Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
7. szám - A „Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben” című 1966. szeptember 25–28. között Tihanyben rendezett Szimpózium előadásai
294 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. T. Bratán M.—Mohos P.—Zsuffa 1.: A Gerence patak Ennek alapján a vizsgált szelvényben az 1%-os valószínűségű árvíz tetőző hozama 15 m s/s-re tehető. A tetőző vízhozam értéke megfigyeléseinkkel összhangban van, mert 1963-ban az 1%-osnak becsült olvadásos árvíznél, amikor a vízhozamok a torkolat fele általában a szokottnál nagyobb ütemben növekedtek, a Takácsi-i vízmérce szelvényében 30 m 3/s-nál kisebb vízhozamok vonulhattak csak le, pedig itt a vízgyűjtő a vizsgált szelvény négyszeresénél nagyobb. Az 1964. X. 12-én hullott 45 mm-es nagycsapadékból keletkező árhullám tetőző értéke az 1,5 m 3/s-ot alig haladta meg, pedig az árvizet kiváltó csapadék igen heves intenzitású periódusokat (15 mm/óra) is tartalmazott. A helybeliek tanúsága szerint a 10 m 3/s vízszállítóképességű mederből a víz emberemlékezet óta nem lépett ki. A vízfolyás nagyvizei tehát e 15 m 3/s maximális vízhozamot nem haladhatják meg és általában a vízfolyás árvizei károkozás nélkül vonulnak le. A Gerence nagyvizei azonban nem a vízrendezés, hanem a vízhasznosítás szempontjából jelentősek: a különleges, kedvező adottságok miatt a Gerencén megfelelő létesítményekkel a vízfolyás teljes vízkészlete, tehát a nagyvízhozamok vize is kihasználható. 23. A Gerence vízkészlete hasznosításának hidrológiai vonatkozásai A Gerence kisvízhozamainak alig van vízgazdálkodási jelentősége. A karsztvizekből táplálkozó kisvízhozamok bizonyos esetekben, nagy szárazságok idején is elérik az 50—80 1/s-ot, és e minimális vízhozamok előrejelzésére lehetőséget is találtunk. Ez az előrejelzés a mezőgazdaság számára értékes, bár külterjes öntözési lehetőségek kihasználását biztosítja éppen olyankor, amikor a környező nem karsztos vízfolyások vízhozama sokkal nagyobb ütemben csökken. Az így hasznosítható vízkészlet nincs arányban a vízgyűjtő nagyságával és értéke különösen akkor szembetűnően kicsi, ha a vízgyűjtő rendkívüli csapadékgazdagságát is figyelembe vesszük. A vízkészletgazdálkodás alapjeladata tehát a, felhasznál hatatlanul távozó vizek visszatartása, és e vízmennyiségek hasznosításának biztosítása. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet feltevése szerint a Gerence völgyében a pénzesgyőri szűkület felső torkolatánál tározásra igen kedvező szűkület kínálkozik, ahol nagymennyiségű vizet lehet visszatartani, és ahol a vízelszökési problémák is kis mértékű szigeteléssel a szokásos szempontok szerint feltehetően megoldhatók. Az itt tározott víznek azonban közvetlen hasznosítására lehetőség nincs, mert az elzárás környezetében sem öntözhető területet, sem pedig gazdaságos módon elérhető ipari vízhasználatot nem találunk. E szelvény alatti szűk szakaszon egyrészt nagyobb, tározásra alkalmas medence nincs, másrészt a geológiai viszonyok a közvetlen vízhasznosítási tározók létesítését a vízelszökések miatt eleve lehetetlenné teszik. Bakonvkoppány alatt pedig gazdaságos tározó létesítésére alkalmas elzárási szelvény, szűkület nincs, a vízfolyás völgye itt már igen széles és lapos, az itt építhető halastavak, széles elzárási szelvényű, kis vízmélységű tározók adatai az ún. potenciális vízgazdálkodási hossz-szelvényből olvashatók le. A Gerence vízkészletének a vízgyűjtő területen való hasznosításáról tehát le kell mondani. Megjegyezzük, hogy a vízgyűjtőn belül sem az alsó, sem a felső szakaszon nagyobb arányú vízigény nincs. A különleges, de kedvező geológiai, hidrológiai adottságok miatt ennek ellenére a vízgyűjtő vízkészletének igen jelentős része gazdaságosan hasznosítható. A Gerence völgyéből elszökő víz — a földtani viszonyok elemzése szerint — a Bakony fődolomit vonulatának igen értékes felszín alatti vízkészletét táplálja és közvetlen összeköttetésben van a tapolcafői és a Pápakovácsi-i karsztforrásokkal. E források vízkészletgazdálkodási jelentősége rendkívül nagy: a tapolcafői források látják el a Bakony két ipari gócpontját, Pápát ós Ajkát vízzel és a forrás vize e feladatok ellátására már most kevésnek bizonyult. A források vizével pedig még a nagymultú Pápa-nemesbörzsönyi öntözések vizét is biztosítani akarják. A komplex, az egész Marcal vízgyűjtőjére kiterjedő vízügyi probléma megoldásában a bányavizek átvezetése, tározók építése mellett a Gerence völgy vizének is szerepe lehet. A Gerence vízkészletét tehát a karszton keresztül akarjuk hasznosítani, azaz a Gerence nagyvizeinek árvízcsökkentő, karsztvízdúsító tározókkal való viszszatartását, és a víznek karsztjáratokba való terelését javasoljuk. A vízfolyás völgyének az ún. Kerteskő—Hegyeskő-i szűkületében, a Hegyeskő csúcsa alatt, a koncentrált vízelszökések szakaszán olyan kedvező terepalakulat van, amely rendkívül olcsó elzárási leheséget biztosít. A vízfolyás útját itt szilárd kőzetből felépített hegyorr közel 180°-kal megváltoztatja. A hegyorron, a gerincen olyan kisebb nyereg van, amely árapasztásra minden különösebb kiegészítés nélkül felhasználható, és amelyet az elzárástól még 30 m hosszon a hegyorr sziklatömege választ el. A hágó mintegy 6 m magas szintjéről víz az alvízi medret különösebb kártétel nélkül az elzárás töltésétől mintegy 70—80 m-re éri el. így az alig 70 m hosszú völgyzárógát építése igen gazdaságos. A tározó által víz alá kerülő szakaszon a pillanatnyi vízhozamhossz-szelvény felvétel egymással ellenőrzött adatai alapján 1964. IV. 16-án 60 cm-es átlagos vízmélységnél legalább 300 ljs víz szökött meg. Nyilvánvaló, hogy a tározó létesítése után nemcsak az elszivárgó víz mennyisége fog megnövekedni a nagyvizek visszatartása, lelassítása miatt, hanem az elszivárgás intenzitása is emelkedik. A víznyomás megnövekedésével, és minden bizonnyal a sziklás szűkületben a vízszállító nyílások felületének megnövekedésével a vízszökés ugrásszerűen növekszik. Az utóbbi tényezőt elhanyagolva -— azaz az elszivárgó vizet szállító rések felületét állandónak tételezve fel — a vízelszökés és a tározási szint közötti kapcsolat becsülhető.
