Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Hegedűs Miklós–dr. Szesztay Károly: Adalékok a hótakaró vízegyenértékének nyilvántartásához

486 Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. Hegedűs M.—Szesztay K.: A hótakaró vízegyenértéke mát a nyilvántartás pontosságának számottevő csökkenése nélkül mintegy felényire lehet csökkenteni. A területi átlagértékek pontossága Az árvízi lefolyás számításával és előrejelzésével kapcsolatos feladatokban általában nem fontos a vízgyűjtőterületet borító hótakaró vízegyenértékének pontos ismerete. Minthogy többnyire tapasztalati összefüggések megállapításáról, vagy alkalmazásáról van szó, elegendő olyan mutatószámokat megállapítani, amelyek a tényleges területi átlagértékekkel megfelelően szoros kapcsolatban vannak. Ahhoz azonban, hogy a mutatószámok megválasztásában támpontul szolgáló ajánlásokat el lehessen készíteni, ismerni kell a mérési információk részletessége és a területi átlagok pontossága közötti kapcsolatot. Kis területekre vonatkozóan ezen a téren is elsősorban a hidrológiai kísérleti területeken végzett részletes területi felmérések eredményeire lehet támaszkodni. A mirhógyolcsi kísérleti területeknek az előzőekben már említett részterületét is magában foglaló 61 km

2-nyi területén az 1963— 64. évi tél néhány jellemző napján egymástól átlagosan 1, 3 km-enként kijelölt 43 mérőhelyen történt vízegyenérték és vastagság mérése. Ilyen mérési sorozatokból kívánjuk megállapítani a hótakaró vastagságának, térfogatsúlyának és vízegyenértékének területi változékonyságát jellemző tájankénti statisztikai törvényszerűségeket. A 8. ábra az egyik vizsgált nap adatai alapján a mérőhelyek egymástóli távolságának (L) és a mért adatok különbségének Av = í (L) (8—a) 6

8 At=í(L) (8—b) kapcsolata által jellemzi a tényezők területi eloszlásának változékonyságát. A (8) szerinti kapcsolatok megállapításához minden mérőhely adatát a területen levő valamennyi többi mérőhelyével egybevetettük, vagyis a számtani haladványok összegképletének megfelelően a 43 mérőhely alapján összesen 903 Li és Aví illetve Li és Ak adatpárt határoztunk meg. A különbség értékeket alkalmasan kiválasztott távolsági osztásközönként csoportosítva és átlagolva kaptuk a 8. ábrán folytonos vonallal húzott kapcsolati vonalakat. Az azonos L távolságokhoz tartozó különbség értékek szóródásának jellemzésére minden osztásközben meghatároztuk a különbség értékek eloszlásának alsó és felső quartilisót is (lásd az ábrán a szaggatott kapcsolati vonalakat). A tanulmány tárgykörében végzett előzetes módszertani vizsgálatok eredményei alapján a következőkben számítási programokat állítunk össze, hogy az országos áttekintéshez szükséges széles körű adatfeldolgozások elektronikus számítógéppel legyenek elvégezhetők. HexoTopbie cooöpaweHHH othochtcjibHO coAepwaHHn BJiarn B CHewHOM noKpoBe Xeeedwui, M.—d-p Cecmau, K. dotcmop mexn. Haytc B CTaTbe flaeTca OTíeT o HeK0T0pbix pe3yjibTaTax Hccjie«0BaHHH, HanpaBjreHHbix Ha C03AaHne mctoaob y^eTa h ii3MepeHH5i Ha ochob3hhh AaHHbix rocyflapcTBeHhoö HaSjuoflaTejibHoií ceni no H3MepeHHio rycTOTbi CHera, pa3BHTiie KOTopoü 6bijio HanaTO b BeHrpHH, c 1960-ro róna. JIjm onpeaejieHHH Bo«Hbix pecypcoB, aKKy.wyjiHpoBaHHblX B CHOKHOM nOKpOBe OÖbllHO npHMeHfleTCH MeTOfl, npH noMomH KOToporo TOJimiiHy CHera H3MepHK>T b HeCKOJIbKHX, a 3KBHBaJieHTH0e KOJIH^eCTBO BOAbI H3MepflI0T TOJlbKO B He.WHOrHX TOHKaX. IlpH Bbl6ope COOTHOIlieHHH AByX BHflOB H3MepHTeJIbHbIX TOieK HaAO OÖpaTHTb BHHMaHHe Ha Ba>KH0CTb rapMOHHH TOHHOCTH AByX H3MepeHHÍÍ. BcjieACTBHe pa3Hbix ycjiOBiiíí h npnöopoB H3MepeHH« b 3aBiicHMoc™ ot oö-be.MHoro Beca TOJimHHa CHera hjih we SKBHBajienTHoe KOjnmecTBO BOAH ii3MepHeTCH TOMHee Apyroro. fljih oöecneMeHHH OAHHai<OBOií tomhocth hywho npoBecTH noBTopHbie n3MepeHHH, noKa3aHHbie Ha puc. 2. 3Han TOHHOCTb H3MepeHHfl TOJimHHbl CHe>KH0r0 nOKpOBa H 3KBHBajieHTH0r0 KOJlHHeCTBa BOAbI MO>KHO yCTaHOBHTB, MTO o6i.EMHBIH Bee CHewHoro noKpoBa B cjiyqae TOJimHHbi, MeHbiue 20 CM ueJiecoo6pa3Ho 3aaaBaTb c ABYMA 3HaKa

