Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Mamdouh Shakin: Talajcsövezés vékony vízvezető rétegekben

454 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Shahin M.: Talajcsövezés 0,50 ^0,70 t 0,90 % 1,10 1,30 1,50 a, -S I I \ , 1 . tszlelt leszívás ^ (18) egyenlet / / // // // // It Jlren 16,90 16,70 t. 16,30 ss Is S 16,10 15,90Esz/e/r leszívás (le)eaueníet y / / ' / / ML Tok GJEGY ijfeíszín 7FS: magas sága: 11 100 r )Dren 1 Távolság [m] A 10 12 14 16 18 20 22 24 25 Távolság [m] 10/a, b. ábra. Leszívási görbe az egymástól 20 ill. 50 m távolságban elhelyezett talajcsövek között (12/b) vizsgálat, Kafr Khidr-i Kísérleti Állomás, Közmunkák Minisztériuma, EAK, illetve a Kairói Egyetem Kísérleti Telepe. Giza. EAK B) A mélység és a vízhozam közötti összefüggés Kirkham (1949) vizsgálatokat végzett a vízzáró rétegig terjedő mélységnek a talajcsőben végbemenő áramlásra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A dréncső optimális mélységére az alábbi összefüggést állapította meg: ln[tg 71(2(1 — r)/4 Ji\jctg Ttr/4 h) = = (7ilh)(t + d — r)lsin 2n (2d — r)\4h, (19) ahol d = az alagcső középvonaláig terjedő mélység; r = az alagcső sugara; h = a vízzáró réteg fölötti talaj vastagsága, és t — & talajfelszín feletti víz mélysége. Kirkhqm már régebben (1940) vizsgálta ezt a kérdést homokmodellen (11. ábra). Az ábrából látható, hogy 6 láb vastagságú talajrétegnél, az áramlás maximuma 4,5 láb dréncső-mélységnek felel meg. Az elméleti számítások azt is kimutatták, hogy a 3 láb mélységben elhelyezett dréncső körülbelül annyi vizet tud elvezetni, mint a vízzáró réteg fölött 6 láb magasságban elhelyezkedő. Az előzőek során már beszámoltunk arról a kísérletsorozatról, amelyet Zeller (1954) végzett nyílt árkos és drén rendszerrel. A kísérletek alapján kapott mélység-vízhozam összefüggést a 12. ábra szemlélteti dréncsőrendszer esetére. Zeller kísérleti feltételei azonban nem alkalmazhatók a tanulmányunkban tárgyalt esetre. Először is a y modellban előállított -parány, ami kb. 0,58, túlságosan nagy, úgy hogy a talajréteg, amelyben az áramlás végbemegy, nem tekinthető elég vékony rétegnek. Másodszor, az áramlás párhuzamos és vízszintes az áramvonal kezdetén, majd fokozatosan elhajlik a dréncső közelében. A mi esetünkben viszont az áramvonalak függőlegesek és párhuzamosak lóvén, radiálisan lépnek a dréncsőbe (5. ábra). Ezek az okok bizonytalanná teszik a (15a) egyenlet alkalmazását a Zeller által vizsgált áramlás esetére. A méréssel meghatározott ós számított görbék mindemelq lett azt mutatják, hogy a D és -^-közötti összefüggés azonos irányzatú (12. ábra). A (15a) egyenlet további vizsgálata azt mutatja, hogy amikor a vízzáró réteg túlságos vékonysága miatt a dréncsöveket igen közel kell elhelyezni, a dréncső r rugarának nagysága okvet1.2 1.0 •í^.í / / Irén átméri=1/2ft vízzáró réteg 6 ft mélységben / / MEEJEEYIES(1ft =30,54 cm) / 0 1 2 3 4 5 6 Drén mélység, d [ft] 11. ábra. A talajcsőben végbemenő áramlás változása a talajcső mélyéségének függvényében tömör talaj fölött fekvő homogén talajrétegben Kirkham után, 1940 lenül hatással van a fajlagos vízhozam alakulására. Ennek a megállapításnak az érvényessége az alábbi példával szemléltethető: Legyen y—1,5 m, 1= 9,5 m, D= 0,20 m, és r = = 0,05 m 35 30 25• 1=

115 10 O V \ \ (15)egi lenlet \ \ ZELLEl \ ? j \ / 0 .04 .08 .12 .16 .20 .24 .28 .32 .36 .40 12. ábra. A ,,D" értékének változása q/k függvényében, modellkísérletek alapján és a (15a) egyenletből számítva