Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Dr. Horváth Lajos–dr. Scheuer Gyula: Javaslat a budapesti hévizek védőterületére

Horváth L.—Scheuer Gy.: Hévizek védőterülete Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 5 forróvízként (50°C-nál magasabb) jutnak a felszínre, ül. tárhatók fel. A keveredés nem közvetlenül a felszín közelében, hanem valahol mélyebben történik, azonban a hidegebb, vagy a meleg komponens fokozottabb kitermelésével a felszínre jutó vizek hőfoka és jellege befolyásolható. A Duna vonala, mint erózióbázis vehető figyelembe, ugyanis a Dunában levő szökevényforrások a legmélyebb megcsapolási szintek és a Dunához közel levő forrásoknál a dunavízállás függvényében változnak a forrásokban és kutakban a vízszintek. A Dunától távolodva — a távolodás a mélységre is értendő — a dunavízállás hatása egyre kevésbé érződik. Vízutánpótlódás szempontjából a langyos vizet adó források és kutak helyén a hideg karsztvíz, ül. vízszintváltozás hatása közvetlenebbül észlelhető, míg a meleg és forróvizek vízutánpótlódás szempontjából nem közvetlen függvényei a hideg karsztvízszint (csapadékosság) ingadozásnak. A melegvizek kelet felől a mélyebb szintekből a vízzáró oligocén-korú kőzetek alatt áramlanak felfelé és a meglevő kutak és források hozama aszerint változik, hogy a melegvizet szállító kőzetet, ill. víztartót hány helyen és milyen mértékig csapolják meg. A vízkivétellel okozott depresszióhatások érvényesülnek a különböző meglevő kutaknál. A depressziós tér hatástávolságát a vízutánpótlódási viszonyok határozzák meg. A budapesti hévizeknél az összefüggést csak legfeljebb 1—2 km-es körzetben lehetett kimutatni. A gyógyfürdők léte szempontjából különösen veszélyes az, ha a melegvizeknél közel a hidegmeleg zóna határához a melegvizek fokozottabb kitermelésével előidézett depresszió hatására a hideg komponens, jobban érvényesül és így nem csak vízszint, vízhozamcsökkenés tapasztalható, hanem hőmérsékletcsökkenés is és ezzel együtt a gyógyvíz jelleg a hideg karsztvíz jelleg felé tolódik el. A gyógyfürdők és azok üzemelését biztosító gyógyvizek léte szempontjából tehát kevésbé lehet káros a budai oldalon a hideg karsztvizek kitermelése, mert azok depressziós hatása a gyógy víz-jelleget nem veszélyezteti. Különösen kellemetlen lehet azonban a forróvizek fokozottabb kitermelése, mint pl. a Margitsziget II. kútnál történik, csupán a melegenergia hasznosítása céljából. A melegvíz utánpótlódását számszerűleg ma még meghatározni nem lehet. Pontos értékeket csak rendszeres és folyamatos regisztráló műszerekkel észlelt vízszint, vízhozam és hőmérséklet, valamint vízfogyasztás értékek többéves idősorának feldolgozása alapján lehetne megadni. Az utóbbi évek, évtizedek tapasztalatai azonban a gyógyfürdők léte érdekében óvatosságra intenek. Elsősorban a hőmérsékletcsökkenés miatt a gyógyvízjelleg megvédése érdekében a meleg komponenssel való jobb gazdálkodás, hatékony védőintézkedések, megfelelő ,,védőterület" és védőterületi előírások szükségesek. A gyógyvizek hasznosítása során közegészségügyi szempontból az ivóvízre vonatkozó védőterületi előírások megfelelnek. Hidrológiai és balneológiai szempontból a védőterületnek nem csak területi elhatárolást kell tartalmazni, hanem a kutak és források helyzetétől, műszaki állapotától és a víz felhasználásától függően a kivehető víz mennyiségére, a létesíthető depresszió mértékére, tehát a kút üzemeltetésére vonatkozóan, ül. az üzemi adatok regisztrálására vonatkozóan is kötelező előírásokat kell tenni. A budapesti hévizek közös védőterületének kialakításánál feltétlenül szem előtt tartandók a vizet elsődlegesen hasznosító gyógyfürdők léte és fejlődési igénye. Tehát a védőterületi megkötések nem lehetnek a fejlődés gátjai. Az előírandó védőterület földrajzi határa célszerűen csak eszmei vonal, hisz a hidraulikai esetleges összefüggések a külszíni beépítettségtől teljesen függetlenek. A közegészségügyi előírások is közismerten és jól bevált módon csak eszmei vonalban határozza meg a belső és külső védőterület határát és ugyancsak a fúrt kutak hidrogeológiai védelme is csak eszmei vonalmenti körzetre terjed ki. Mindenkor az illetékes hatóságok joga és kötelessége kell hogy legyen annak elbírálása, hogy újabb hévízfeltárás a kívánt helyen az eszmei védőterület határán kívül, vagy akár belül milyen körülmények között engedélyezhető. A védőterületi előírások tulajdonképpen csak a hatósági döntések megkönnyítését szolgálják és felhívják a figyelmet a védőterületen belüli elővigyázatosságra és a szükséges óvatossági intézkedések előírására. Természetesen a védőterületen kívüli hévízfeltárások esetleges káros hatásának jelentkezésekor épp úgy biztosítandó a meglevő hévizek védelme, csak éppen kicsi a valószínűsége a káros hatás jelentkezésének. Hogy mi tekinthető káros hatásnak, az is a mindenkori helyzetnek megfelelően bírálandó el, mert pl. feltétlenül nem káros hatás az, ha egy fürdő területén a kishozamú, szennyezett vizet adó, vagy könnyen szenynyeződhető források túlfolyó vize lecsökken, vagy elapad, amikor egv esetleg nagyhozamú korszerűen kiképzett új kúttal a régi elavult források hozamának többszörösét megfelelő minőségben biztosítani lehet. Tehát védőterületen belül sem lehet kizárni az esetleges újabb hévízfeltárást, de a szükséges védelmet biztosítani kell. Fentiek figyelembevételével a budapesti gyógyfürdők és azok üzemeltetését, létét és fejlődését biztosító hévizek védelme érdekében közös védőterületi előírásként az alábbiakat javasoljuk: Javaslat 1. A budapesti hévizek, mint karsztvizek, vízföldtanilag egységes medencéből táplálkoznak, tehát hidrogeológiai védelmük egy közös védőterület létesítését indokolja. A védőterület határait a vízutánpótlódási körülmények alapján a feltételezhető hidraulikai káros egymásrahatás figyelembevételével a meglevő hévizet adó eocén, vagy triász rétegeket megcsapoló kutaktól északra, keletre és délre 3 km-re, míg nyugatra a meglevő forrásoktól és kutaktól 1 km-re húzott eszmei vonallal javasoljuk kijelölni. A határ kijelölése szempontjából szélső kutaknak tekintendők: északról: Pünkösdfürdő kút ja keletről: Pünkösdfürdő, Széchenyi-fürdő II. és a Csepeli strand kútja délről: Csepeli strand és Tétényi úti kórház kútja nyugatról: Csillaghegyi strand, Óbudai Árpádforrás és a Tétényi úti kórház kútja.