Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és műszaki hírek

328 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. Scherf E.: Mikrotechnikai kapcsolatok résrendgzer realitását bizonyítja. Azonban befejezésül mégis figyelmeztetnem kell arra az érdekes •szabályosságra, mely a törések elhelyeződésében nyilvánul és amely magától alakult ki a szerkesztésnél. 1. A Tiszaároknál mutatkozó már említett csekély fokú irányváltoztatástól eltekintve a két főirány: 53°—233° és 328°- 148°, 85°-os szöget, majdnem pontosan derékszöget zár be egymással. 2. A 11°—191° irányú „meridionális törések megfelezik az előbbi két főirány által bezárt szöget, amennyiben 11°—191° és 53°—233° irány közt a szögkülönbség 42°. 3. Ez a szabályosság ismét arra utal, hogy nyírási síkokról van szó. Schmidt E. R. értelmében rétegtorlódás következtében keletkeztek (V. ö. Scherf 1948. 6. ábra). A folyamat mechanikájának a megítélése szempontjából az összefüggés kétségtelen. A geológus feladata lesz a folyamatok korviszonyait a meglevő mélyszerkezeti adatokkal való egybevetés révén megvilágítani. 4. Ebből a szempontból az a meglepő szabályosság is igen fontos, hogy a megállapított főtörések mind a két főirányban igen közel. 8 km-re esnek egymástól. 5. A meridionális törések, amelyek valószínűleg a fiatalabbak és talán máig tartanak a Tiszaároktól K-re a medencetölteléket járják át és a keleti peremegységek közelében sűrűsödnek. A Duna—Tisza közén teljesen hiányzanak. A kérdés geomechanikai tanulmányozását arra az időre kell elnapolni, mikor az Alföld ENy-i része is éppen olyan gondosan lesz morfológiailag átvizsgálva, mint a térképmellékleten ábrázolt DK-i rész. Egyelőre fíendefy Lászlóval a feldolgozott részt hasonlítottuk össze az ő geokinetikai térképével (19(54) és igen jó egyezést találtunk. Az erre vonatkozó számokat azonban nem vittem át a térképvázlatra, nehogy azt jelzésekkel túlzsúfoljam. A hidromorfológiai alapon végzett mikrotektonikai kutatási módszer Alföldünkön nemcsak az ivóvíz- és iparivíz-kutatásnak fontos segédeszközévé nőtte ki magát, hanem amint a felsorolt néhány példa is mutatja a szénhidrogénkutatásban is kitűnően használható. Ma Szeged környékén a szénhidrogénkutató fúrásokat e módszer alapján tűzik ki. A hazai sókutatásban immár 17 évvel ezelőtt (1947, 1948) kíséreltem meg bevezetni. Bendefy L. (1961) véleménye szerint ebben a kérdésben még érdemes volna ezen az alapon továbbkutatni. Ugyanez áll a gyógyvizek kutatására. Szépfalussy a szegedi VÍZIG területén feltűnő nagy mennyiségű Cl-iont talált a következő községek talajvizében: Battonya (Kossuth-tér kútja állomás mellett) 2235 mg/l Cl Battonya (Május 1. TSz.) 3398 mg/l Cl Mezőhegyes (törekvés TSz.) 3080 mg/l Cl Csanádapáca (Haladás TSz..kútja) . 1134 mg/l Cl De ugyanez a jelenség mutatkozik egyes mélységi vizekben is. Az Orosháza közelében végzett olajkutató fúrás 1650 m mélységéből felszálló vízben Szépfalussy 2857 mg/l Cl-iont határozott meg. Ez a víz NaHCO.

r NaCl-típusú volt. Szeged város talajvizeiben szigorúan helyhez kötötten szintén nagymennyiségű Cl (és helyenként S0

4) található, melyet rendesen a talajvíz szennyezettségének a jeléül tekintik. Velük annak idején Csegezy Géza (1931) foglalkozott orvos-balneológiai szempontból. A jelenség földtani vonatkozásait nem vizsgálta. Dr. Jung főorvossal és Mindszenti vegyészmérnök kartással együtt végzett szisztematikus begyűjtésem arra látszik utalni, hogy ebben az esetben is törések mentén felfelé migráló sósvízről van szó, mely pannon rétegekből származik. Annak idején a Battonya-környéki és egyéb fentemh'tett sós vizek számára éppen úgy, mint a Tokaji-hegység előterében található sósvizek számára szarmata rétegekből való felszivárgást tételeztem fel. Dank V. (1964, 2. ábra a 780. oldalon) inkább pannon rétegekből származtatná őket. Összefoglalás 1. Szerző mikrotektonikus térképet mutat he az Alföld DK-i részéből, mely 1962-ben távlati ivóvíz- és iparivíz-beszerzési feladatok megoldása szempontjából készült, amely azonban a szénhidrogén és gyógyvízkutatásnál is kitűnően alkalmazható. A mikrotektonikát a területen található folyóvizek medreinek morfológiájából vezeti le. 2. Az így megállapított törésvonalhálózat három főirányt tüntet fel, melyek közül kettő, az 53°—233° és a 328°—148° irányú, egymással 85°-os szöget zár be, majdnem pontosan derékszöget. Szerepel azonkívül egy 11°—191° irányú meridionális törési irány is. mely felezi az előbbi töréspárnak egymással bezárt szögét. Szerző szerint ez újból arra utal, hogy Schmidt E. R. teóriája szerint rétegtorlódás következtében keletkezett nyírási Mohr-féle síkokról van szó, még pedig két fázisban lejátszódott tüneményről, úgy, ahogyan azt annak idején a Szabolcs megyei sókutatásnál (1958. 6. ábra) feltételezte. Arról van szó, hogy az először keletkezett töréspár közül a 328—148 csapású megmaradt és társult egy harmadik „meridionális" (11°—191°) fiatalabb nyírási síkkal, minthogy közben a nyomó erőpár hatóiránya 45°-kal megváltozott. Meglepő az a szabályosság is, amellyel a megállapított főtörések egymást kb. 8 km-es távolságban párhuzamosan követik. A Tisza-ároknál az ÉK—DNy irányú főtörés csekély mértékben. 2— 3°-kal megváltoztatja irányát. A meridionális törések a Tisza-ároktól K-re a medencetölteléket járják át és a keleti peremhegységek közelében sűrűsödnek. Ellenben a Duna—Tisza közén teljesen hiányoznak. A megállapított törésrendszer nagyon jól egyezik a Bendefy L. geokinetikai térképéről leolvasható mozgásokkal. 3. A töréshálózatnak nagv szerepe van a mélységi víznek felszínre juttatásánál. A markáns törésvonalak kereszteződésénél találhatók a legbővebb vizű kutak. 4. A tudományos ós gyakorlati jelentőség miatt kívánatos, hogy az egész Alföld hasonló gondossággal mikrotektonikailag a folyómedrek alakulata szerint felvétessék. A mostanáig közölt hasonló kísérletek revízióra szorulnak. (A szerkezeti vonalak nem tartanak sugárszerűen Budapest felé, hanem