Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Doromby László: Mezőgazdasági szennyvizek hasznosításának jelentősége és lehetőségei

Doromby L.: Mezőgazdasági szennyvizek A takarmányos-, a szociális épület és a tej ház szennyvizei megfelelő kezelés után egyesíthetők az állattartási épületek szennyvizével és azzal együtt hasznosíthatók. A takarmányos épület szennyvizét darabos anyag és homoktartalma miatt előzőleg hordalékés homokfogón; a szociális épület szennyvizét hordalék*, hab- és zsírfogón; a tejház szennyvizét zsírfogón kell átvezetni. A szociális épületből származó emberi fekália mennyisége az összes szennyvíz mennyiségéhez képest kevés. (Pl. sertéshízlaló telepeknél maximálisan mindössze 0,46—0,70%.) Többnyire — minden különösebb rendszabály nélkül — a telep egyéb szennyvizeivel együtt kezelhető és hasznosítható. A közegészségügyi szempontokat a hasznosítási módnak megfelelően, figyelembe kell venni. A szúró-boncoló szennyvizeit eü. okokból mindig teljesen elkülönítve kell kezelni, mert igen tömény fertőző anyagot tartalmazhatnak. Mezőgazdasági hasznosításuk tilos! Az állattartási telepek szennyvizének jellegét, az eltávolítás módját és a hasznosítás lehetőségét az állattartási épületek mennyiségileg túlsúlyban lévő szennyvize — a trágya — határozza meg. A többi épületek szennyvizének kezelését és hasznosítását tehát azzal összhangban — előzők figyelembevételével — kell megoldani. Miután az állattartási épületek szennyvizének összetétele, kezelési és hasznosítási lehetősége az állatok fajtájától és a telep jellegétől függ, ezért az állattartási telepeket külön-külön az alábbi csoportosításban tárgyaljuk: Sertéstelepek: a) tenyésztelepek, b) hízlalótelepek. Szarvasmarha telepek: a) növendékmarha telepek, b) tehenészeti telepek, c) hízlalótelepek. Sertéstelepek Az állattartási épületek szennyvizének fizikai állapota, összetétele és mennyisége az egyes épületfajtáktól, az évszaktól, valamint az épületben elhelyzett állatok életkorától függ. Ezért a mennyiségekre vonatkozóan csak keretszámok adhatók (1. táblázat), melyeken belül a pontos értékeket az adott helyen esetenként kell megállapítani. A sertés állattartási épületek a következők: tenyésztelepeken: fiaztató, utónevelő, kocaszállás, kanszállás, hízlalótelepeken: hizlaló. Fiaztatókban mindig almozott állattartás van, bőséges alommal, mellyel a bélsár elkeveredik és az alom a vizelet jórészét is felszívja. A keletkezett almos trágya villázással, lapátolással és járművel távolítható el, a fel nem szívott vizelet folyókával, csatornával vezethető el. Utónevelőkben és kocaszállásokban télen almozott, nyáron almozatlan állattartás lehetséges. Almozott állattartásnál a bélsár az alommal elkeveredik, de mivel az egy állatra jutó alommenynyiség kevés, a vizelet kis részét tudja csak felszívni. Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 71 A keletkezett almos trágya villázással, lapátolással és járművel távolítható el, a fel nem szívott vizelet folyókával, csatornával vezethető el. Almozatlan állattartásnál a bélsár és a vizelet trágyacsatornába, vagy úsztatócsatornába gyűjthető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal, vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya pépszerű voltára, — figvelembevéve a továbbszállítás problémáját is — célszerűbb az úsztatásos eltávolítás. Kanszállásokban télen almozott, nyáron almozatlan állattartás lehetséges. Almozott állattartásnál a bélsár az alommal elkeveredik és az alom a vizelet nagyrészét is felszívja. A keletkezett almos trágya villázással, lapátolással és járművel távolítható el, a fel nem szívott kis mennyiségű vizelet folyókával, csatornával vezethető el. Almozatlan állattartásnál a bélsár és vizelet trágyacsatornába vagy úsztatócsatornába gyűjthető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya pépszerű voltára,— figyelembevéve a továbbszállítás problémáját is — célszerűbb az úsztatásos eltávolítás. Iiímlókban az állattartás almozatlan, csupán a 30 kg körüli súlycsoportnál alkalmaznak télen — de csak az állatok fekvőhelyén — kevés almozást. Mivel az állatok hamar megszokják, hogy fekvőhelyükön nem ürítenek, a trágyaeltávolítás almozás esetén is ugyanúgy végezhető mint almozatlan állattartásnál. Az időszakos alomcsere a trágyaeltávolítástól függetlenül villázással és járművel történik. A csekély szennyezettségű almot mint almos trágyát kezelik. A 600 férőhelyes épületben egy almozáshoz kb. 240 kg alom szükséges. A keletkezett bélsár és vizelet trágyacsatornába vagy úsztatócsatornába gyűjthető, ahova részben befolyik, részben lapátolással, tolólapáttal vagy vízsugaras lemosással juttatják. Eltávolítása az épületből mechanikus vonó-, illetve tolószerkezettel, vagy úsztatással történhet. Tekintettel a trágya egész évben közel azonos halmazállapotára, pépszerű voltára és nagy mennyiségére, elsőrangú jelentőségű az úsztatásos eltávolítás, mely egyúttal a továbbszállítás gazdaságos megoldását is lehetővé teszi. * Hazai viszonyaink között a nagyüzemi mezőgazdaságban az alábbi nagyságú sertéstartási telepeket alkalmazzák: 280 kocás tenyésztelep 560 kocás tenyésztelep 840 kocás tenyésztelep 1800 férőhelyes hizlaló telep 3600 férőhelyes hizlaló telep 5400 férőhelyes hizlaló telep