Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővízigény megállapításának problémái
460 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Petrasovits I.: Az öntözővízigény ET V havi evapotranspirációs vízmennyiség, (mm), t havi középhőmérsékleti érték, lg relatív radiációs energia, amely az alábbi képlet szerint számítható: Ig=Ig A 10,18 + 0,62 lg A radiációs energia 1 cm 2 felületre havonként „cal" értékben. (Ez akkor jutna a föld felületére, ha a légkör nem lenne.) H a földrajzilag lehetséges napsugárzás havi időtartama (óra), h tényleges napsugárzás órákban, (tehát ~ = viszonylagos irradiáeió, amelynek értéke mindig kisebb 1-nél). Mint említettük az így kapott értékeknél Turr, még nem vette figyelembe a Blaney—Criddle által már alkalmazott növényállomány hatást, — a ,,k"'—tényezőt. Mi azért szükségesnek véltük a Turc alapképletét is a ,,k" tényezővel javítani. Ennek viszonylagos értékét, tehát a növényzetnek az ET nagyságára gyakorolt hatását azonosnak vettük Blaney—Criddle-vel. Abszolút nagysága ennek megfelelően 1—1,3 között helyezkedik el (búza: 1,25, kukorica: 1,25, cukorrépa: 1,08). E számításoknál felhasznált meteorológiai, észlelési helyi adatokat az Országos Meteorológiai Intézet hivatalos kiadványaiból [16], az egyéb adatokat pedig vonatkozó forrásmunkákból merítettük [18]. 11. A módszer alkalmazása Az ismertetett elvek és módszer alapján az (5) egyenlet megoldásával konkrét számításokat végeztünk, Gödöllő és Debrecen éghajlati tájaira, őszibúza, kukorica, cukkorrépa növényekkel, — a három: laza-, közép kötött és kötött talaj kategóriákra. Ehhez az 1951—1964. évi meteorológiai adatsorokat használtuk fel: a csapadék, hőmérséklet közép és napfénytartam havi értékeit. A kapott végső eredményeket a 2—7. táblázatban foglaltuk össze. Megadtuk az öntözővízigény átlagos nagyságát, a 25—50- és 75%-os gyakorisági értékeit. A táblázatban feltüntettük az evapotranspiráció számításának két eltérő módszeréből következő öntözővízigény-különbségeket is. A 2. táblázat a cukorrépa öntözővízigényére vonatkozóan Gödöllő térségében az átlagos öntözővízigénvt a talajnemtől függően 147—251 mm-ben, illetve 166—265 mm-ben adja meg. Négy évenként azonban 211 -321, illetve 230—325 mm-nél nagyobb öntöző vízigényre i,s lehet számítani. Debrecen éghajlati viszonyai között — mint azt a 3. táblázat tartalmazza — a cukorrépa átlagos öntözővízigénye 190—293 mm, illetve 223—323 milliméter között mozog a talaj víztároló képességétől függően. Ezek mintegy 40 mm-el nagyobbak, mint gödöllői viszonyok között. Az évek 25%-ában jelentkező aszályos években azonban 270—346 mm, illetve 280—380 mmnél nagyobb öntözővízigény is jelentkezhet. A 4. és 5. táblázat a kukorica öntözővízigényére vonatkozó végső eredményeket mutatja. Gödöllői viszonyok között annak átlagos értéke 189— 290 mm, illetve 269—369 mm között helyezkedik el, ugyanezen értékek Debrecenre vonatkoztatva 220—339 mm, illetve 318—418 mm között változhatnak. A 25%-os gyakoriságú aszályos években azonban az öntözővízigény Gödöllőn 244- -369, illetve 308—412 mm fölött valószínűsíthető. Végül az őszi búzára vonatkozó öntözővízigény értékeket a 6. és 7. táblázatban foglaltuk össze. Ezek szerint az őszi búza átlagos öntözővízigénye Gödöllő térségében 11—78 mm, illetve 23—113 mm-t tehet ki. Ugyanezek az értékek debreceni viszonyok között 24—109 mm, illetve 42- 138 mm-t érhetnek el. Érdekes, hogy az aszályos éveknek tekinthető 25%-os gyakoriságú értékek Gödöllőn 0— 116 mm, illetve 49—150 mm, Debrecenben pedig 51—176 mm, illetve 76—176 mm közötti értékkel valószínűsíthetők. A módszer alkalmazásával végzett konkrét számítások eredményeiből levonható egyik legfontosabb megállapításunk, hogy a két különböző módszerű ET számítás az őszi búza és cukorrépa esetében gyakorlatilag közel azonos öntözővízigény értékekhez vezetett. A kukorica esetében azonban már nagyobb eltérést — az átlag esetében kb. 25%-ot — mutatnak. IRODALOM [1] Alpot'jey, Sz. M. (1964): A cukorrépa öntözésének számítása és korrigálása a levegő páratartalmának hiánya szerint. Öntözéses Gazdálkodás. Szarvas. 2. 91—106. [2] Antal E. (1965): Öntözés és meteorológia. Időjárás. 69. 248—257. [3] Bierhuizen, -7. F.—Slatyev, R. O. (1964): Photosynthesis and transpiration under controlled environmental conditions Technical Bulletin 36. Institute for Laud and Water Management Research Wageningen. [4] Bouchel, K, ./. (1961): Signification et portréé agronomi(iue de l'evapotranspiration potentielle. Ann. Agr. V. I. [5] Briggs, L. J.—Shantz, H. L. (1912): The wilting coefficient and its indirect detennination. Bot. Agr. 53. [6] Gselőtei L. (1965): Az öntözés rendszerének tényezői a zöldségnövényeknél. Gödöllő. Doktori értekezés. [7] Damagnez, .1. (1964): Hydrologie superficielle. Mamiserit. [8] Deli M. (1964): Az öntözés néhány vízháztartási kérdése külföldi kutatások tükrében. Budapest, ÉKME Tud. Közlemény. X. 4. [9] Fekete—Hargittai—Zsoldos (1964): Talajtan és agrokémia. Mezőgazd. Kiadó, Bp. [10] Frank M.—Hank O. (1949): Kísérletek egyes gazdasági növények dinamikai vízigényének megállapítására. Agrártudomány. Budapest. 8. 374—379. [1 1] Frank M.—Hank O. (1950): Újabb adatok néhány gazdasági növény vízfogyasztásához. Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet Evkönyve. Szarvas. [12] Hallaire, M. (1961): Irrigation et utalisation des reserves naturelles. Ann. Agr. 12. 1. [13] Kreybig L. (1956): Az agrotechnika tényezői ós irányelvei. Akadémiai Kiadó, Budapest.
