kalciumion-tartalma viszont kisebb a tó vizénél. Ennek hatása vizsgálataink idején a csermely csekély vízhozama miatt nem mutatkozott a tó összetételében. A Maucha-féle termelőképesség index —B

2— 1,21—1,25 között mozog [18]. Ezek az értékek eutróf vizekre jellemzők. A szennyezettséget jelző alkotórészek — ammónium, nitrit- és nitrát-ionok, valamint az oxigénfogyasztás — értékei a tározó vizének kismértékű szennyezettségére utalnak. Schiefner és Gregács 1963-ban és 1964-ben közölt adataitól eltérően [21, 22, 23, 24] csaknem mindig ki tudtuk mutatni az előbb említett három iont. Az ammónium-ion menynyisége nyomok és 0,12 mg/l, a nitrit-ion 0,045 és 0,10 mg/l, a nitrát-ion 0 és 2,2 mg/l közötti értékekkel fordult elő. A patak, a csermely és a tó vizének kémiai összetételében mutatkozó eltéréseket jól szemléltetik a 9. ábrán levő Maucha-féle egyenértékszázalék diagramok [14, 15, 18]. Igen érdekes az oxigénmeghatározások eredménye. A víz és levegő hőmérsékleti értékeit, az oldott oxigén mennyiségét mg/l-ben és a telítettség százalékában kifejezve az 5—8. táblázat tartalmazza. A 10—12. ábrák a mintavétel időpontját, a víz mélységét és a mért oxigén mennyiségét telítettségi százalékban tüntetik fel. A 100%-os telítettséget minden esetben x-el jelöltük. A telítettségi értékeket a Rawson-féle nomogrnm segítségével állapítottuk meg (20).