Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Mamdouh Shakin: Talajcsövezés vékony vízvezető rétegekben
452 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Shahin M.: Talajcsövezés Annak a feltételnek bevezetésével, hogy a szabad vízszint bármely pontján légköri nyomás van, megállapítható, hogy m nk ln . y . nx ch n ~ + sin —j— | c h^(D + r)J(12) A 6. ábrából látható, hogy r\ ma x = H, y = (D + r + H), és x = -. Emiek a határfeltételnek az alkal2 mazásával a (12)-es egyenletre az alábbi kifejezést kapjuk: m ti k ln jch^(7) + r + #)J + l {ch -í-(2>+r)}1 (13) mA teljesen telített alagcsőre vonatkozólag £ 2 és Q — lql A (14b) egyenletben Q az elvezetett víz mennyisége a dréncső egységnyi hosszára és q az egységnyi területről elvezetett víz mennyisége. A (13) és (14) egyenletből (14a) (14b) ixkH ql = ln {chy (Z) + r + #)J + 1 {chy (Z) + r)j-l (15) A dréncsövek távolságának könnyebb meghatározhatósága céljából a (15) egyenlet alapján, a 7. ábrán bemutatott görbesereget úgy raktuk fel, hogy szemléltesse a [D + r\ , ( nkH\ .. közötti osszel es ql ) függést a a= + 7 +értékekre, amelvek 1 és 7 i D+r ) között változnak. A dréncsövek közötti távolságot azonban még mindig a fokozatos közelítés módszerével kell meghatározni. (D + r\ Az l értéket tetszőlegesen kell felvenni al—^—l-ből és a megfelelő a görbéből, és így megkaphatjuk a diagram alapján al——I értéket. Ebből az értékből l számítható és összehasonlítható a felvett távolsággal. Ha a két érték között eltérés van, újabb l távolságot kell felvenni, amíg meg nem egyezik a grafikus úton megállapított értékkel. Talajfelszín Y • : m X -q : •y Szaboá i/i,.á'/ . kt; r; H • ; . r A/2 ± L_ ...^JzK D t/2 • : y U2 / ; D 21 — /SSS/Sss////// 77S7S/7S7. u. • / Vízzáró réteg 6. ábra. A (15) egyenlet levezetésénél alkalmazott jelölések 1.0 2.0 7. ábra. A dréntávolság meghatározása Minden egyes a görbének jellemző vonása, hogy egy Í^^H értékre egv vagv több í—lérték \ ql ) { I ) lehetséges. Ez azt mutatja, hogy a dréncsövek egymástól mért távolsága mélységgel növekszik, vagyis a (D + r) csökkenésével a dréncsőelhelyezés bizonyos szintjéig, amelynél az optimális távolságról beszélhetünk. Ez alatt a szint alatt a talajcsövek egymás közötti távolsága úgy csökken, ahogy a csövek megközelítik a vízzáró réteget. Ez a következtetés más úton is levezethető, mégpedig úgy, hogy állandó távolságot tételezünk fel a dréncsövek között a különböző mélységek esetére. A q fajlagos vízhozam a (D + r) csökkensével nő addig a szintig, ahol az optimális értéke fellép. Ez alatt a szint alatt a q értéke csökken, ahogy a vízzáró határréteghez közeledünk. A (15) egyenlet tagjainak átrendezésével kapjuk, hogy q _ n H 1 T l ln í cl,„-fj + l (15a) jchy(Z) + r)}amelyben y=(D + r + H). Az utóbbi kifejezés segítségével lehetőség nvíH . D + r . H , q ... .. —, valamint a -es — közötti osszelik a — és l l v függés ábrázolására az-y-különböző értékeire. A 8. I H l ábra a— dimenziónélküli mennyiséget szemlélteti l q _ y — függvényében, az —0,1Jc 1/ 0,5 között változó éri tékeire. Az ábrából látható, hogy minden egyes görbére vonatkozólag van egy optimális —érték, amelynél a legnagyobb fajlagos vízhozamot érjük
