Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - A „Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben” című 1966. szeptember 25–28. között Tihanyben rendezett Szimpózium előadásai - Gottschaldt, Norbert: Módszer a detergensek toxikusságának meghatározására

334 Hidrológiai Közlöny 1967. 7. sz. Gottschaldt,N.: A szintetikus detergensek toxilcusságának meghatározása Der vorgeschlagene Weg der Darstellung von Konzentration und Todeszeit in einem halblogarithmischen Koordinatensystem auf der Basis natürlicher Logarithmen bietet bei einfacher Verfahrensweise eine sehr anschauliche Interpretation der Kurven. Módszer a detergensek loxikusságának meghatározására Gottsclialdt, Norbert A toxikológiai kísérletsorozatok megkövetelik az eredmények reprodukálhatóságát, a módszerek összehasonlíthatóságát. Ez szükségessé teszi az összes részletesen leírt „kezdeti adottság" megragadását és figyelembevételét, amelyek a kísérletet befolyásolhatják. Ebből a szempontból mindenek előtt a Lebistes reticulatus és a Paramaecium caudatum alkalmasak, mint szabvány kísérleti állatok. Az abiotikus és biotikus tényezők állandóságának biztosítása esetén a szabvány kísérleti Szervezetek ,,letális félértékidő", vagyis az az idő, amely alatt a kísérleti állatok 50 %-a elpusztul, az átfutási tartományban a méregkoncentrációtól függ. Hogyha az ordinátára a koncentrációkat és az abszcisszára a letális félértékidőt vittük fel, akkor tipikus lefutású görbéket kapunk. Ehhez exponenciális egyenlet vezethető le, amelyben egy toxikussági küszöbérték Szerepel, amely a görbe lefutásával okozati összefüggésben van. A görbe tangense ezenkívül az imtoxikáció lefolyása sebességének mértékét adja. A közepes relatív eltérés, amely minden egyes koncentrációhoz egészen 15-ig terjedő egyes kísérlet alapján képzett mértani középértékekből adódott az egyenlet alapján, 2,4% átlagban. A legcsekélyebb, még toxikus koncentráció az ABS anionkészítmény esetében 5 mg/l, a Mereinit esetében 2,5 mg/l, a FAS és E 30 készítmény esetében 1 mg/l és a kation-készítmény Zabulen esetében 0,5 mg/l. A küszöbértékek és toxikussági koefficiensek Segítségével az átfutó ordináta-tartományban pontos megállapítások lehetségesek különböző vizek és készítmények toxikusságáról a víziszervezetekre vagy különböző szervezettípusok toxikus érzékenységének összehasonlítására. A toxikussági hatásgörbék alkalmazása esetén a küszöbértéki kezdet teljes joggal megállapítható és egyszerű eszközökkel rövid expozíciós időkkel ellenőrizhető. Fritz Kopt a Fertő-tő os/.írák részének vízháztartásáról Fritz Kopf mérnök, a Neusiedler See Planungsgesellschaft megbízásából 1963-ban elvégezte a Fertő-tó medencéjének rétegvonalas felmérését ós térképezését. Erről a munkáról 1964-ben a Magyar Hidrológiai Társaságban is előadásban számolt be. A rétegvonalas feldolgozás lehetővé teszi, hogy bármely vízálláshoz tartozóan megállapítható a tófelület nagysága ós a tóban tározódott' víz köbtartalma. A párolgás vízmenynyisége (F) és a víz felületére eső csapadók mennyisége (N

s) a vízfelület mindenkori kiterjedésének függvénye. A Fertő-tó rendkívül sekélysége következtében a víz felülete ós a víz köbtartalma meglehetősen érzékeny a vízszín ingadozásaira. A vízháztartás egyenlete az alábbi: Z„ + Z

u + N

s—V- 4 = 0 ahol Z

0 — a felszíni vízhozzáfolyás (millió m

3), Z

u = a talajvíz hozzáfolyás (millió m

3), N

s = a tó vízfelületére jutó csapadékmennyiség (millió m

3), amely vízoszlopban kifejezeve átlagosan 650 mm/év, V = a párolgás vízmennyisége (millió, m

3) amely vízoszlopban kifejezeve átlagosan 900 mm/év, A = a Fertőszéli-zsilipen elfolyó víz mennyisége (millió m

