Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
12. szám - Hamvas Ferenc: A balatoni parterózió vizsgálata
562 Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. Hamvas F.: A balatoni parterózió Tapasztalatok és kísérleti adatok [6, 7] szerint a felfutási hullám nagymértékű csökkenése érhető el partvédő növénysávval. Az elmondottakból kitűnik, hogy a partelhabolás nagyságát a part előtti növénysáv (nád, sás), a lapos partrézsű, a fás, gyökerekkel átszőtt partvonal csökkenti, míg a növény sáv és a benőttség hiánya, valamint a meredek part minden esetben növeli. 2.2. A jégnyomás okozta parterózió A jég partromboló hatása elsősorban az olvadás után fellépő jégmozgás következménye, bár a kemény téli napokban is előfordulhat jégnyomásból származó kisebb partbontás. Az olvadás idején fellépő heves viharok az öszszefüggő jégmezőt több km 2-t kitevő táblákra szaggatják, majd a széliránynak megfelelően a part felé hajtják. Egyes táblák más táblák alá, vagy fölé csúsznak. Az így megnövekedő vastag táblák erős viharok alkalmával nagy nyomással a partok felé nyomulnak. Laposhajlású partvonal esetén kisebb kártétel után felcsúsznak, meredek part esetén azonban még a fákkal benőtt parton is hatalmas pusztítást okoznak. (A nyomás nagyságára, jellemző, hogy az 1964. év elején a kellően ellenálló siófoki móló fölött mintegy 10 m magas jéghegy képződött.) A nagy nyomás a partot mechanikusan megbontja, majd a télutót követő heves viharok keltette hullámzás a megbontott partanyagot elszállítja. A jég okozta part-rombolás kedvezőtlen esetben meghaladhatja a hullámzás okozta parterózió mértékét. Tapasztalataink szerint a nádas-sásos alig, az erősebb fagyökérzettel átszőtt, fás part a fa átmérőtől függően nagyobb ellenállást tanúsít a jégnyomással szemben. A jégokozta kártételek laposhajlású partoknál kisebbek. 3. Az erodált partanyag mozgási irányának meghatározása nyomjelző anyag segítégével A jég vagy a hullámzás által megbontott és lebegésbe került partanyagot a szél hatására kialakuló kereszt- és hosszirányú áramlás elszállítja és távolabbi területeken ismét lerakja. A partanyag vándorlási irányának kiderítésére a partanyaggal közelítően egyező szemcseösszetételi görbéjű és fajsúlyú luminescens nyomjelző anyagot helyeztünk el. A jelzőanyagot mintegy 15 cm széles, 0,5-—1,0 centiméter vastag sávban a partvonalra merőlegesen szórtuk ki, amelynek térbeli helyzetét geodéziai módszerekkel, cm-rendű pontossággal határoztuk meg. Az első vizsgálatot a Balatonszemes közelében levő 7. sz. szelvénynél a kihelyezést követő első hónap elteltével végeztük. A meder felső, 3 cm-es rétegéből szisztematikusan vett mintákat a helyszínen értékeltük. A vizsgáló berendezésbe helyezett mederanyag szemcséi közül a jelző anyag jól látható lumineskáló fénnyel kivált, így a mintavétel eredményét azonnal rögzíteni lehetett. Az említett időszak alatti anyagmozgást a 3. ábrán mutatjuk be. Az ábrán feltüntettük a kihelyezés és a mérés közötti időszak széladatait, a víz lebegtetett hordalékkoncentrációját és a szélirányok szerint csoportosí•i^Í Jim 1 Ihnr "TTrf jmlYfl , rh - y mh 5 /ű •|IU|M í 'JÚUUS * HH——— 1 2 f 31 IfWŰUSZTUSS 350 -t250 | 150 A 2000[m] Mérték Távolság [m] Szélirányok szerint csoportosított széléit 3. ábra. Különböző szélerősségek és szélirányok hatására létrejött lebegtetett hordaléktöménység változása és mederanyag mozgás Puc. 3. M3MeneHue Mynmocmu 83eeuieHHbix nanocoe, co3dawiyuxcH nod bauhhucm pa3Hbix, no eeAuuuHe, eempoe u nanpaeneHUÜ eempoe, u deujtcehiue pycAoeozo MamepuaAa Abb. 3. Ánderung der Schwebstoffkonzentration auf Einfluss der verschiedenen Windstarken und Windrichtungen und die Bettmaterialbewegung tott szélutat is. A jelzőanyag tanúsága szerint az erodált partanyag részben a tó belseje felé vándorolva a sekélyvízi zónát növeli, részben a szelvény körül szóródott szét, nagyrésze pedig a feliszapolódás veszélyének kitett Keszthelyi-öböl felé vándorolt. Később újabb 4 szelvénynél helyeztünk el nyomjelző anyagot. A kihelyezést követő tizedik hónapban az előbbiekben ismertetett módon méréseket végeztünk. A 4. sz. kontroll szelvénynél bekövetkezett anyagvándorlást a 4. ábrán szemléltetjük. Az ábrán látható, hogy a jelzőanyagot L alakban helyeztük el. Ezzel az elhelyezési formával azt kívántuk elérni, hogy a partra közel merőleges vagy ferde, illetve a Keszthelyi-öböllel ellentétes irányú hordalékmozgást markánsabban tudjuk kimutatni. A mérések tanúsága szerint a hordalék 10 hónap alatt mintegy 120 m-t vándorolt a feliszapolódást mutató Keszthelyi-öböl felé. A partra merőleges anyagmozgás kismértékű, az említett öböllel ellentétes mozgás pedig nem volt. Az e helyen és a többi ellenőrző szelvénynél tett észlelések eredményei arra vallanak, hogv a mederanyag zömmel a parttal közel párhuzamosan a feliszapolódásnak legjobban kitett Keszthelyi-öböl felé vándorol, mely hordalékvándorlás esetleg távolabbi kikötők vagy tórészek feliszapolódását is okozhatja.