Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
11. szám - Toókos Ildikó: Kísérletek az oldómedencék hatásmechanizmusának megvizsgálására
Toókos I.: Az oldómedencék hatásmechanizmusa Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. 503 Azonban elmaradt a kifolyás és a kamrák elfolyásánál terelőlapok alkalmazása — melyek használata feltételezhetően a tisztítási hatásfok további emelkedését eredményezi. A kismintát az 1. ábra mutatja be. A laboratóriumi méretű oldómedence össztérfogata 50 liter. Behelyezhető lemezekkel 2 és 3 kamrára osztható. I. kamra térfogata 25 1, a II. és III. kamra egyenként 12,5 1 térfogatú. Anyaga: 0,5 mm vaslemez. A tartály hőszigetelésére farostlemez burkolat szolgált, melyet kb. 10 cm-es vastagságban fűrészporral töltöttünk ki. A hőmérsékleti ingadozások megfigyelésére 10 cm mélyre bemerülő hőmérő volt az oldómedencében. 2. Kísérleteink üzemeltetési gyakorlata A kísérleti modellt a Fővárosi Csatornázási Művek engedélyével a ferencvárosi telepen állítottuk fel és az üzemeltetéshez szükséges kémiai vizsgálatokat a Csatornázási Művek laboratóriumában végeztük. A tisztításra kerülő szennyvíz nagy többségében házi szennyvíz volt. A kísérleti oldómedencében a szennyvíz tartózkodási ideje 24 óra, 3—6—10 nap, az egyes kísérletek időtartama átlagban 4 hét volt. Az üzemeltetés vasárnap szünetelt. A tartózkodási időnek megfelelő napi szennyvízmennyiséget öt részletben szakaszosan adagoltuk a modellre, (Pl. 10 napos tartózkodási időnél 5X1 litert adagoltunk). A modellre rátáplált és az eltávozó szennyvíz napi átlaga került BOI, oxigénfogyasztás, NH 4, ülepíthető lebegőanyag, pH, szulfid, összes száraz-, szerves- lebegőanyag, oldott szerves és lebegő szervesanyag meghatározásra. Hasonlóan naponta történtek mikroszkópi vizsgálatok mindkét szennyvíz szaprobbiológiai minősítésére és az öntisztítóképesség megállapítására. A vizsgálatokat a dr. Szabó Zoltán vezetésével működő biológiai csoport végezte. A vizsgálatokat a szennyvízszabványban előírtaknak megfelelően végeztük. Felülnézet B efoly om ^ — Metszet Befolyo vlz_ 300 150 S3 1. ábra. Kísérleteinknél felhasznált oldómedence működési vázlata Abb. 1. Funktionsschema des bei unseren Versuchen verwendeten Lösebeckens Kísérleti eredmények A kísérletek bevezetéseként a felhasznált szennyvíz öntisztulását figyeltük. Tapasztalatunk szerint az 0 2 fogyasztás és a BOI s csökkenése alapján megállapított tisztulás mértéke 13 napig nő. Az ekkor elért maximum után az értékek csökkennek, majd 20 nap múlva ismét maximum mutatkozik. Ezt a folyamatot követi úgy a szűrt minták 0 2 fogyasztás és BOI s értékeinek csökkenése, mint az összes, illetve oldott szervesanyag csökkenése. A lejátszódó folyamatok sorrendje: a darabos szennyeződések kiülepedése fokozatosan, méret szerint, majd megindul a kolloid, később az oldatban levő szerves szennyezések lebomlása. Egykamrás oldómedencében végzett kísérleteink közül legjobbnak a 6 és 10 napos tartózkodási idővel végzett kísérletek mutatkoznak. Az 0 2 fogyasztás és BÖIg csökkenése alapján mért határértékek átlaga kis eltéréssel megegyezik, azonban az egyes mintavételeknél mért értékek a 6 napos tartózkodási idő mellett változók. Állandó vízminőséget (azaz kis. vízminőségi ingadozást) csak 10 napos tartózkodási idő eredményezett. Az 1 és 3 napos tartózkodási idő mellett az elért tisztítási hatásfok 53 és 67% az 0 2 fogyasztás is 42; 61% a BOI s csökkenése alapján. Az oldómedencéből eltávozó szennyvíz minőségi ingadozása jóval magasabb, mint a 6 és 10 napos tartózkodási idő mellett tapasztaltak. Imhoff kehelyben ülepíthető lebegőanyagtartalmat egyetlen kísérletnél sem tapasztaltunk, tehát úgy a lebegő szerves, mint a lebegő ásványi anyag az oldómedencében gyakorlatilag teljesen kiülepedik. Az összes száraz és szervesanyagtartalom oldómedencében való visszatartásának mértéke a tartózkodási idővel arányosan emelkedik. Nem tapasztaltuk ezt egyértelműen az oldott szervesanyagtartalom esetében, melynek mennyisége időnként emelkedik. Minden kísérletünknél nő az ammónia tartalom (átlagban 30—40%-kal) és ennek megfelelően emelkedik a pH értéke is. A szulfid-ion tartalom is általában emelkedést mutat. A biológiai megfigyelés szerint a szennyvízben levő szervezetek zöme túlnyomóan poli jellegű (56—87%), de előfordul a, sőt /? jellegű szervezet jelenléte is. A Tk% 15—56 közöttinek adódott. Az egykamrás rendszerben az üledék (fenékiszap) domináns szervezetei anaerob jellegűek. Az uszadékban viszonylag kevés fajszám, de sok egyeddel jelentkezett. Az uszadék aerob jellegű mikroorganizmusokat tartalmaz az m, p, <x m és p zónából. Mind az uszadék, mind az üledék organikus, anorganikus detritust, coccust tartalmazva, pálcika, fonál és telepes, továbbá streptococcus és spirillum baktériumokban egyértelműen és mindig gazdag. Anaerob jellegben, főleg kénbaktériumok színtelen ostorosok és egyéb organizmusok, míg aerob jellegben kénbaktériumok, színtelen ostorosok és csillósokvoltak. A kísérleti időszak alatt végzett vizsgálatok összefoglalt eredményeit, az átlagadatokat és az ingadozások mértékét a legnagyobb és a legkisebb
