Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
6. szám - Könyvismertetés
344 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. KÖNYVISMERTETÉS Az erdősávok és a termés. Irodalom: A. R. Konsztantinov, L.R. Sztruzer: Lesznüe poloszü i urozsaj. 176 oldal, 28 ábra, 24 táblázat, 14x22 cm. Gidrometeoizdat. Leningrád, 1965. Hivatkozás: 232 szerző. Az utóbbi idóben világszerte intézményesen szervezett kutatások kezdődtek a vízkincs megóvása, növelése és ésszerű, gazdaságos hasznosítása érdekében. A kutatások egy része a természeti feltételek ós körülmények nagy területen történő módosításával törekszik a vízkészletek gazdaságosabb hasznosíthatóságának feltételét biztosítani pl. az agro- ós termesztéstechnika modernizálásával a növénykultúra nagy területeken történő megváltoztatásával, tárolók építésével stb. E kutatások egyik szép példájaként Leningrádban könyvet adtak ki az erdősávok komplex vizsgálatának eredményéről ,,Az erdősávok ós a termés" címmel, két szovjet kutató tollából. A könyv több évtizedes, igen nagy területekre kiterjedő, különböző talaj ós éghajlati körülmények között végzett kutatások általánosítására alapul. A könyv első fejezete az erdősávoknak a széljárást befolyásoló hatásával foglalkozik. A legkülönbözőbb formájú sávkialakítás esetében részletesen elemzi a szél szerkezetének megváltozását az erdősávok felett, s a sávok alkotta keretekben. A vizsgálatok eredményeképpen a szerzők javaslatol tesznek a sávok egymás közötti távolságának célszerű méreteire, legkedvezőbb sávtelepítósi ós kialakítási módokra, s végül a kedvezőtlenül telepített sávok esetében a javítás lehetőségére. Kedvezőbb esetben a jótékony hatás a sávtól mindkét irányban 40—50-szerese lehet az erdő magasságának; kedvezőtlen elrendeződés esetében n távolság 20—40",,-kai csökken. Kimutatták, hogy az erdősávok védte területeken v égzett vizsgálatok alapján a nem hasznos (azaz közvetlenül a talajból történő) párolgás átlagosan 16° 0-kal csökken, míg a növényzet hasznos párologtatása 38%kal növekedhet, az erdősáv által nem védett területekhez képest. Ezek az értékek célszerű agrotechnikával tovább javíthatók. Bebizonyosodott, hogy a védett területeken a csapadék párolgó és a lefolyó hányadának viszonylagos csökkenése miatt a vízfelhalmozódás mértéke háromszorosára is nőhet. A vízháztartási viszonyok e kedvező alakulása a terméshozam növelhetősógónek egyik igen fontos feltétele. A kedvezően telepített erdősávok közül átlagban kétszeres terméshozam érhető el. Az erdősávok hatására kedvezőbbé vált párolgási és folyási viszonyok nem csak a terméshozam számottevő növekedését eredményezik, hanem a területek öntözésének és gazdaságosabb feltételeit teszik lehetővé az öntözővízszükséglet csökkentésével. Az öntözési víznormák mintegy 15° ( )-os lehetséges csökkentése a már meglevő öntözőcsatornák gazdasságosabb kihasználását s egyben nagyobb területek megöntözését teszik lehetővé. A szerzők a könyv második fejezetét az erdősávok mezőgazdasági kérdésének megoldására szánják. Vizsgálatuk eredménye alapján lehetőség nyílik az erdősávtelepítés jelentőségének és hatásának reális értékelésére. A szerzők vizsgálataik végeredményét, viszonylag egyszerű egyenletek, táblázatok és grafikonok formájában adják meg, amelyek segítségével akár meglevő, akár tervezett erdősávok hatékonysági vizsgálatai elvégezhető. A végeredmények mellett vizsgálati módszerük lényegét részletesen is ismertetik. A közgazdasági hatékonysági vizsgálat során kiállásként a sáv által elfoglalt területen a termésveszteséggel, a sávtelepítés költségével stb., bevételként pedig a védett területekről várható terméshozam növekedésével számoltak. A szokásos szélességű (10—20 m-es) erdősávok esetében a kiadások megtérülési ideje az ültetéstől számított; I 0— I 5 év; a sáv szélességének 40 m-re való növelésével (ha pl. gazdasági utat is építenek) ez az idő csupán I 7 évre emelkedik. A könyv harmadik fejezete a jövőbeli várható kihatások felmérésével foglalkozik. A vizsgálatokat és a közelítő számításokat nógv különböző jellegű kísérleti területen végezték el. Kimutatták, hogy a levegő átlagos páratartalma az erdősávok feletti légtérben 2,8",,-kai dúsabb mint a nyílt területek felett, ami évi 45—48 mm csapadéktöbbletnek felel meg. (Az erdősávos területek csapadókosságának viszonylagos növekedésére az előbbi magyarázatól független, de a végkövetkeztetésében azonos bizonyítás is adható. Az aerodinamikai vizsgálatok során ugyanis megállapították, hogy az erdősávok a szél szerkezetét úgy változtatják meg, hogy a terület felett vonuló légtömegek az erdősávok (vagy erdők) felett átlagban 50 m-rel magasabbra emelkednek, mint egyebütt. Tapasztalati tény viszont, hogy a tengerszint feletti magasság 1 m-rel való növelése átlagosan 1 mm evi csapadéktöbbletet okoz. Az 50 m-es légtömeg emelkedés évi 50 mm esapadéktöbbletnek felel meg. A vizsgálatok szerint e csapadéktöbblet 70%-a a tenyészidőben hull le, ami a terület vízmérlege szempont jából a viszonylag csapadékszegóny területeken különösen jelentős. A Szovjet unió európai részein az erdős ós erdőssztyeppés területeken az évi csapadék 472 mm volt, aminek több mint 87%-a elpárolgott, ós csak 1 3%-a — ebből 10% felszínen ós 3% felszín alatt — folyt le. Az erdősávtelepítés és a célszerű agrotechnika alkalmazásának hatására az átlagos évi csapadék 503 mm-re nőtt, amiből 89% párolog el. Ugyanakkor a felszíni lefolyás 6%-ra csökkent, s a felszín alatti lefolyás 5%-ra növekedett. Ezek alapján a jövőbeli csapadók 6%-os, a párolgás 9%-os, míg a felszín alatti lefolyás 70%-os növekedése várható, ezzel szemben a felszíni lefolyás 30%-os, az öszszegezett lefolyás 9 H„-os csökkenésére számítanak nagy területeken több óv átlagában. A szerzők hidrometeorológusoknak, tervező mérnököknek, közgazdászoknak, erdősávok ós vízépítési létesítmények tervezésével foglalkozó szakembereknek, továbbá egyetemi hallgatóknak ajánlják könyvüket. Dér i József
