Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

9. szám - Dr. Hankó Zoltán: A nagymarosi vízlépcső kismintakísérlete. II. Az építési körülzárás vizsgálata

392 Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. Hankó Z.: A nagymarosi vízlépcső lás rögzítésére a sebesség értékével arányos ábrát fényképeztünk a felvételekre. Ezekből megállapíható, hogy a duzzasztott felvízben a' sebességeloszlás egyenletes. Az alvízi oldalon még a NAGYMAROS-i szelvény környékén is befolyásolja a sebességeloszlást a körülzárás. A másik fajta sebességmérést Pitot-csővel végeztük a műtárgy tengelyében, felvizen a V.0.27 = 1698 fkm szelvényben és az alvízen a ,.nagymarosi állandó mérési szelvénv"-ben. A mérési eredmények alapján szerkesztettük a 8. ábrát. Az észlelési adatok felhasználásával a 3. táblázatban foglaltuk össze a hajózás felső határát jelentő 6000 m

3/s vízhozam esetére a jellemző szelvények sebességértékét. A táblázat adataiból megállapítható, hogy a hajózás szempontjából maximum 4 m/s sebességgel kell számolni. A vízfelszín alakulásának, a körülzárás duzzasztásának vizsgálatára a jellemző szelvények vízállásának változását dolgoztuk fel. A körülzárás alvízi szelvényeként elfogadhatjuk az 1696 fkm szelvényt, míg a felvízszint jellemző adatait az 1697 fkm szelvényre vonatkozóan foglaltuk össze. A 9. ábrán Győrlce Olivér feldolgozási módszere szerint ábrázoltuk a vizsgált jellemző szelvények és a Nagymarosi Vízmérce szelvénye közötti vízszintkülönbséget — A — a nagymarosi vízállás — h — függvényében. Az 1 jelű görbe a beépítés nélküli eredeti állapotban adja meg az 1696 fkm alvizi szelvényre az összefüggést a természetben végzett észlelések alapján tetőző mozgásra vonatkozóan. Az 1697 fkm felvizi szelvényre vonatkozó A = í(h) függvényt meghatároztuk, mind a ,,02", mind a ,,09" változat esetében. A görbéket tetőző mozgásra vonatkozó, modellbeli észlelések alapján szerkesztettük. A 2 jelű görbe a ,,02" változatra, a 3 jelű görbe a ,,09" változatra vonatkozik. A felvízre vonatkozó görbéket azzal a feltétellel határoztuk meg, hogy a 10% valószínűségű árvizet meghaladó árvizek esetében is 106,8 m A.f. a körülzárás koronamagassága, vagyis az elbontható kőtöltést nem bontják el. A VÍZITERV megrendelésének megfelelően a „02" változattal kapcsolatban megvizsgáltuk, hogy mennyiben változik a felvízszint magassági helyzete, ha a kőtöltést elbontják és így a körülzárás magassága csak 105 m A.f. Az összefüggést a 9. ábrán a 4 jelű görbével ábrázoltuk, amely megmutatja, hogy a különböző magasságú körülzárás esetében kialakuló vízszintkülönbségek aránya hogyan változik a nagymarosi vízállás függvényében. A 9. ábrán szembetűnően látszik, hogy a ,,09" változat esetében kedvezőbb a felvízszint alakulása, ami véleményünk szerint elsősorban az előzetes, andezitig érő mederkotrásnak tulajdonítható. Az 1. táblázat megjegyzésében említettük, hogy árhullám áradó ága esetén a vizsgált szelvények vízszintkülönbsége kb. 21%-kal lehet nagyobb, mint tetőző mozgás esetén. Ez természetesen a 9. ábrára is vonatkozik, és a tetőző mozgásra vonatkozó görbékről leolvasható értékek 1,21-szerese adja a várható maximális vízszintkülönbséget árhullám áradó ága esetén. A zajló jégmező levonulási viszonyait különböző