Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

6. szám - Egyesületi és műszaki hírek

340 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. Erdélyi M.: A Duna—Tisza köze 13. ábra. Felső-pleisztocén medermaradványok Jelmagyarázat: 1. lösz: 2. szikes lösz: 8. mésziszapos homok: 4. tőzeg, tózegsár (tőzeges agyag): 5. futóhomok; (i. kézifiírás Fig. 13. Hemains of Upper Pleistocene beds Key: 1. I.oess: 2. Alkaline loess; 8. Sarui with lime silt: 4. Peat, peaty clay; 5. Wintl-blown sami; (>. Manna] boring A negyedkori összlet rétegvizének nyugalmi szintje A negyedkori összlet vizének nyugalmi szintje lefelé csökken azon a területen, ahol annak alján összefüggő és vastag a durvaszemű üledéksor (2. és 12. ábra). A tiszai mély vonalban lefelé növekszik (2. és 12. ábra). Kevés kivételtől eltekintve itt kifolyó kutak vannak (4. ábra). A nyugalmi szint térképe (6. ábra) a pleisztocén legalsó, legjobb vízadó szintje vizére vonatkozik. Kivétel a délalföldi depresszió legmélyebb része, ahol a 300—400 m közötti mélységből feltörő víz nyugalmi szintjét jelzi. (A tanulmány második részét következő számunkban közöljük.) A dunai medrek maradványai a Hátság felszínén A Duna—Tisza közi hátság felszínén még mindig felismerhetők a régi dunai medrek maradványai. A legrégebbi meder helyén a Gerje folyik. Ezzel párhuzamosan húzódó, egymás után következő laposokban sejthetjük a fiatalabb medrek nyomait. E vizenyős laposok rendesen ott vannak, ahol legvastagabb a negyedkori összlet, tehát a szerkezeti árkokban. Mindaddig, míg a homokbucka sorokat teremtő uralkodó szélirány párhuzamos a régi szerkezeti árkok, azaz medrek vonalával, a laposok sorozata jól követhető DK-i irányban (3. ábra). A homokhát Ny-i részén, ahol pedig sokkal később járt a Duna, már nehezebb a medrek követése, mert ott a buckák és medrek iránya eltérő. Kutató fúrások igazolták [11], hogy az Ágasegyházi rétet az Orgoványitól, a Nádas-tavat a Kolom-tótól elválasztó buckasor alatt, a meder folytatódik (13. ábra). A vékony, talajzónákkal meg nem osztott lösztakaró bizonyítja azt, hogy a Duna—Tisza közi homokhátat a Duna csak a pleisztocén legvégén hagyta el. Ezzel szemben a dunántúli táblán és a bácskai eolikus rétegsorban több fosszilis talajszint van, az összlet vastagsága is tekintélyes, tehát a porhullás idején a terület már „száraz" volt. ( Folytatás a 330. oldalról) A Szennyvíz Szakosztály 1967. március 29-i előadó ülésén Herédy Sándor az 1966. évii. Xemzetközi Szennyvíztisztítási Kiállítás tanulságairól adott elő. Az előadó bemutatta a müncheni szennyvíztisztítási kiállítás helyszínét, beosztását, szervezetét, valamint a kiállító cégek anyagát. Egyes érdekesebb berendezéseket külön is ismertetett. Előadását képek és ábrák vetítésével kísérte. A Debreceni Csoport 1967. március 2-án előadó iilést rendezett, amelyen dr. IApták Ferenc a felületi öntözések hazai fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Szegedi Csoporl 1967. március 6-án klub-estet rendezett, amelyen Ballá Iván jemeni tanulmányútjáról tartott vetítettképekkel kísért, szakmai és élménybeszámolót. V. I. A Vízellátási,és Hidrogeológiai Szakosztály 1967. február 14-én előadó-ülést rendezett, amelyen Illés György és Simó Tibor színes vetítettképes szakmai és élménybeszámolót tartott a vízellátás spanyolországi helyzetéről. A Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály a Magyar Agrártudományi Egyesület Öntözéses Növénytermeztési Szakosztályával közös rendezésben 1967. február 15-én előadó-ülést tartott, amelyen dr. Lipták Ferenc a felületi öntözések hazai fejlesztésének időszerű kérdéseiről adott elő. Az előadás áttekintette öntözéseinket, a járatos öntözővíz normákat, az öntözési mód megválasztásának kérdéseit. Összehasonlította a felületi és az esőszerű öntözéseket, foglalkozott a felületi öntözéseinkkel, ezzel kapcsolatosan a tereprendezés, a meglevő öntözőtelep-korszerűsítés, a földcsatornázás, a héjcsatornázás, a felszín alatti nyomócsöves öntözés, továbbá az ideiglenes csatornás és tömlős öntözés kérdéseivel. Ismertette a korszerű felületi öntözések tervezésével kapcsolatos problémákat. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály 1967. február 24-i ülésén dr. Papp Szilárd a felszíni vizek szenynyezettségére utaló egyes jellemzők közötti összefüggésekről adott elő. Az előadásban sor került a coli-szám és az összes baktérium-szám, az oxigénfogyasztás és a coliszám, valamint a hőmérséklet szezonális ingadozása között fennálló összefüggések ismertetésére. Szólott az előadó a vizek szerves eredetű szennyezettsége és szikes jellege közötti kapcsolatokról, a biokémiai oxigénhiány és az oxigénhiány kérdéseiről, továbbá az oxigénfogyasztás és a szabad szónsavtartalom, illetve pH-érték kapcsolatairól.