Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Radics Imréné: A detergensek alkalmazásának hatása a szennyvíztisztításra és az elővízbefogadókra

466 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Radics I.-né: A detergensek hatása ték a biológiailag nehezen lebontódó detergensek felhasználásának korlátozását, illetőleg a hazai szintetikus mosószeripar biológiailag lebontható anyagra való felépítését. Különösen vonatkozik ez a nehezen lebomló tetrapropilenbenzolszulfonát felhasználásra, amelyet import útján biztosítunk. Feltétlenül arra kell törekedni, hogy ezt a befogadóink szempontjából rendkívül veszélyes detergens fajtát a szintetikus mosószergyártásból kivonjuk. Fentieken kívül kb. évente 1000 t-ra tehető etilenoxid és egyéb nehezen lebontható felületaktív anyag az, amit különböző kozmetikai és egyéb mosócikkek gyártásánál felhasználnak. Magyarországon 1965. január 21-ével kezdődött a felszíni vizek detergens tartalmának rendszeres vizsgálata a VITUKI-ban. Az eddigi vizsgálati eredmények 146 vízvizsgálat esetében 0,02 mg/l detergens szennyeződésnél kisebb, 104 esetben 1 mg/l-nél kisebb és 25 esetben 2,5 mg/l szenvnyeződésnél kisebb eredményt mutattak. A VITUKI-ban végzett mérések és többéves tapasztalatok alapján megállapítható, hogy hazai viszonylatban a szennyvizek jelenleg általában 0—20 mg/l anionaktív detergens szennyződést tartalmaznak. Elsősorban a háztartásokból elfolyó szennyvizek detergens tartalma veszélyes. A városi szennyvizek átlagos szennyeződése 10—20 mg/l. Jelenleg a „detergens probléma" hazánkban még nem általános. Egyes esetekben azonban — bőrgyárak, textilgyárak, mosodák, stb. — a detergensek jelenlétének következtében jelentkező szennyvíztisztítási nehézségek már tapasztalhatók. Éppen ezért e szennyeződés fokozott ellenőrzése, illetőleg a súlyosabb károk megelőzése érdekében a vízügyi igazgatóságok vízminőségi laboratóriumai 1967. január 1-től a felszíni vizekben rendszeresen vizsgálják az anionaktív detergesenk mennyiségét is. Általában a detergensek szennyvízproblémái abban különböznek a többi szennyező anyagokétól, hogy azokat nem közvetlenül a termékeket előállító üzemek, hanem a felhasználók juttatják az élővízfolyásokba. Mivel a felhasználók kb. 50%-át a háztartások képezik, az élővizek detergensektől való védelmét a gyártásnál kell szorgalmazni, mert későbbiekben nehezen akadályozható meg, hogy a szennyező anyag a házi szennyvízzel a befogadókba ne jusson. Különösen vonatkozik ez olyan településekre, ahol még központi szennyvíztisztítással nem lehet számolni, viszont mosószerek ezeken a helyeken is nagy mennyiségben kerülnek a szennyvízbe. Ezenkívül a talaj és kisebb vízfolyások elszennyeződésének problémáját sem lehet elhanyagolni. Törekednünk kell tehát arra, hogy a műszakilag helyes és gazdaságos tisztítási technológiák kidolgozás^ mellett — a biológiailag 80%-ban lebontható mosószerek gyártását, ill. importálását fejlesszük. A 80%-os lebonthatóság mellett azonban szem előtt kell tartani, hogy a detergens a befogadóra toxikus hatást nem gyakorolhat. A VITUKI-ban már több éve folynak kutatások a hazailag alkalmazott detergensek szennyvíztisztítási technológiákra, illetőleg élővíz befogadók öntisztulási folyamataira, biológiai életére gyakorolt hatásával kapcsolatban. A ma még hazánkban nem súlyos detergens probléma a jövőben csak az OVF, az Egészségügyi Minisztérium, az 0. T. és a NIM szoros együttműködésével oldható meg. A biológiailag nehezen lebontható detergensek forgalombahozatalának fentiekben javasolt korlátozását a tisztítási technológiákban bekövetkező nehézségek — és az élővíz befogadókra gyakorolt káros hatásokkal járó gazdasági követelmények népgazdasági szintű súlyozásával kell szabályozni. Mosószerek és a vizek szennyeződése C. KOETLAND* A szerző német nyelvű előadásában részletesen tárgyalta a mosószerek és a vizek szennyeződése közötti összefüggéseket. Megemlítette, hogy a szintetikus mosószerek elsősorban azért terjedtek el olyan rohamosan, mert felhasznált mennyiségük a víz keménységétől független. A víz keménységéhez viszonyítva szappanból aránytalanul nagyobb mennyiségeket kell felhasználni, mint a könnyebben kezelhető szintetikus mosószerekből. A szerző továbbiakban megemlíti, hogy a nagymértékű elterjedés következtében a szintetikus mosószerek különösen Angliában jelentettek gondot, mert a szennyvíztisztító telepeket és a befogadókban jelentkező habképződés mind a víztisztító, mind a szennyvíztisztító telepek működését károsan befolyásolta. Ezért Angliában már * Az amszterdami Shell kutató laboratórium tud. főmű nkatársa. 1953-ban külön bizottság, a vezetőjéről elnevezett Jephcott Gommitee alakult a kérdés tudományos tanulmányozására és ez a bizottság továbbiakban mint a Szintetikus Detergensek Állandó Műszaki Bizottsága név alatt működött. Kísérleteik a biológiai lebonthatóság megfelelő megállapítására is irányultak és jelenleg többféle vizsgálati metodikát alkalmaznak. A nem iogen mosószerek vizsgálata Miss Patterson által kidolgozott vékonyrétegkromatográfia alkalmazása által látszik a legmegbízhatóbbnak. Annak a megállapítására, hogy a különböző összetételű mosószerek alkalmazása után milyen hatás várható a befogadókban és a szennyvíztisztító telepeken, különbséget kell tenni az alkalmazható testek között. A mosószer vegyi összetétele és biológiai lebonthatósága közötti összefüggések ismertetése után az előadó utalt arra, hogy az amszterdami laboratórium kiterjedt kutató munkája alapján az