Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Borza Dezsőné: Az asszuáni nagygát és építésének néhány sajátossága

528 Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. Borza D.-né: Az asszuáni nagy gát bantások idején 15—25 cm-es, egyes esetekben 1 m-es kövek is hullottak a csatornába. Az összekötő alagút azért játszott nagyon fontos szerepet, mert innen történt a 6 vízszállító alagút kialakítása. A vízszállító alagutak keresztezésénél az összekötő alagutat 4—6 fémívvel erősítették meg. Egyidejűleg nem lehetett mindegyik alagutat építeni, mert pl. az elsőnek a kialakításával elzáródtak az utak. Az egyes alagutak építését akkor kezdték el, amikor az összekötő alagút a nyomvonalukhoz ért. A munka meggyorsítására elhatározták azonban, hogy a 3. és 4. alagutat egvidőben építik meg, az összekötő alagutat ezért megfelelő hosszban ki is alakították. Azonban szervezési okokból kifolyólag két alagutat egyidőben megépíteni mégsem sikerült. Az alagutak építése során maximálisan 58, közepesen 28 fm/hónap intenzitást értek el. Egyes szakaszokon a kőzet erősen repedezett volt. Sok esetben tektonikai töréseken haladtak át. Ezeken a helyeken felváltva történt az előrehaladás és a boltozat betonozása. A sziklát E-1251 és EP-1 típusú kotrókkal emelték ki. Az utóbbi típus javasolható alagutak kialakításához, amennyiben sikerül pár hiányosságát kiküszöbölni. A kotró ugyanis nagyon gyenge hegesztett kerettel rendelkezik, lánctalpa indokolatlanul le van rövidítva, s emiatt borulékonv. A kotrók közepes teljesítménye egy műszak alatt 120 és 80 m

3 volt. Érdeklődésre tarthatnak számot építésszervezési szempontokból a körülzárások is. (3. kép) A fentiekben már említés történt arról, hogy a földgát a folyó medrében vízbeszórt köböl és hidromechanizációs úton bemosott homokból épült. Körülzárás csak a jobbparton épülő művek védelmére létesült. A fel- és alvízcsatornák teljes körülzárása sem gazdasági, sem pedig műszaki szempontból nem mutatkozott lehetségesnek. Kétféle körülzárási rendszert alkalmaztak — az első rendszer a csatornák kezdeti és végső szakaszán létesült, ennek védelme alatt épültek meg a csatornák, alagutak, s más művek mindaddig, amíg a csatornák végső szakaszai is el nem készültek a végleges szelvényig és elegendő hely mutatkozott ahhoz, hogy a második körülzárási rendszer rajtuk kiépüljön. Ennek a második rendszernek a védelme alatt megvalósíthatóvá vált a csatornák alsó szakaszának a kialakítása is. Mérnöki szempontból érdekes művelet volt a felső körülzárási rendszer útjába eső sziklatömb szétrobbantása, amelyhez 30 tonna robbanóanyagot használtak fel. A robbantás 12 lépcsőben történt a segédkörülzárástól mintegy 50—90 m-nvire, amely már akkor 19 m-es víznyomást tartott. A segédkörülzárás csak a felső 7—8 m-en volt iszapos-homokos talajból, alsó része agvagos-homok volt, s számos kőlencse tarkította. A hatalmas robbantás előidézhette volna a segédkörülzárás közvetlen közelében a homok megcsúszását, ezért alsó rézsűjét kővel terhelték le. Az asszuáni nagy gát építésével kapcsolatban megemlítendő, hogy a legfontosabb munkák gépesítve voltak. Számos új gépet is konstruáltak, mint pl. az eddig ismertnél kétszer nagyobb mély vibrátort, vagy a folyó elzárásához alkalmazott önkiürítős uszályokat. Nagyon jól felszerelt, korszerű talajmechanikai és anyagvizsgáló laboratóriumok álltak az építkezésen rendelkezésre, részben a munkatérben elhelyezett helyi laboratóriumokkal kiegészítve. A gát alatt 180 m mélységben lenyúló injektált szigetelő függöny előállítása páratlan műszaki feladatot jelentett. A hidromechanizációs teljesítmény elérte a havi 400 000 m

3-t, ami igen jelentős mennyiség világviszonylatban is. A gát duzzasztása 500 km szakaszra terjed ki. Ebből 350 km egyiptomi, 150 km pedig szudáni területre esik. A gát teljesen megváltoztatja a Nílus vízjárását és többek között a hordalékviszonyokat is. A hordalék töménysége a gát alatti Nílus szakaszon az eddigi 4500 mg/l-ről 600 mg/l-re csökken. Ez a tény azonban hátrányosan érinti a mezőgazdasági termelést, s a Nílus-iszap trágyázó hatását jelentős mennyiségű szerves trágyával és műtrágyával kell pótolni. Jelenleg Szudán évi 4 milliárd, Egyiptom évi 48 milliárd m

3 öntözővizet használ fel. Tekintettel arra, hogy a gát által előállított tározó egyharmada szudáni területre esik, a két ország megállapodást kötöt a gát duzzasztásával tárolt vízmennyiség felhasználására. Elsősorban a jelenlegi állapotnak megfelelő vízhasználatokhoz szükséges vízmennyiséget biztosították mindkét ország számára annak az elvnek a figyelembevételével, hogy a már meglévő vízszükséglettől a lejjebb fekvő országot megfosztani nem lehet. Az évi középvízből a veszteséget, valamint a már lekötött 52 milliárd m

3-t levonva, a fennmaradó 22 milliárd m

3-t úgy osztották meg, hogy abból Szudán 14,5 milliárdot, Egyiptom 7,5 milliárdot kap. Egyiptom ezenkívül teljes kártalanítást vállal a duzzasztással elöntött szudáni területekért. A képekért a Gidrotyechnyicseszkoje Sztroityelsztvo c. folyóirat szerkesztőségének, továbbá Krempels Tibor főmérnöknek (Országos Vízügyi Főigazgatóság) kell köszönetet mondanom. A Sad<l-el Aali vízlépcső jellemzői Kiépítési esés 57,5 m Tározótérfogat 157 milliárd m

3 Kiépítési teljesítmény 2100 MW Energiatermelés 9 milliárd kWó/év Turbinák száma 12 típusa Franeis Völgyzárógát magassága Ilim Turbinateljesítmény 175 MW Öntözött terület nagysága 1,3 millió feddan IRODALOM Ministry of Sadd-el-Aali Project 9th January 1962. Ministry of the High Aswan Dam, February 1963. H. Zahi: Az asszuáni nagy gát építési körülményei, Gidr. Sztr. 1965/11. Radcsenko, G. A.: Az asszuáni nagy gát építési körülzárásai, Gidr. Sztr. 1965/11. Kuzmin, K. K.: Épül az asszuáni gigant, Gidr. Sztr. 1965/11. Gorkov, A. V.: Fúrási munkák az asszuáni nagy gát alagútjainak építésénél, Gidr. Sztr. 1965/11. Kuzmin, K. K.: Az asszuáni nagy gát, Gidr. Sztr. 1965/4. Die Wasserwirtschaft. 1966/6.: Sadd-el Aali építésének állása.