Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)
384 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Válasz Benedek Pálnak ban nehezen hajtható végre és kis modellek esetén az elkerülhetetlen veszteségek miatt fellépő hiba az abszolút mennyiségeket erősen torzíthatja. Benedek kifogásolja a pécsi városi anaerob rothaszó adatainak összehasonlítási alapul történő felhasználását, mivel a kis mintaszám az adatokat megbízhatatlanná teszi. Szerinte az itt kapott lebontás csak akkor lenne reális, ha a kiinduló iszap szárazanyagának 39%-át homok tenné ki. A cikkben már hangsúlyoztam, hogy az anaerob rothasztót csak jobb híján idézem összehasonlításul, mivel a pécsi iszap különleges volta miatt csak Pécsett kereshetek összehasonlítási alapot. Ami a pécsi előülepítő iszap homok frakcióját illeti, igen valószínűnek tartom, hogv a fenti követelmény itt teljesül: az iszap igen jelentős hányada homok, illetve szervetlen anyag. Először is a lipcsei ülepítő medence, ahonnan ez az iszap származott, igen erősen túlterhelt volt, az ülepítési idő 15—20 percre tehető, tehát az iszapnak csak a durvább része ülepedhetett le. Másrészt az elvégzett számos vizsgálat szerint a pécsi szennyvíztelepen minden iszap, tehát az előülepítő iszapja, a VITUKI modellek iszapja és az új városi szennyvíztelep eleveniszapja egyaránt igen sok szervetlen anyagot, ezen belül is sok szilíciumodixidot tartalmaz. Egy újabb vizsgálat szerint a pécsi városi szennyvíztelep iszapjában 1 g szervesanyagra 4-szer annyi szervetlen anyag (hamu) és ezen belül 13-szor annyi szilíciumdioxid jut, mint egy normális házi szennyvizet tisztító berendezés összehasonlításul szolgáló iszapjában. Ezen pécsi iszap szárazanyagtartalmának 29%-a volt SiO,, tehát egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a Benedek által megkívánt 39%-nyi inert, a szokásostól eltérő szervetlen anyag valóban szerepel a pécsi iszapban, ha nem is durva homokként, hanem ipari eredetű szilikát formájában, ami minden bizonnyal a pécsi porcelángyárból származik. így Benedek ezen érvelése nem hogy cáfolná, de éppen megerősíti az általam közölt adatokat. A pécsi anaerob rothasztóra vonatkozó vizsgálatok száma valóban nem volt nagy, (3 alkalom, 6 minta), ami a statisztikai megbízhatóság szempontjából valóban támadható. De figyelembe kell venni azt is, hogy itt egy évek óta működő 1500 köbméteres rothasztóról vólt szó, ahol a folyamat régóta egyértelműen bedolgozott volt, a tartózkodási idő 50—60 nap, időszakos lökések, a betáplált iszap esetleges minőségi vagy mennyiségi ingadozásai alig befolyásolhatták ezt a hatalmas iszaptömeget. Nem helyes tehát ezt a vizsgálatot statisztikai értékelhetőség szempontjából a néhány száz literes VITUKI modellre vonatkozó vizsgálatokkal összevetni, ahol célzatosan kiragadott egyes mérési adatok valóban adhatnak az átlagostól eltérő képet. Az aerob lebontó térfogat-igényére vonatkozóan a cikk egyértelműen nem foglalt állást, csak a fennálló bizonytalanság jellemzésére mutatott be két szélsőséges számítási példányt. Ha viszont Benedek itt konkrét számokat kíván megadni, legyen szabad saját adataira hivatkozni. A VITUKI az 1964-es pécsi kísérletekről szóló témajelentésében a különálló aerob iszaplebontóban 16 g/l-es iszapkoneentrációt (G, z) és térfogatra számítva 3 napos levegőztetést irányoz elő, amit 6 napos iszapkorral vesz egyenértékűnek. A 15.302— 62R szabvány 1 lakosegyenértékre napi 1,13 liter 93%-os víztartalmú iszapot ad meg, ami 79 g szárazanyagnak felel meg. A VITUKI előbb idézett 79-6 adatai szerint ennek lebontásához =29,7 16 kereken 30 l/fő levegőztető térfogat szükséges. Tehát a VITUKI adataiból adódik itt 30 l/fő, szemben a Benedek által (6 helyett 8 napos iszapkorra!) most megadott — de az elérhető G s z értéket is figyelembe vevő számítással alá nem támasztott — 10 literrel! Az eltérés még akkor is nagy marad, ha az elérhető 30%-os szárazanyag-csökkenést figyelembe veszem, vagyis — a kezdeti és végállapot átlagát képezve — 15%-kal csökkentem a 30 l-es értéket. Itt jegyzem meg, hogy külföldön, de sajnos már nálunk is tapasztalható, hogy az eleveniszap szerkezete megváltozik, rendszeresen tartalmaz fonalas gombákat, ennek következtében ülepíthetősége, sűríthetősége romlik (az iszaptérfogati index nő), az elérhető maximális Gsz érték csökken, vagyis az azonos tisztító hatás eléréséhez szükséges levegőztető térfogat igénv nő. Ezt a változást a detergensek hatásának tulajdonítják. Az elérhető maximális Gsz érték csökkenését az eleveniszapos berendezések, de az aerob iszapkezelés szempontjából is figyelembe kell venni. Egyes régi normákat, (pl. azt, hogy az iszapindex ne haladja meg a 100 ml/g értéket) ezért ma már nem lehet mindenhol betartani. Mindez azt támasztja alá, hogy a térfogattal való túlzott takarékoskodás mindig a biztonság rovására megy. A hőmérséklet hatására vonatkozó megjegyzéshez annyit fűzök hozzá, hogy biokémiai reakción alapuló technológiai folyamatot eddig még nem vizsgált hőmérséklet-tartományra extrapolálni véleményen szerint túlzott merészség. Maga az aerob tisztítás valóban végbemegy +1 1- 2°C hőmérsékletű vízben is, bár pl. a nitrifikáció máinem következik be. Iszaplebontásra azonban még nincs adat, sőt az ellenkezőjére van: 1966. jan.febr.-ban tapasztaltuk, hogy egy oxidációs árok iszapja — alulterhelt állapot, egyébként szabályos működés, jó szennyvíztisztítási hatásfok mellett — rothadóképessé vált! Ezt sem kívánom persze általánosítani, de a cikkben felvetett gyanúmat megerősíteni látszik. A fertőzőképességre vonatkozó megjegyzés célját nem látom. Az anaerob gyorsrothasztók a patogén baktériumok és féregpeték elpusztítása szempontjából nyilván nem megfelelőek. Ez viszont semmivel sem teszi kedvezőbbé az aerob lebontok ilyen irányú minősítését. Egyébként a gyors rothasztók célja általában a rothadási gáz kinyerése és felhasználása, a kezelt iszap utána általában nem kerül hasznosításra, hanem a tengerbe hordják, vagy elégetik. Ez utóbbi megoldás persze a közegészségügy szempontjából kifogástalan, kár, hogy drága és nálunk egyelőre még nem jöhet szóba. Ha viszont ide eljutunk, az aerob iszapkezelés szükségtelenné válik!
