Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - Könyvismertetés

336 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. Erdélyi M.: A Duna—Tisza köze tibb rög később megélénkülő süllyedése a főmedret maga felé vonzotta s a keletebbi, idősebb süllyedék feltöltése meglassúdott, a lerakódott kőzetanyag finomabb lett. Ezt jelzik a fúrási szelvények is (5. ábra). így a pleisztocén folyamán egymás után alakultak ki az egyre fiatalabb süllvedékek. A budapesti felszíni idős pleisztocén kavics DK felé egyre finomodva, legyezőszerűen szétterülve és finomabb üledékekkel egyre inkább elválasztva, a fúrások százain át követhető egyre nagyobb mélységben a délalföldi süllyedőkig, ahol kavicsa már durvaszemű, de főleg középszemű homokká finomodott. A dunai pleisztocén hordalék anyaga a legalján a legdurvább, itt a legvastagabbak a homokszintek, még a délalföldi mélv süllyedőkben is, pedig ez volt a pleisztocén legnagyobb részén át az erózió bázisa (5. ábra). Ennek az az oka, hogy a pleisztocén elején volt a leggyorsabb a süllyedés és legnagyobb a szintkülönbség. A pleisztocén-eleji gyors süllyedést és ezzel együtt a durvaszemcsés üledék túlsúlyát jelzi még az is, hogv a legidősebb pleisztocén süllyedőkben a legtöbb a durva üledék részesedése a fúrások szelvényében, még a délalföldi süllyedék és ezen árok találkozásán is (4., ö. ábra: Laki telek). DNv felé haladva egyre több a finomabb szemcséjű üledék. A karottázs szelvények nemcsak a vízadók helyét jelzik a fúrásban, hanem alkalmasak kisebb szerkezeti egységek, a süllvedékek és a magas helyzetű rögök elkülönítésére is. Törvényszerű ugyanis az, hogy a szénhidrogén kutatással meghatározott magas rögök feletti fúrásokban a homokszintek vékonyabbak, finomabban szemcsések és még a pesti kapuhoz viszonylag közel sem kavicsosak és százalékos részesedésük a fúrás negyedkori szelvényében jóval kisebb, (4. és 5. ábra: Martfű, Tószeg, Tiszavárkonv) mint az árkokban. Ennek az elemzésnek helyességét a hozamadatok is igazolták. A nagyhozamú kutak mindig a legmélyebb helyzetű, legdurvább szemcséjű alsópleisztocén szintből kapják a vizet. Ez az összehasonlító elemzés tette részben lehetővé a délalföldi mélvmedence felé irányuló sülvlyedékpászták helyének térképi rögzítését (2. és 3. ábra). A Duna sorban foglalta el a Vecsés—Jászkarajenői árok feltöltése után előbb az Ocsa DK — Sári EK— Örkény ÉK és Kecskemét ÉK irányú süllyedékeket, majd a Dunaharaszti—Dabas DK -—Ladánybene—Kecskemét DNy irányban haladót, végül a Bugyitól D-re kezdődő, Kunpeszér— Kunbaracs—Kerekegyháza DK-ig követhető árkot (2. és 3. ábra). Lehettek még ennél nyugatabbra is medrek (3. ábra), de mélyföldtani adatok hiányában nem bizonyíthatók. A Dunavölgy K-i szegélvén levő kis süllyedékekbén, az újpleisztocén kavics alatt lehet meg hordalékuk. Különösen a nyugatibb árkokon át jutott egyre több hordalék délre, mert a ,Harta- Kecel—Kelebia nagyszerkezeti vonalhoz egyre közelebb keletkeztek azqk a süllvedékek, melyek a Duna főmedrét nagy ívben D felé térítették el. így valószínű, hogy a fentebb felsorolt medrek közül a Kunpeszér—Kunbaracs irányú Kerekegyházától DK-re már déli irányban folyt a Zsompos-tó (Ágasegyháza É) —Ágasegyházi rét—Orgoványi rőt—Bócsa irányban ma is látható nádas-tavas mélvedményeken át Kiskunhalas felé, majd egyre inkább nyugatra tolódott a Tabdi, Kiskörös—Kecel vidékén kialakult ú jabb süllvedékek vonzása miatt. De az is lehet, hogy a következő, már ÉD-i, Kunpeszér—Kunadacs—Nádas-rét— Kolomtó (Izsák Ny)—Soltvadkert É irányú főmeder töltötte fel e mélyedéseket. A Dunát egyre sekélyebb süllvedékek kényszerítették arra, hogy a mindenkori mélyebb keleti süllyedékbe rakott hordalékáról lecsúszva, egyre inkább ÉD-i irányú legyen (3. ábra). Ennek ellenére, e déli irányú medrek, még jó ideig, legalábbis az utolsó intelglaciálisig, a délalföldi süllyedéket töltögették felfelé finomodó hordalékkal, ahogy azt a Kecel—Kelebia vonaltól K-re levő fúrások szelvénye mutatja (5. ábra). A Mohács- Lakitelek irányú szerkezeti vonal — a délalföldi süllyedék ÉNv-i határa ugyanúgy a Magyar-medence legfontosabb törései közé tartozik, minta Dorog—Pilisvörösvár—Cegléd—Jászkarajenő—Tiszaföldvár—Szarvas, az Ócsa DNy— Örkény—Kecskemét ÉK—Alpár—Csongrád, BUDAPEST 6. ábra. Az alsó és középső pleisztocénből eredő rétegvíz nyugalmi szintje a tengerszint felett m-ben Jelmagyarázat: 1. geodéziaiing szintezett kút; 2. a Duna-völgy nyugati határa; 3. országhatár Fig. 6. Quiescent lecel of artesian water front^ Lower- and Middh Pleistocene El. a.s.l. 1. Well levelled by a geo'detical survey: 2. Western boundary of the Danubte Valley: 3. Boundary/jf the country