vízhozamoknál vizsgáltuk. A kiinduló feltételeket dr. Horváth Sándor adta meg. Ezek szerint a Duna nagymarosi szakaszán a mértékadó jégtábla átmérő 100 m, melynek vastagsága 50—60 cm-re becsülhető. Leggyakoribb a 20—30 m átmérőjű tábla, 20—30 cm-es vastagsággal. A vizsgálatoknál részben a biztonság kárára, részben a biztonság javára követtünk el elhanyagolásokat. A laboratóriumi vizsgálatokat ugyanis műanyagból készített táblákkal végeztük, melyek sok tekintetben a jégtábláktól eltérő módon viselkednek. A legfontosabb eltéréseket az alábbiakban foglaljuk össze: a) a jégtáblák összefagynak, a műanyagtáblák nem, b) a jégtáblák törőszilárdsága kisebb, mint a műanyagtábláké, c) a valóságban a folyamatos jégtábla utánpótlás következtében veszélyesebb helyzet alakulhat ki, habár vizsgálataink során 60—80%-os víztükör fedettséget is elő tudtunk állítani, d) a jéglevonulást az általunk figyelembe vett méret és áramlástani szempontokon felül sok más tényező is befolyásolja, pl. meteorológiai viszonyok, melyek hatását figyelmen kívül hagytuk. A felsorolt okok miatt a jéglevonulással kapcsolatos vizsgálataink csak közelítőeknek tekinthetők. A ,,02" változatnál a vizsgálatok tapasztalatai alapján jégterelő cellasor elhelyezését javasoltuk (4. és 10. ábra). Különösen árvízi, a körülzárás koronáját meghaladó vízhozamok esetében ugyanis a beboltozódás veszélye elég nagy volt. A terelő cellasor a szabadnyílásra jó rávezetést biztosított, és vizsgálataink során a zajló mező egyszer sem akadt fenn. Az egyéb szempontokból kedvezőbb ,,09" változat a jéglevonulás szempontjából kedvezőtlenebbnek bizonyult (11. ábra). A balpart mellett úszó jég ugyanis a két körülzárás között megakad, a jobb oldali szabadnyílás pedig kisebb, mint a ,,02" változatnál. A jégmező nem tudja jól követni a kis sugarú íveket, a dugulás veszélye nagyobb. BEFEJEZÉS A VÍZITERV a vizsgálatokra vonatkozó szerződést 1959. év elején írta alá. 1959. szeptemberében fejeztük be a modell építése után a bearányosítási vizsgálatokat, s ekkor fogtunk hozzá a o jelű variáns vizsgálataihoz. Az 1959. évi vizsgálatainkról december végén összefoglaló jelentésben számoltunk be a megbízónak. A következő év első két hónapja előkészítő és tervező munkával telt el. Az időjárás enyhülésével 1900. március elején kezdtük meg az a variáns (,,04" változat) építési munkáit. Az a és (1 variánsra vonatkozó vizsgálatok eredményeiről 1960. júliusában összefoglaló jelentést adtunk a VÍZITER V-nek. Ezeknél a vizsgálatoknál a Szerzőnek Major Pál, Király István, Szabó Ivánné, Szvierezek Gyula, Fazekas Károly mérnökök, Demeter László, Bódis József, Pejtsik Imre, Cser László, Sallay László, Szász János, Zimonyi Zoltánná technikusok és B. Szabó Lajos, Akantisz Zsuzsa voltak elsősorban segítségére. A felsoroltakon kívül a Laboratórium úgyszólván valamennyi dolgozója közreműködött abban, hogy feladatunkat megoldhassuk. Munkájukért ezúton is köszönetet mondok. Külön meg kell emlékeznem a megbízó VÍZITERV kollektívájának közreműködéséről. Illei Vilmos létesítmény főmérnök, Békési János irodavezető, a vizsgálatok műszaki ellenőre és Szentandrási Gyula irányító tervező szoros kapcsolatot tartottak a kísérletezővel. A szoros kapcsolat lehetővé tette, hogy az egyes változatok kö-