Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
2. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás III. ötéves terve
Dégen 1.: A vízgazdálkodás III. ötéves terve Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. 51 lakosság közműves vízellátottsága az 1960. évi 35%-ról 44%-ra emelkedett. A tervidőszakban 1 millió lakos részére biztosítottunk vízvezetéki vizet. Az újonnan ellátottak fele a városokban, fele a községekben él. A falvak közművesítésének fejlesztési üteme jóval nagyobb volt, mint a városoké. Ez lényeges változást jelent a korábbi időszakhoz képest, és jelentős hozzájárulás a városi és a falusi életviszonyok közötti különbségek csökkentéséhez. 500 000 falusi lakos jutott az 1960—65. közötti években újonnan közműves vízellátáshoz és körülbelül ugyanannyi volt a közműves vízellátásba újonnan bekapcsolt városi lakosok száma is. A falusi vízellátás gyorsütemű fejlődését elősegítette, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapból jelentős eszközöket fordítottak erre a célra, majd az ívóvíztársulatok adtak lendületet a falusi vízművek fejlődésének. Kedvezően befolyásolta ezt az egészséges folyamatot az előregyártott törpevízmű-gépházak alkalmazása és a hidroglobuszok gyártása. A csatornázás fejlődése lényegesen lassúbb volt mint a vízellátásé. A lakosság csatornázással való ellátottságának mértéke 22%-ról csak 24—25 %-ra emelkedett. A II. ötéves tervidőszak első évében fontos szervezeti változás következett be a víz- és csatornaművek üzemeltetésében. Korábban sok száz, kis különálló vízművet üzemeltettek a tanácsok. Ezt a szervezeti széttagoltságot megszüntettük és a tanácsi kezelésben levő víz- és csatornaműveket megyei vagy városi víz- és csatornamű vállalatokban összpontosítottuk. Az így összevont 31 víz- és csatornamű vállalat lényegesen magasabb színvonalon, szakszerűbben és gazdaságosabban oldja meg a városok és községek vízellátásának és csatornázásának műszakilag és gazdaságilag egyaránt bonyolult feladatát, mint a korábbi szervezet. A harmadik ötéves tervidőszakban az OVF, a tanácsi és az ipari vízellátási és csatornázási beruházások együttes volumene 6,7 milliárd forintot tesz ki. Ezen belül a tanácsok a helyi forrásokból származó beruházásokkal együtt 3,2 milliárd forintot fordítanak a víz- és csatornaművek fejlesztésére, ami 400 millió forinttal haladja meg az előző tervidőszak hasonló célú beruházásait. 1970ig 44%-ról 53—55%-ra növekszik a lakosság vízvezetéki ellátottsága. A városi közművesítés fejlődési üteme lassúbb lesz — 80%-ról csak 84%-ra növekszik — a falu közművesítése ugyanakkor 16—18%-ról 26—28%-ra nő. Az ország egyes területeinek közműellátottsága nagyon eltérő. A közműellátottság területi aránytalanságainak csökkentését is előirányoztuk a következő tervidőszakban (2. ábra). Az előző tervidőszakban a városi vízművek víztermelési kapacitása napi 500 000 m 3-rel növekedett. Ez a nagymértékű fejlődés lehetővé teszi, hogy bár az 1966—70 közötti években a víztermelési kapacitás kisebb mértékben — napi 200—250 000 m : !-rel — növekszik, a városokban jelentkező vízigények általában kielégíthetők lesznek, A lakosság csatornázással való ellátottságának mértéke 24—25 %-ról 28%-ra növekszik. 7. ábra. A vízellátás és csatornázás fejlődésének néhány mutatója Puc. 1. HeKomopbie noKa3amem pa3eumun eodocHaőJKenuH u KanaAU3anuu Fig. 1. Main index numbers reflecting the development of water supply and sewerage A fejlesztés egyik alapvető célja, hogy a vízművek által szolgáltatott értékes, ivóvízminőségű víz mind nagyobb mértékben a lakosság szükségletét elégítse ki és megszűnjék a jelenlegi, helytelen gyakorlat, amikor az ipar, sokszor indokolatlanul a közületi vízművek termelésének jelentős részét elvonja. Ezért korlátozzuk az ipari vízhasználatokat, lényegesen emeljük a közművektől igénybevett ipari víz díját, a városi vízművek tehermentesítésére önálló ipari vízműveket létesítünk, mint amilyen a győri és a dél-budai ipari vízmű. A már épülő borsodi, nógrádi, mátrai és balatoni regionális vízművek mellett újabb művek építését kezdjük meg Tata—Tatabánya térségében a bányavizek felhasználásával, és a pécsi medencében. A pécsi térség vízellátását előreláthatóan a Karasica patakon építendő tárolóból történő vízkivétellel oldjuk meg. A műszaki fejlesztés terve a vízzel való takarékosság érdekében a hálózati karbantartás, ellenőrzés, műszerezettség fokozását, a javító, karbantartó hálózat mozgékonyságának növelését, a hírközlés meggyorsítását, továbbá a víztermelő telepek automatizálásának növelését irányozza elő. A felszín alatti vízkészlet feltárására irányuló kutatásokat tervszerűen folytatjuk. 50 kutatófúrást létesítünk 300—500 m mélységre azokon a hidrogeológiai tájegységeken, ahol a feltártság még nem kellő mértékű. A geotermikus energia kutatására, a hévizet tartalmazó nagyobb mélységű víztartó rétegek megismerésére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal együttműködve 45—50 db. 1500—2500 m mélységű fúrást létesítünk. Erre a
