Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Dr. Kovács György: A szivárgók környezetében kialakuló nem permanens vízmozgás jellemzőinek gyakorlati meghatározása
440 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Kovács Gy.: Nem permanens vízmozgás hatjuk az összetartozó s m és t 0 értékekhez az alkalmazni szükséges szivattyúkapacitás meghatározása érdekében az egyoldalról egységnyi széles sávon beáramló vízhozamot: Qn £ — Sm ^' mkn 0 (39) 1 fmk K-5T'o. s(x)t=t 0=s me (40) Ez a felszíngörbe azonban — ha állandó depresszióval indítjuk és folytatjuk le a megcsapolást — a t = tj2 időpontban kialakul. A kétféle rendszer illesztésekor a felszíngörbe folyamatos változását tehát csak akkor biztosíthatjuk, ha a második — állandó leszívási szinttel jellemzett — folyamatot olyan időkoordináta szerint vizsgáljuk, amelynek origója az eredeti rendszer t — t 0l2 értékére illeszkedik: r = t2 (41) Ennek megfelelően tehát a vízhozam, az x = 0 helyre jellemző leszívás és a depressziós görbe egyenlete a következő összefüggésekből számítható: ha t < t 0 (a vízhozam állandó) const; : Sm (42) 1/rnktp l -ift ' n I ; ;t)=Sm y — e s(x; ha £ > í 0 (a leszívás állandó) Q o — Sm f mkn 0 21 °[t 0~ 2) = const.; s(z; t) = s me 1 / mkto . t u I' —0 2 (r~ •)• (43) •0,5 f-1,0 X A szivattyúzás kezdetétől a t 0 időpontig tehát azonos Q m ax hozamot véve ki a réteg egységnyi széles sávjából a szivárgó egyik oldalán, a szint az x = 0 szelvényben a kívánt s m értékkel süllyed és a depressziósgörbe egyenlete a következő lesz: 0,51,0 1,5 A; Sm \ V\ 'V 1 \ \ ,^íeszm \ \ N feltét s a c, határit szerint 7-1,0 Lo i-t,5 to \ \ \ " \ \ Változat ^^leszt'vásfo) S— JfíwSxÉj 'hozam leszívás \ \ \ Vízhozam válton feltétel szerint / / / / / / >ac,hafarAllondáhozan szinti leszívási sza á és állandó koszok összetétele -rí 7-2,0 Amint a (42) és (43) képletcsoportok összevetése mutatja az egymásnak megfelelő értékek a két egyenletből meghatározva a t = t 0 időben azonossá válnak, tehát a két különböző határfeltétellel számított rendszer így valóban illeszthető. Az 5. ábrán grafikusan is bemutatjuk a jellemzők változását. A görbék összevetése a c) pontban leírt eljárással 5. ábra. A leszívás és a vízhozam változása, ha a folyamatos üzemet állandó hozamú és állandó szintű leszívási szakaszokból összetetten vizsgáljuk Abb. 5. Veránderlichkeit der Absenkung und der Abflussmenge, wenn wir den kontinuierlichen Betrieb als aus Strecken mit. konstanter Abflussmenge und Absenkung zusamenngesetzt untersuchen Fig. 5. Variations of drawdown and discharge for the case of continuous operation consisting of periods of constant discharge and of withdrawal to constant drawdown lerel meghatározott eredményekkel,amelyeket az 5. ábrán is feltüntettünk szaggatott vonallal, azt mutatja, hogy a gyakorlatban ennek az egyszerűbb eljárásnak az alkalmazása megengedhető. 4. összefoglalás Ha szabadfelszínű talaj víztérből vizet veszünk ki, vagy a réteget tápláljuk, a beavatkozás fokozatosan halad előre és a réteg tárolt készletét csökkenti, vagy felhalmozódást okoz. Az ilyen szivárgást tehát nem permanens mozgásként kell jellemeznünk számításainkban. Minden nem permanens vízmozgás jellemzésének alapja a kontimitási egyenlet, amely a vízhozamnak az áramlás irányában tapasztalható megváltozását teszi egyenlővé a tározott készletnek időben történő változásával. Ezt összevetve a szabadfelszínű vízmozgásra — a Dttrcy-féle összefüggés figyelembevételével — felírt mozgásegyenlettel, a Boussinesqu-féle differenciálegyenletet kapjuk meg. Ennek az egységnél magasabb fokú alapegyenletnek a megoldása érdekében a korábbi eljárások a differenciálegyenletet linearizálják. Ennek lényege a különböző megoldásokban általában megegyező. A vízszintes áramlás leírásakor a változó vízmélységet valamilyen módon meghatározott közepes mélységgel helyettesítik és elhanyagolják a vízmélység időbeli változását is. Minthogy ezt a közelítést a már felírt alapegyenletbe helyettesítik, végeredményül olyan bonyolult kifejezéshez jutnak, amelyenek alkalmazása a gyakorlatban nem terjedt el és amelyben a közelítések fizikai alapja sem mérlegelhető már. Megkereshetjük azonban azt a természetben is előforduló szivárgási teret, amelyet a linearizálás érdekében alkalmazott és az előzőekben ismertetett közelítés szabatosan jellemez. Ez a felülről félig áteresztő réteggel takart szivárgási tér. Ha
