Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Mamdouh Shakin: Talajcsövezés vékony vízvezető rétegekben

Shchir. M.: Talajcsövezés Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 449 2. ábra. A talajvíztározók típusai és a talajrétegződés a Nílus-Deltában • MÉRTÉK X'X r-. 0 40 80 Km áramláson kívül hosszanti irányban is van felszínalatti áramlás, Felső-Egyiptom irányából AlsóEgyiptom (vagyis a Földközi tenger) felé. f) A talajvíz elvezetésére még nem történtek kielégítő és gyors intézkedések. Ennek a nehéz helyzetnek az orvoslását a nvíltfelszínű belvízgyüjtő főcsatornák létesítése segítette elő. Ezt a munkát 1930 körül fejezték be. Az alsó-egyiptomi fő belvízcsatornákat nagv szivattyútelepekkel látták el a belvizeknek az északi tavakba vagy a tengerbe emelésére. Felső-Egviptomban a völgy olyan alacsonyan fekszik a szomszédos sivatagi síksághoz képest és annyira távol van a tengertől, hogy itt az előzőhöz hasonló vízelvezetés nem valósítható meg. Az egyetlen vízelvezetési lehetőség maga a Nílus folyó és főbb csatornái. A nehéz munka ellenére, amely kétségtelenül valamivel jobb feltételeket teremtett a mezőgazdasági művelés számára, főleg a Delta-terület északi részén, a belvízgyűjtő fő- és mellékcsatornák hatása annyira szűkre korlátozott, hogy mezőgazdasági belvízelvezetés eredményességéről alig beszélhetünk. Az 1938-tól 1942-ig terjedő időszakban nyíltfelszínű csurgalékvíz-csatornákat létesítettek kb. 4000 feddan nagyságú mezőgazdasági területen. Az ilyen típusú csatornák a víztelenítendő terület mintegy 10—15%-át foglalják el. Ezek azonban állandó karbantartást, valamint gyomirtást igényelnek. Ezért kőagyag dréncsövek lefektetését is elhatározták. Az utóbbi húsz év alatt az ilyen módon ellátott terület mindössze 60 000 feddannyi. A kétféle elvezetőrendszerrel ellátott területeket a 4. ábra mutatja. Jelenleg az a törekvés, hogy nagy területeket lássanak el kőagyag dréncső hálózattal. ^ 50t 100-\ § 150| £ 150 :ooE3 homokos/er/s 350 Homtsmcs ÉS) mértéi(•• 1—1—1—1 1 0 30 SOkm d) A Níluson létesített duzzasztómű és szabályozómű elég magasan tartja a vízszinteket ahhoz, hogy a csatornák a tavaszi és nyári időszak alatt vízzel legyenek ellátva, és így kialakulnak az ún. „tócsásodások". Az ilyen stagnáló vizek meglehetősen nagy területeket borítanak el és növelik a szivárgási vízmennyiségeket. e) A Nílusból és ágaiból jövő keresztirányú 3. ábra. A vízszint állandóan emelkedő görbe (Kairó közelében végzett mérések alapján) FÖLDKÖZI TBNÖER X... f^i Fcisé FesTÍrmTüKRú vuvnerö Rtns -.'ín— * vizvemüRém,/ötöm„„,„»„,.„ . Esrcm vastiwbIi kontúr vona la FÖLDKÖZI TENGER 4. ábra. Talajcsövezéssel ellátott területek A Isó-E gyiptomban 1. Eddigi kutatási eredmények A vékony vízáteresztő rétegekben végbemenő vízmozgás kérdését Kirkham kísérletileg vizsgálta, majd hidrodinamikai alapokon elemezte (1940, 1949). Mindkét munkából ugyanarra a következtetésrejutott a maximális vízelvezetést biztosító talajcsőelhelyezésre vonatkozólag. Ezek az eredmények azonban sajnos csak mocsaras és vízzel telített talajokra alkalmazhatók.