Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
11. szám - Hegedűs Miklós–dr. Szesztay Károly: Adalékok a hótakaró vízegyenértékének nyilvántartásához
Hegedűs M.—Szesztay K.: A hótakaró vízegyenértéke Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. 483 mányba eső pontok (v és h koordináta párok) esetében. Semmi esetre sem szabad megadni a harmadik tizedesjegyet az abc vonal alatti tartományba eső pontokat kijelölő v és h értékek esetében. Széles körű rutin használat szempontjából a pontossági vizsgálat eredményei abban összegezhetők, hogy — ha a vastagságmérés pontossága 1 cm, a vízegyenértéké 1 mm — a hótakaró térfogatsúlyát 20 cm-nél kisebb vastagság esetében két jeggyel (0,01 pontossággal), felette pedig három jeggyel (0,001 pontossággal) célszerű meghatározni. Az állomásonkénti hóvízegyenérték értelmezése A levegő hőmérséklete és páratartalma, a térszínre hullott csapadék, a felszín közeli szélviszonyok és több más meteorológiai és hidrológiai tényező esetében a rendszeres területi nyilvántartás azon a feltevésen alapszik, hogy megfelelően kiválasztott észlelési helyek esetében az egyetlen pontban végzett észlelés a tágabb környezetre jellemző értékeket szolgáltat. Ismeretes, hogy ez a feltevés a fenti „hagyományos" tényezők esetében is többkevesebb hibaforrást jelent, amelyeknek módszeres elemzése a kisvízgyűjtőkön lejátszódó hidrológiai folyamatok közelebbi megismerésének egyik fontos előfeltétele. Nyilvánvalóan tarthatatlanná válik az egyetlen mérés (minta) alapján történő nyilvántartás olyan tényezők esetében, amelyeknek eloszlásában igen kis távolságokon belül is jelentékeny eltérések tapasztalhatók. A 4. ábra adatai számszerűen jellemzik azt a jól ismert tényt, hogy a hótakaró vízegyenértéke a tényezőknek ebbe a második csoportjába tartozik. A 4. ábra felső része egy 100 m hosszúságú mérési vonal mentén vett 20 minta átlagértékei alapján mutatja a hótakaró vastagságának és térfogatsúlyának naponkénti változásait. Az ábra alsó részén a december 17-i mérés adataival a 20 mintavétel egyenkénti értékeinek eloszlását látjuk. Hasonló módon megvizsgáltuk a 20 mérési adat eloszlását az ábra felső részén megjelölt 22 további időpontra is, amelyek lehetővé tették avastagság és a térfogatsúly vonalmenti változékonyságát jellemző adatok időbeli alakulásának nyomon követését. Erre a célra minden vizsgált időpontra meghatároztuk az ingadozás teljes értéktartományánaktágasságát (Dvés Dt), ezek viszonylagos értékét (100 Dv: v 0 és 100 Dt: t 0) és a változékonysági tényezőket (Cv és Ct). A fentebbi adatoknak a 4. ábra középső részén feltüntetett idősora azt mutatja, hogy a hótakaró vastagságában általában számottevően nagyobb az adatok szóródása, mint a térfogatsúlyban. A szóródás mértékének időbeli alakulását tekintve szembetűnő, hogy a lényeges változások a vastagság és a térfogatsúly jelentékeny megváltozása időszakában következnek be. Erről nyújt összefoglaló áttekintést az 5. ábra, amelyben a változékonyságot jellemző számértékeket a w és t koordináták szerinti rendszere és az időrend megjelölésével ábrázoltuk. to w i® S•QM IVV' - t r= t 0 Cl' \/T \ Vcf ^— A A 1 ^ v December Január Február Március i— Dv _ ri >v / y CjV ' i' 1 y-J UELanua ouuuuí : fl • • * • • • • • 4 • t •• December 17. • • • • VrDv . fii • • • • * * * ff 's gr/cm 3 Dt 4. ábra. Példa a térfogatsúly és a vastagság vonalmenti változékonyságának időbeli alakulására. ( Máiraszentlászló, 1963—64) Puc. 4. üpuMep na cpopMupoeaHue u3MeHenua oöbeMnozo eeca u moAufUHbi cneea eo epeMenu (MampaceHmtiacAO, 1963—64) Abb. 4. Beispiel für die zeitliche Veránderlichkeit des Raumgewichts und der Dicke der Linie entlang (Mátraszentlászló, 1963—64) A hálózat kiépítésének első éveiben valamennyi állomáson 100 m hosszúságú mérési vonal mentén, végzett 20 vastagsági és 20 térfogatsúly érték alapján számított átlagértéket fogadtuk el a hótakaró vízegyenértékének állomásonkénti értékéül. Ennek a célszerűnél minden bizonnyal több mintát szolgáltató kísérleti időszaknak az alapján kívánjuk megvizsgálni a külföldön kialakult nyilvántartási módszereket és kialakítani a magyarországi adottságoknak megfelelő megoldást. A vastagságot és a vízegyenértéket mérő pontok célszerű aránya Ha az egyes mérési helyek megközelítéséhez szükséges idő lényegesen rövidebb, mint a mérés elvégzéséé, fontossá válik a mérés időtartamának lehető csökkenése. Ennek egyik módja lehet, hogy a pontok egyrészében csak a vastagságot mérik és elhagyják a mintavételt. Felmerülhet a vastagságra és a térfogatsúlyra vonatkozó adatok kombi-