.MII (0,01), a npn TOJimHHe, Bbime 20 CM, uenecooöpa3Ho MOiuHOCTb yKa3aTb c TpeMji 3HaKaMH (0,001) (puc. 3). JIJIH CHCTeMaTH^Horo npoAOJibHoro yqeTa (TeppHTOpHajibHoro) xopouian opHemamiíi AAETCN Ha puc. 4, KOTOpbift noKa3biBaeT, HTO norpeuiHocTb TOJIIUHHM 3HaiHTejibHO Sojibuie, ^EM norpeuiHocTb OSIEMHORO Beca. ECJIH paccMaTpnBaeM norpeuiHocTb BO BpeMeHH, TO HHTepecHO OTMeTHTb, MTO (FIAKTHMECKHE H3MeHeHHH np0H30HAyT B nepHOfle H3MeHeHHH TOJILUHHM H OÖIEMHORO Beca. MotKeT ŐblTb, MTO H3-3a yKOpOHeHHH BpeMCHH H3MepeHHH HJIH H3-3a APVI'HX npHHIIH Hy>KH0 yMeHbUIHTb KOjiHMecTBO ToieK b3hthh npo6. fljiH H3yqeHHH pacnpeAeJieHHJI Ha TeppHTOpiIH HJIH npOAOJlbHOH npOnOpUHH Aayx BHAOB H3MepHTejibHbix TOHeK AaeTcn npHMepHoe yKa3aHiie Ha puc. 6. H 7. nocjieAHHH iacTb CTaTbH 3aHHMaeTCH c ii3MeHeHneM xapaKTepucTHK CHewHoro nonpoBa no TeppnTopHH. Erlauterungen zur Evidenzführung des Wassergleiehwerts der Schneedecke Hegedűs, M.—Dr. Szesztay, K. Doktor der Technischen Wissenschaften Die Abhandlung beriehtet über einige Untersuchungsergebnisse bezüglich Ausgestaltung der ungarisehen Messungs- und Evidenzführungs-Methoden aufgrund der Daten des seit 1960 entwickelten LandesNetzes für Sehneedichtemessung. Zur Feststellung des in der Schneedecke gespeicherten Wasservorrats wird meistens eine kombinative Methode angewendet, mit der die Dicke in mehreren und der Wassergleichwert nur in einigen Punkten gemessen wird. Bei der Auswahl der Grösse der zweieríei Messpunkte muss die Genauigkeit der zweieríei Messungen aufeinander abgestimmt werden. Infolge der Gegebenheiten der Geráte und der Mess-Umstande wird, abhangig vom Raumgewicht, entweder die Dicke oder der Wassergleichwert genauer gemessen. Zur Sicherung einer gleichen Genauigkeit, ist die wiederholte Messung laut Abbildung 2 notwendig. In Kenntnis der Messungsgenauigkeit der Schneedecke und des Wassergleiehwerts kann festgestellt werden, dass es zweckmassig ist, das Raumgewicht der Schneedecke im Falle von einer Dicke von weniger als 20 cm auf zwei Dezimalstellen (0,01) genau und über 20 cm auf drei Dezimalstellen (0,001) genau anzugeben. (Abb. 3.) Für die systematische Gebiets-Evidenzführung gibt Abb. 4 eine wertvolle Orientierung, laut der die Streuung der Dicke bedeutend grösser als die des Raumgewichts ist. Was die zeitliche Gestaltung der Streuung anbelangt, ist auffallend, dass die effektíven Anderungen im Zeitraum der Ánderung der Dicke und des Raumgewichts auftreten. Wegen Verkürzung der Messzeit oder wegen anderen Gründen kann die Reduzierung der Anzahl der Probeent.nahmepunkte notwendig werden. Für die Untersuehung des zweekmassigen Verháltnisses der zweieríei Messpunkte derLinie bzw. der Gebietsverteilung entlang, werden in Abb. 6 und 7 Beispiele vorgeführt. Die Abhandlung befasst sich schliesslich mit der gebietsmassigen Veránderlichkeit der Kennziffern der Schneedecke.