3). A tó részletes felmérése előtt az N

s és a V értékeit csupán becslés alapján lehetett számításba venni. Ha a vízháztartás egyenlete nem ad nullát, hanem pozitív értéket, akkor vízfelesleg mutatkozik, tahát a tó vízszintje emelkedik, ha viszont negatív értéket eredményez, akkor vízhiány jelentkezik és a tó vízszintje sülylyed. A vízháztartási egyenlet számértékei a Z

u kivételével mérhetők. Ha a Z» meghatározása más úton nem sikerül, úgy az csak az egyenletből számítható ki annak zérus volta esetén. Fritz Kopf 1930—1965. évekre vonatkozó vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy a tó évi közpes vízállása — amely 114,40 és 115,60 m A. f. között ingadozik — közel azonosan változik a tárgyévet megelőző 7 óv közepes évi csapadékmennyiségével, amely 520 és 750 mm/év között ingadozik. Az előzőkön túlmenően Fritz Kopf a következő részletes vízmérlegeket állította össze: 1. Az 1930—1960. évek átlagos vízmérlege: Z

0 = 67, Z

u= 8, N

s = 144, V = 199, A = 20 millió m

2. Mindegekből kitűnik, hogy a 30 éves vízmérleg zérussal zár. Átlagos vízfelület: 221 km

2, átlagos víztérfogat: 129 •millió m

3. 2. Az 1932 és 1933, szélsőségesen száraz évek vízmórlege : Zr = 57, Zs = 6, Nt = 53, V = 165, A = 20 millió m :. A vízháztartási egyenlet szerint ezekből 69 millió m: vízhiány adódott. Ezt a hiányt a tó közepes vízállásaiból is meg lehetett állapítani, ugyanis az 1932. évi 76 cm-es közepes Neusiedel-i vízállásnak megfelelő 186 km

2 tófelület és az 1933. évi 33 cm-es közepes vízállásnak megfelelő 114 kml tófelület közötti különbség alapján 96 millió m

3 vízköbtartalommal szemben 1933-ra 28 millió m

3 víz maradt, amelynek a különbsége 68 millió m

3, megyegyezésben a vízháztartási egyenlettel. 3. Az 1940 és 1941, szélsőségesen nedves évek vízmérlege : Z

0 = 74, Zj

U = 9, Ns = 200, F= 186, A = 20 millió m

3. A vízháztartási egyenlet szerinti vízfelesleg tehát 77 millió m

3 volt. Ugyanezt ki lehetett mutatni az 1940. évi 130 cm-es közepes vízálláshoz tartozó 221,5 km

2-nyi tófelület és 202 millió m

3 vízköbtartalom, valamint az 1941. évi 160 cm közepes vízálláshoz tartozó 243 km

2 tófelület ós 280 millió m

3 vízköbtartalom különbsége alapján. A vizsgálatok szerint a nádövezet fejlődése 1901. óta eléggé rohamos volt. Az 1901-ben mérhető osztrák területi 231 km

2 tófelületből a nádövezet még csak 50 km

2-1 foglalt el, míg 1963-ban a 175 km

2 vízfelületből már 106 km

2-1. A tó közepes vízmélysége 1901-ben 81 cm volt, 1963-ban pedig 68 cm. A legnagyobb vízmélység 1901ben 190 cm, 1963-ban pedig 131 cm volt. Fritz Kopf vizsgálataiban a Hanság-főcsatorna Fertőszéli-zsilipének lezárása és szabályozása következményeivel is foglalkozott és egyes ideális vízszintekhez meghatározta a vízfelület és köbtartalom értékeket. A tó felmérése során egyébként meghatározta az iszapréteg és a termett talaj felső szintjót, és ebből meg tudta állapítani az iszapréteg térfogatát. Eszerint az iszap köbtartalma a tó medencéjének 36%-áí teszi ki, így a vízre 64% marad. Az iszap részaránya egyébként északról dél felé növekszik, éspedig 25%-ról 55%-ig. A Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportja feladatának tekinti, hogy a tófenók rótegvonalas térképének elkészítését a magyar részen is szorgalmazza, ós részt vegyen a munkálatokban. Ez által Fritz Kopf egyes extrapolálási értékei tényleges adatokkal helyettesíthetők, és megtett következtetései esetleg kiegészíthetők. Magyar részről még a Hanság főcsatorna vízeresztési adataival finomíthatok a vízháztartási összefüggések. A szükséges munkálatokhoz természetesen szükséges állami és társadalmi szerveink támogatása, nemkülönben a Fertő tó neves kutatója, dr. Károlyi Zoltán hagyatékának összefoglalása ós közreadása. Boronkai Pál